Miért mondja sok anyuka/apuka azt, hogy az ő életük értelme a gyerek? Miért lenne az?

Szerintem még mindig jobb, ha egy anya/apa azt mondja, hogy a gyereke az élete értelme, mintha azt hogy a házastársa sokkal fontosabb neki.

Nekem a gyerekem és a férjem is fontos, de bizonyos helyzetekben a gyerek elsőbbséget élvez és ezt a férjem is így gondolja. Ennek viszont nem az az oka, hogy ő a fontosabb, hanem az, hogy egy gyerek még nem tud bármit egymaga megoldani, ránk van szorulva, mi pedig felelősek vagyunk érte.

Nekem is van jó munkám, amit szeretek, meg hobbim, nem csak a gyerekről szól az életünk, de ő a legfontosabb. Úgy is fogalmazhatok, hogy a gyerekkel/családdal töltött időnek sokkal több értelme van, mint bármi másnak, ez pedig már nem áll messze attól, hogy ő az élet értelme. Nem is az, hogy bemenjek dolgozni és elintézzek egy ügyet egy vadidegen ügyfélnek. Szerintem te gondolkozol furán.

Az én életemben voltak időszakok, amikor a férjem és olyanok is, amikor a gyerek volt a fontosabb. Szülés utáni hetekben a gyereké volt az elsőbbség, amikor a doktoriját írta a férjem akkor ő volt fontosabb. Tudnám még sorolni.

De mindkettejüket ugyanúgy szeretem, velük teljes az életem.

Szerintem is furán gondolkozol kérdező,de ki így,ki úgy.Én azt mondom hogy nekem a fiam az életem értelme.Mióta megszületett már semmit nem tartok fontosabbnak annál,hogy belőle egy boldog,jó embert neveljek és hogy a lehetető legnagyobb szeretetben nőhessen fel. Szülés után nekem is volt egy rövid időszak,amikor attól féltem a kicsi majd közénk áll.Furcsa volt,hogy már 3-an vagyunk,és meg "kell" osztani a szeretetem köztük. Ez hamar elmúlt,és rájöttem hogy egyszerre két ember is lehet igazán fontos az életemben.

Nem helyezném a párom soha előtérbe a gyerekkel szemben,ahogy ő sem engem.Mert ő nem csak az én,hanem a MI életünk értelme mostmár.

Ebből kifolyólag nem is kell hogy rangsort állítsunk,hiszen mindkettőnknek egyformán fontos a másik és a kicsi is.

Azt viszont,hogy munka,karrier,pénz,hobbi bármikor is fontosabb legyen mint a fiam,az ki van zárva.

Középút!

Hogy nálam mit jelent? Azt,hogy a két éves fiam mellől simán elmegyünk egy hétvégére a férjemmel félévente min. egyszer, csak kettesben, de pl. nem hagynám ott egy éves kora előtt két hétre a maminál, mert én hajóútra akarok menni!

Azt,hogy havonta egyszer elmegyünk kettesben színházba, moziba, vacsorázni, vagy barátokkal szórakozni, de nem minden szombat este.

Azt,hogy bár imádom a munkám, nem azért szültem a gyereket,hogy pár hónapos korában már fejvesztve szaladjak dolgozni, mert ilyenkor még rám van szüksége. Ha tetszik,ha nem, ez így van! De, nem is maradok otthon vele 3,4,5 éves koráig!

Azt,hogy reggel normálisan felöltözöm, felrakok egy kis sminket, eljárok sportolni, havonta egyszer kozmetikushoz, de nem abból áll a hetem,hogy csupán magamra, a külsőmre órákat áldozom.

És lehet,hogy velem van baj, de akármennyire is imádom a férjem,és természetesen vele akarom leélni az életem, eszembe jutott,hogy mi,ha máshogy alakulnak a dolgok. Ez nem azt jelenti,hogy tudom,hogy el fogunk válni. Ezt senki nem írta. Csak azt,hogy láttam akár 30 évnyi házasság után is embereket, aki különmentek, és sajnos nem lehet teljesen kizárni,hogy mi is beleesünk!