Szerintetek ez jó nevelés?

ma 18:15

Nem feltétlenül neveletlen, de van egy másik véglet is, a túl jól nevelt, elkényeztetett mama kedvence.

Én ezt értem, hogy sok anya ilyennek szereti a gyerekét, csak nem biztos, hogy ezek a gyerekek határozottan tudnak majd boldogulni az életben, mert az ilyen "gyerekek" között sok olyan van, aki még 30 évesen is a szülei pénzéből él, a szülei lakásában lakik...

Hát, szerintem azért ez nem nevezhető verésnek.

Ezerszer normálisabb világot éltünk, amikor még az iskolákban is nyakon vágtak és otthon kaptad a másikat, ha indokolt volt.

Meg lehet nézni az új társadalmat, 14 évesen füveznek és ott fetrengenek az út szélén hajnal 3-kor, túl 1 abortuszon.

Régen erre közel sem volt ennyi példa, manapság az a ritka, aki nem ilyen "liberálisan" éli a fiatalkorát. Milyen felnőtt lesz ezekből?

Ezzel nem azt akarom mondani,hogy a verés normális, de néhány jól irányzott atyai pofonnal nincs probléma.

Az előzmények híján nehéz megítélni, hogy jó nevelés-e, nem tudjuk, hogy csak ritkán megy a pofon, vagy minden apróságra üt a szülő.

Ha ritkán van, akkor jó nevelés is lehet belőle, néha nagyon kiállhatatlanok tudnak lenni a kicsik, hiába téped a szád neki ezredszerre is, direkt az ellenkezőjét teszi, még ha életveszélyes is.

Nekem is voltak olyan lépéseim, hogy kaptam is érte pofont, túl sokat engedtem meg magamnak. Én is egy kezemen meg tudom számolni, szüleim se szívesen ütöttek, nekik talán jobban is fájt, de kicsiként elszaladt velem a ló egy-kétszer. Ennyi belefér, ember lett belőlem, ennyi pofontól nem lettem se depressziós felnőtt, se másokat terrorizáló ember.

Rendszeres verést meg nem nevelésnek nevezném, ott már kemény uralkodás megy a gyerek felett és igen megsínyli lelkileg.

"gyerek és gyerek közti különbség is a nevelés miatt van"

A genetika, az eltérő agyi képességek, a habitus(ami velünk születik) mind-mind kitaláció.

Ugyanúgy lettem nevelve, mint a testvérem, mégis tűz és víz vagyunk, de viselkedni megtanultunk. Mégegyszer hangsúlyoznám, egy-két pofont kaptunk kiskorunkban, és teljesen normális emberek lettünk. A szüleim jó emberek, jóra neveltek, óvtak a rossztól. Jelenleg egyetemre járok, normális párkapcsolatom van, tisztelem a szüleimet és másokat, becsülöm azt, amit kapok.

...ja, és ezennel kiszálltam a vitából, már le nem moshatom magamról, hogy egy mocskos gyermekverő vagyok. Minden szülő meg van győződve arról, hogy ő csinálja jól, csak aztán mikor a kicsike nagyocska lesz, és anyuka szemébe hazudik, köpköd rá, akkor betudjuk a hormonoknak. Az elején kell jó útra terelni a gyerekeket, akkor, mikor még nem mindig fogják fel, hogy a rosszalkodásnak negatív következményei vannak, pontosan azért, mert nem szabad csinálni.

Senki nem egy marhanagy nadrágszíjjas bunyóra gondol elsőként, ha a gyereke rosszalkodik. De egy ejnyebejnyétől csak némely géniusz szülő szintén géniusz gyermeke tér jó útra. (Ötvözni kell a kettőt, ha szükséges. Úgy összerakja a gyerek agya a szituációt)

Nem vagyok bunkó bocs. Te így látod, én meg úgy látom, hogy az a bunkó aki kezet emel a gyerekére. Nem vagyok mintaszülő, de a pofon a ti kudarcotok csúcsa.És lehet lepontozni.

[link]

ez a gyerek nincs megpofozva, olyan is:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

ma 18:26

Jó, majd 10-20 év múlva, ha kérhetlek, gyere ide vissza és írd le, hogy mi lett a mintagyerekedből, hol tart az életben.

Csak kíváncsi vagyok.