Van ennek értelme, valaki már csinált ilyet?

Jól írja az első.A menekülés nem old meg semmit.Tudom,mert én ezt csináltam.19 évesen mindenből elegem lett.Az anyám alkoholista,az apámnak anyám volt a mindene,így velem csak szigorú volt,sosem állt mellém,sosem értett meg.A rokonokkal amúgy sem volt nagy kapcsolat.A barátoknak meg mindig akkor voltam jó,ha nekik volt gondjaik,vagy éppen én kellettem valamire.Úgy éreztem senki nem szeret,senkinek nem kellek,és az volt az érzésem,hogy senkinek nem hiányoznék ha egy nap csak úgy elmennék.19 évesen amikor azt mondtam apámnak,hogy elmegyek,csak bólintót,és mondta,hogy "menj! de hülye vagy ha azt hiszed úgy jobb lesz"

Én mindent hátrahagytam,és vissza se néztem.Így leírva könnyű,de mégsem az,ugyanis ahhoz hogy el tudtam indulni előtte sok hónapon keresztül spóroltam,és sokszor mindkét hétvégén 12 óráztam,hogy legyen elég tőke a számomra.Amikor meglett,akkor fogtam és elmentem egy idegen városba ahol senki nem ismert én én sem ismertem senkit.Hiába lett munkám,egy idegen helyen totál egyedül lettem.A magány erősebb volt mint régebben.Rossz volt,hogy karácsonykor egymagam voltam egy albérletben,és fogalmam sem volt,hogy hiányzom-e valakinek.Rossz volt,hogy senki nem kérdezte meg,hogy vagyok..Később(jóval később) megismertem a férjemet.Már úgy könnyebb lett,de mégsem.Ott is úgy éreztem hogy hiába lett új családom,új barátaim,a férjemen kívül mindenki más csak kihasznál..Amikor a fiam megszületett 26 évesen úgy döntöttem,hogy itt az ideje hogy meglátogassam a szüleimet,hogy elmondjam unokájuk van.Apám meghalt,és nem tudtam róla.Anyám még nagyobb alkoholista lett,aki kijelentette hogy nem érdekli a fattyam..

Ez volt az utolsó nap,hogy találkoztam anyámmal.Ma azt se tudom hogy él-e még..De végül is a gond még ma is megvan a szívemben ha nem erősebben,mert ma már a lelkiismeret furdalásom is itt van apámmal szemben..

Nem érdemes eltűnni így mert ez nem megoldás-

39/N

14.14 még neked van lelkiismeretfurdalásod? Ugyan miért?

Nem tehetsz róla, hogy ilyen "rossz" szüleid voltak..Inkább szomorú volt a helyzeted.Légy magadra büszke, hogy fel tudtál építeni egy új családot magadnak,s van egy szép fiad és férjed!

A szüleinket sajnos nem választhatjuk meg...

Én annak idején suli miatt költöztem el a szülőktől,szerencsére anyagi gondok nem voltak nálunk sem.Anyám idegbeteg,szerintem elmebajos is,de nincs kezelve.(a legtöbb lelki meg elmebeteg ember nincs kezelve!sajnos).Tönkrevágta a kamaszkorom,a mai napig kiidegel,de szerencsére már több mint 150km választ el minket és havonta 1x kell csak látnom.Apám elhanyagolt mindig,nem volt rám ideje,mert a pénzthajhászta.

Ki akarok menni külföldre,de addig még gyűjtenem kell a pénzt.

25n

"Jobb távolról szeretni,mint közelről utálni!"