Miért mondja sok anyuka/apuka azt, hogy az ő életük értelme a gyerek? Miért lenne az?
válasza: válasza:Kerdezö, ne törd magad, mert ezt ök nem fogjak megerteni.
Az ö szerelmük a sajat gyerekük :S
válasza:"csak egyszerűen nem ugrálom körbe, és van életem, karrierem, szerelmi életem is mellette."
Képzeld, ez azoknál is így van, akik szerinted "furák" és akiknek nem saját maguk az életük értelme. Számomra például az a mondat, hogy "Az én életem értelme saját magam vagyok és az amit felépítettem magam körül." mérhetetlen önzőségről árulkodik. És elhiszem, hogy mégsem az, csak maga a szemléletbeli különbség más. Mivel én egy alapvetően családcentrikus ember vagyok, így nálam mindig az az első, hogy a gyermekek rendben legyenek, rögtön utánuk jön a párom, és csak ha mindez rendben van, akkor jövök én, és a karrierem. Nyilván nálad éppen fordított a sorrend, és ez nem gond (és én személy szerint nem is támadtalak emiatt), csak számomra ez a fura, sőt, annál sokkal sokkal több.
Viszont nem válaszoltál arra, amit kérdeztem. Meghallgattad a dalt? Könnybe lábadt a szemed? Vagy elsírtad magad? Esetleg egyik sem?
válasza:Szerintem aki így érez, az maga is vagy nem kívánt gyerek volt, vagy a szüleik is ugyanígy gondolkodtak.
Nincs olyan ember, aki ha szeretetben nő fel, így érez a saját gyermekével kapcsolatban.
Valaki jól írta, a szeretet szeretetet szül, a közöny meg közönyt és érdektelenséget.
A dalt ismerem. És nem váltott ki belőlem semmit. Egy dal, szép, de ennyi. :)
Tévedsz utolsó, a szüleim nagyon szerettek engem, viszont anyám pont az a típus volt, aki mindent feladott a gyerekeiért. Nagyon okos asszony volt, de semmire sem vitte, hiába csinált több komoly diplomát, otthon robotolt élete végéig, és abból állt az élete, hogy a gyerekei útját próbálta egyengetni. Ezzel semmi baj nem lett volna, ha ő így boldog lett volna és rendben érezte volna így az életét. Viszont nem volt az. A házassága is tönkrement emiatt.
És mielőtt még megkapom, nem nem azért lettem ilyen úgymond "rideg", mert nem vagyok jóban az anyamintámmal és az ellenkezőjét próbálom csinálni. Nem. Szerettem, elfogadtam őt, de tanultam a hibáiból, és elsősorban magamra gondoltam, a saját boldogságomat kerestem egész életemben, és a saját életemet próbáltam úgy felépíteni, hogy a lehető legkényelmesebben érezzem magam benne. :)
Sikerült. A gyerekemet, mégegyszer mondom, szeretem, törődök vele. De nem felejtem el, hogy elsősorban azért élek, hogy a céljaimat elérjem, folyton fejlődjek, és ebben társul kit választottam. :) Mert nem a gyerekem a társam az életben, hanem a férjem. :)
válasza: válasza:Az anyám is hozzád hasonló nézeteket vallott. Amikor gyerek voltam folyton magával foglalkozott. Órák hosszat szépítkezett, mindig volt ideje fodrászra, körmöshöz a barátnőire na meg persze a munkájára. És természetesnek vette azt is, hogy az óvodában anyák napján az apám ült ott, az iskolában szülőin pedig szintén ő volt ott. Nagyon sokat sírtam miatta, főleg anyák napja előtt. És mindig közölte, hogy mennyire szeret és azért dolgozik sokat, hogy nekünk minél több jusson. Csakhogy egy 4-5 éves gyerek nem így fogja fel, nekem se ment. Aztán pár év múlva szerelmes lett, a munkája mellett ismét az élete párja lett a legfontosabb. Egy szép napon összecsomagolt, adott egy puszit és közölte, hogy jobb helyem van apámnál. Na ez 20 éve volt, azóta sem beszéltek vele, nem mintha megkeresett volna.
Én a helyedben sürgősen átalakítanám az értékrendemet.
Nem provokációnak szántam, csupás próbáltam megérteni a másik oldalt és a támadásokra reagálva írtam le a saját tapasztalataim. :) A szmájlikért, akkor elnézést kérek, hozzá vagyok szokva, hogy mindig rakok.
Mondom, semmi bajom nincs azzal ha valaki így él, ha ő így boldog, csak próbálom megérteni. :)
És nem, nem járok körmöshöz, korzmetikushoz minden második nap, természetesebb vagyok. Edzésre járok, de nem minden nap. És nem hanyagolom el a gyerekemet, én már felépítettem a karrierem, nem kell túlóráznom és sokat bentmaradnom, azokat a köröket már lefutottam fiatalabb koromban. A gyermekünk kiegyensúlyozott, ő is köszöni az aggódást. Én megértem a ti álláspontotokat is, hála a normális hozzászólásoknak, kérlek ti se támadjátok az enyémet. :) Köszönöm a sok választ, minden jót! :)
válasza:Nekem az a hihetetlen, ahogy a gyerekedről beszélsz.
Állandóan bizonygatod, mennyire fontos a férjed, a gyereked meg utána következik. Hogy lehet fontosabb valaki, mint az akinek életet adtál? Nekem ez a megmagyarázhatatlan. Én is imádom a férjem, a szerelmem, de a gyerekem a mindenem és neki is. Szerintem ez a természetes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!