Van értelme a fiamat hagyományos módon nevelni?

Egyáltalán nem felesleges! Van egy időszak, amikor lázad, és úgy tűnik, semmi nem "ragad rá" abból, amit az ember szeretne megértetni, elfogadtatni vele, de ez csak a látszat. Ha a lázadás elmúlik, elő veszik az alapokat, amiket meg kell adni akkor is, ha most felesleges erőfeszítésnek tűnik.

Igen, az amit látszólag elfelejt, felnőttként mind "eszébe fog jutni". Szóval csak kitartás, igenis van értelme!

A kamaszidőket nem vedd alapul. Az valóban a lázadásról szól. De aki rendelkezik alappal az egyszer rájön, hogy minden hülyeség és visszatér oda, ahonnan elindult.

Sokat gondolkodom rajta, hogy mi a helyes megközelítése a dolgoknak. Hogyan, milyen elvek alapján lenne a legjobb a gyerekeket nevelni. A mai vagy a múltbéli neveltetési mód a helyes? Miből származik később vagy a jelenben kevesebb hátránya?

A múlthoz –a mi neveltetésünkhöz- húzok inkább. Egy férfi legyen férfi. A mai fiatalok tiszteletlenek, nyeglék. A fiúk ellányosodnak, a lányok elfiúsodtak. Szeretnék férfit nevelni a fiamból. Ehhez a mai nevelési elvek nem alkalmasak.

Én azt látom, hogy a gyereken nagyon sok múlik. Vannak szülők, akik minden tekintetben jó szülők, a gyerek mégis elzüllik, és rossz szülők mellett is lesz valakiből nagyszerű felnőtt.

Így csak egy dolgot lehet tenni, mindig megpróbálni a maximumot adni, ami tőlünk telik, hogy bármi is lesz, tudjuk, hogy mindent megtettünk.

Bíztatni szeeretnélek. Több generációs családban neveltem a lányomat: egy ideig a dédnagyanya is, de anyai nagyanyja (édesanyám..) folyamatosan velünk lakott, míg ő fiatal felnőtt nem lett. A családjában becsületet, haza- ember- és rendszeretetet, kötelességteljesítést látott. Aztán, amikor - szó szerint! - "belerobbant" a kamaszkorba, legszívesebben tört és zúzott volna (no, ezt már átvitt értelemben..): mindennel felvette a harcot, mindennek ellentmondott - csak a korcsoportja véleményét vette figyelembe..szóval..nehéz idők voltak azok. Ma három gyerek anyja; rendkívül intelligens ember - olyan, akiről azt mondják: "született pedagógus" (de nem az). A környezete otthonos, kellemes, rendezett - és mikor kiszalad a számon egy-egy elismerés, rámnéz, és annyit mond: "hát miért legyen más? Ez volt nekem a minta..előttem volt a példa". Tehát: ami ellen a végletekig harcolt, az mégiscsak hatott, és ma ő az, aki legjobban örül ennek (rajtam kívül:-) )

Ne tarts semmitől, kedves Kérdező! Neveld a fiadat az értékrended szerint. Jó az és emberséges. Lehet, hogy rebellis kamasz lesz, mint az én gyerekem (dehát a kamaszkor önmagában is lázadás!) - de ha majd elvonulnak a hormon-viharok, ott marad a szilárd alap: a kapott nevelés, a látott minta. Őszintén kívánom, hogy jöjjön el a nap, amikor eléd áll a felnőtt gyereked és szemérmesen, nehezen kiböki: "köszönöm, édesapám, amiben otthon éltem".

Utolsó vagyok:

magadhoz méltó módon reagáltál, kedves Kérdező. Megindítottál. Egy kézszorítást küldök.