Miért mondja sok anyuka/apuka azt, hogy az ő életük értelme a gyerek? Miért lenne az?

Attól,hogy valakinek gyereke születik nem kell eldobnia az addigi életét.Teljesen értem a kérdezőt,nagyon gáz,hogy így letámadjátok,és leszóljátok,teljesen érthető amit ír,és ha nem elvakult módon értelmeznétek amit ír rájönnétek,hogy teljesen jól gondolkodik.Elég nagy baj,ha semmi más értelme nincs valaki életének minthogy nevelje a gyerekét.A gyerek az ember életének a része,egy külön ember,aki ahogy felcseperedik külön családot alapít,miközben éli az életét,onnantól nem a szülei lesznek a legfontosabbak,nem velük fog élni,külön élete lesz.Normális esetben az ember ugyanannyira fontosnak tartja a párját,mint a gyereket,nyilván az első időben a gyerek eléggé magatehetetlen semmit nem tud egyedül így jobban szüksége van a szüleire,de egy idő után egyre önállóbb,és már nem lesz annyira szüksége a szüleire,ezzel együtt a szülők is emberek ,igényekkel,vágyakkal,álmokkal,ráadásul egy pár nekik is szükségük van egymásra közösen töltött időre.Ezen kívül nem mindenki 40 évesen szül gyereket,bár nem mintha minden 40 éves elérte volna a céljait,vagy megvalósította volna az álmait,csak azért írom,mert páran megjegyezték,hogy akinek gyereke van annak a gyerekért kell élnie. Szerintem ez súlyos tévedés.Persze neveled a gyereket,szereted a gyereket,és ha az a kérdés,hogy a gyerekeddel elmenj moziba vagy otthon könyvet olvass nyilván elviszed a gyereket az Ő kedvéért,de ezt a párodért,barátnődért,testvéredért is megteszed.Szerintem másféleképpen de ugyanolyan fontos a férj és a gyerek is,nem tudnék választani köztük,inkább magam áldoznám be,de az is biztos,hogy annyira szeretem a férjem,hogy bizonyos esetekben Őt helyezem előtérbe pl igenis megölelem előbb és csak utána hozok a gyereknek teát.A gyereknek is meg kell tanulnia,hogy várni is kell,hogy a szülő nem egy szolga aki azonnal ugrik ha csak kíván valamit.Nekem az életem értelme elég sok minden együtt, a családom,a barátaim, a hobbim, a szórakozás, a munkám és az egészség.

En februärban szülök, de en se leszek ösanya.

Ez az "ősanya" gondolkodás annyira bosszantó...ismerek ilyet, sajnos a családomban is, és látom, ahogy napról napra omlik össze minden körülötte (a házassága, az emberi kapcsolatai) mert megrekedt azon a szinten, ahol csak a gyereke létezik, csak őérte él, és minden más csak másodlagos, vagy még lényegtelenebb. Az ilyen nőknek szerintem az önbizalma nincs a helyén, mert talán, ha nem csak a gyereknek élne, nem érezné magát jó anyának, nem érezné magát annyira "20 méter magasan" másokhoz képest. Van gyerekem, imádom, de komolyan, a rajongásig, de a férjemet ugyanannyira. Vannak barátaim, foglalkozom a családommal, és TUDOM, hogy jó anya vagyok, a folyton kacagó, elégedett, tiszta, jól táplált csemetém a legjobb bizonyíték erre. Nem kell megveszni totálisan, ha megszületik egy gyerek, és minden mást sem kell lesz4rni, mert a vége az lesz, hogy a férj csak "apa" lesz, stb... Az életem értelme a családom, és nem a gyerekem kizárólag. Ezek az ún. ősanyák meg folyton okoskodnak, minden gyerekekkel kapcsolatos fogalmat bemagolnak, a házasságuk meg szép lassan elsorvad, és majd pár hónap, vagy év mulva jönnek panaszkodni, hogy " a szemét férjem elhagyott". Hadd kérdezzem már meg, mi a fenéért van az, hogy van olyan nő, akinek bár egész embert igénylő gyereke van, aki éjjel 10szer is felkel, mégis megoldja a háztartást, a főzést, és a párjára is van ideje, ellenben az olyanokkal, akiknek a "gyerek" az atyaúristen, és minden más le van sz4rva, pedig a kicsi semmivel sem problémásabb egy átlagos gyereknél? Minden csak akarás kérdése..ha csőlátással vagyunk a gyerek felé, akkor nem kell utána nyavajogni, hogy egyedül végezzük!

Azért, mert ő(k) az egyetlen(ek), aki(k)ért annyi áldozatot meghozunk, ráadásul "önként". Mindenki értelmezheti máshogy azt a két szót, hogy mit jelent az "életünk értelme", de az tényleg számomra is furi, hogy hogy lehet úgy érezni, hogy a férjem sokkal fontosabb a gyermekemnél?

...de ha anyud és apud elváltak volna, akkor este az ágyban egyedül lenne, nem?! A saját életedet nem a gyerekeddel éled le, hanem a pároddal, nem?! A gyerek, ha felnő önálló életet kezd, aminek jóesetben "csak" a rész maradsz, de az már nem a te életed!

Én 6 gyereket szültem gyors egymásutánban, ha valakit le lhet üsanyázni, akkor az én vagyok. Mégsem mindanám azt, hogy azon a képzeletbeli fontossági sorrendet tartalmazó papiroson Ők lennének a legelsők. A férjem a mindent jelenti számomra, és a mi kettőnk egésze bővült a gyerekekkel. Őt szeretem a legjobban, amióta megismertem, és a gyerekek születésével folyamatosan tudok megint - megint szeretni. De nem jobban szeretni.