Szerintetek ez jó nevelés?

Kérdezzük már meg a nagyszülőket, hogy hányszor kaptak verést indokolatlanul is. Mégis normálisan felnevelkedtek és felnevelték a következő generációt.

Itt indokkal történtek a dolgok, egyetlen pofonról tudunk, nem kell beleképzelni, hogy otthon nadrágszíjjal kenetik a kislányt.

Én sem verném orrba-szájba a gyerekem, de sajnos úgy tűnik, az ember vagy csak fekete, vagy csak fehér, aki kapott pár pofont, végül pszichiátrián végzi, aki ütötte már meg a gyerekét, az meg egy pszichopata beszámíthatatlan állat.

Nem verésről van szó, hanem a gyerekkorban kiosztott pár pofonról.

Nézz meg engem nyugodtan, kaptam 3szor 4szer. 22 éves vagyok, a műszaki egyetemen tanulok. Nem iszom, soha még 1 slukkot sem szívtam cigarettából, nem öltözködöm k.rvásan és tisztelettudó, becsületes ember vagyok.

Nem mondom, hogy nem ilyen lennék, ha egyszer sem kaptam volna pofont, de én úgy gondolom, hogy bizony azért váltam ilyen emberré, mert úgy neveltek, ahogyan. És ebbe bizony belefért az a néhány pofon.

Csakhogy gyerek és gyerek közt is van különbség. Van, akinek elég egyszer elmagyaráznod valamit, és van, akinek hiába beszélsz.

Nem kell, hogy a végletekig türelmes legyél. Nem az első csúnya szóra nyomja itt le senki a sallert a gyerekének, olvasd már el mégegyszer a válaszokat.

Lelki sérülések? A szülők piálnak, állandóan melóznak (vagy pont nem), veszekszenek, a média beléjük beszél minden marhaságot, a suliban piszkálják őket, unatkoznak. Ebből legalább annyi lelki sérülés keletkezik mint a verésből.

És, kedves szülő, hogy megértsd, miről van szó: A VERÉS ÉS EGY-KÉT POFON NEM UGYANAZ!

Én most hirtelen nem tudnám megszámolni, hogy hány pofont kaptam gyerekkoromban, de érdekes, egyiktől sem lett bajom, sőt elgondolkoztam, hogy jó-e ez így, és mindig rájöttem, hogy nekik van igazuk.

És még mielőtt a sok féltő, gyerekét burokban nevelő anyuka infarktust vagy agyvérzést kapna, megemlíteném, hogy volt pár osztálytársam anno, akit a szülei mogyoróvesszővel, vagy épp nadrágszíjjal vertek pl. tanulmányi eredményeik és élethez való hozzáállásuk miatt, de így sem tértek helyes útra, míg nekem pár pofon is elég volt. Hiába, minden ember más, és mindenki máshogy reagál bizonyos nevelési stílusokra.