Szerintetek a szülők/nevelés hibája, hogy ha a gyereknek nincs önbizalma és visszahúzódó stb?
Kíváncsi lennék erre,hogy ki mit mond. Nem tudom,hogy valaki így születik és kész vagy a szülőktől nem kap elég biztatást,hogy jó vagy ,jól csinálod stb.....Csak szidást kap esetleg és soha nem mondhatja el a véleményét.
Mert én,igaz már felnőtt vagyok (24 éves),de egyszerűen képtelen vagyok kilépni teljesen ebből. Nincs túl sok önbizalmam,mindig is csendes voltam és határozatlan. És a testvéreim is ilyenek.Próbálok változni,de nagyon nehéz.
Az önbizalom nem veleszületett dolog, gyerekkorban tisztán a környezet hatására alakul (vagy nem alakul) ki. De felnőttként már nem lehet erre fogni. A felnőtt ember maga felelős magáért, hogy kilép-e folyamatosan a komfortzónájából és fejleszti az önbizalmát, vagy sem.
Tudom, hogy nehéz, én is átéltem, úgy neveltek, hogy ne legyen önbizalmam. De amikor ezt felismertem, tudtam lépni és változtatni. Még nem tökéletes a helyzet, de már sokkal jobb.
Lépj te is! Olvass könyveket a témában, akár járj el önbizalomfejlesztő tréningekre, hatásos lesz, hidd el!
részben lehet a szülők hibája,főleg ha kiskorában nem hordták társaságba a gyereket,a 4 fal közt töltötte az élete nagy részét,aztán nem vágyott barátokra,később kezdett el rájönni,hogy ez így nem jó
egyetemig én is ilyen voltam,vagyis nyáron,amikor bekerültem kórházba,akkor meg elkezdtem beszélgetni az ottani emberekkel,és társaságfüggő lettem,pedig gimiben a legcsendesebb diák voltam,akinek egy barátja se volt,most egyetemen meg már több barátnőm is van,vége lett az önbizalomhiányomnak
Szerintem van köze a neveléshez és a szülők gyerekhez való hozzáállásához.
Képzeld, a munkahelyemen ha kell, pótkocsival tolatok, ha kell, szerelek (nő vagyok), ha kell, németül, angolul beszélek, megoldok bármilyen felmerülő problémát, mert ott tudják, hogy mire vagyok képes és alkalmas, ellenben otthon, ahol apám még kisutánfutóval sem enged vezetni, a tolatás szóba sem jöhet, tüzet ne rakjak, mert úgysem tudok, ne csináljak ezt-azt, majd ők, mert nekem biztos nem megy... hát ez alapján azt mondom, igen, nagyrészt a szülők hibája... ja és én is visszahúzódó vagyok, csak a munkahelyemen nem, ott talpraesett és vagány, mert ezt várják el tőlem (illetve a beosztásom is megköveteli).
26/N
Ugyanez a helyzet velem is. Szerintem már alapban is volt egy ilyen hajlam bennem, a szüleim meg a környezetem csak felerősítették ezt. Mindenesetre ennyi idősen már a saját kezemben van a sorsom, próbálok nem okolni senkit sem az állapotom miatt. Változtatni én is próbálok, de mostanra már annyi mindenből kimaradtam, és ráadásul barátaim sincsenek (soha nem is nagyon voltak), ezért elképzelésem sincs merre/hogyan kellene indulnom...
26f
Szerintem mindkettő. Van olyan, hogy visszahúzódó, félénk a gyerek alaptermészete, de azt a szülő vagy észre veszi és annak megfelelően foglalkozik vele és segíti, vagy még ráerősít a viselkedésével.
De biztos, hogy egyik szülő sem úgy áll hozzá a gyerekneveléshez, hogy direkt el akarja rontani, és a lehető legjobb anyák/apák akarnak lenni csak nem sikerül nekik.
18:40-es vagyok. Amúgy az önbizalom hiány kialakulásához szerintem nagyban hozzájárul az iskolai gúnyolódás. Engem rengeteget csúfoltak a nevem miatt /Helga, nem értem mi olyan izé ebben a névben/, azt mondták rám hogy csúnya vagyok, és mindig csak akkor voltam jó ha az egyiknek nem volt ott a jó barátnője (7-en voltunk lányok az osztályba, volt 3 "pár", és én voltam a kis magányos, mindig csak akkor volt jó mellettem ülni, velem lenni ha valamelyik hiányzott). Kb 8-ban elkezdtem beszélgetni először skype-on ismerősöm haverjaival (környékbeliek), akik fiúk voltak, és ugye a fiúk mindig beszólogatnak egymásnak stb, szóval mellettük egy kicsit megedződtem és már nem vagyok olyan érzékeny mint amilyen azelőtt voltam hogy megismertem őket. Visszaszólok ha leugatnak, tudok meglepő beszólásokat mondani, olyanokat, amiket senki sem várna el pont Tőlem, vagányabb és lazább a beszédstílusom, de nem lettem ribizli mint az átlag 16 éves lányok. Már-már jobban szeretek fiúkkal lógni/beszélni (a suliban is) mint a lányokkal, de ez az önbizalom hiány sajnos megmaradt. Nem érzem magam szépnek és csinosnak. Igaz van egy kis felesleg, de vannak nálam sokkal kövérebb lányok is akiknek van pasijuk, nem vagyok rinyálós plázacica sem, de szemüveges stréber sem, de nem is feltűnősködöm. Egyik fiú ismerősöm mondta, hogy rajtam kívül nem ismer olyan csajt aki ne lenne "k*rva". Van benne valami..
(Amúgy bocsi hogy így eltértem a tárgytól és leírtam a fél életem :$) 16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!