A férjemnek mástól lesz gyereke, hogyan dolgozzam ezt fel? És hogyan ne utáljam azt a gyereket?

Nyilván a férj lapít, mint sz..r a fűben:D

Hát neki ez a tökéletes helyzet.

Otthon asszonyka rendet tart, pesztrálja a gyerekeket, ebédet és vacsorát főz, vasal és mos rá, mindig rendezett otthon várja, ahol csak annyi dolga van, hogy vacsora után szóljon két szót a gyerekekhez, miközben bekapcsolja a tv-t.

Mellé ott a szerető, ahová már "legálisan" mehet, hiszen ott van szerelmük gyümölcse, akit nem akar majd elhanyagolni, ezért hétvégente ott lesz, néha hétköznap is meglátogatja őket munka után stb. Ez a Jolly Joker felállás neki.

"A nő nem volt házas, de volt párkapcsolata. Nincs hozzá "közöm", de attól még meg lehet a véleményem a zabi kölykéről. Az lett volna a legjobb döntés, hogyha elveteti, nem pedig az, hogy beszüli."

Kérdező, próbálj már kissé racionálisan gondolkodni, bármennyire feldúlt is vagy. Olyan gyűlölettel beszélsz a meg nem született gyerekről, aki a legkevésbé sem tehet arról, hogy egy olyan gerinctelen f@sz hozta össze, mint a férjed, hogy az már gyomorforgató. Azt pedig továbbra sincs jogod felülbírálni, hogy a másik nő mit kezdjen a terhességével. Volt párkapcsolata, az oké, de egyrészt arról láthatóan nem sokat tudsz, másrészt az nem olyan, mint amikor valaki házasemberként, apaként ugrik be egy másik nő mellé az ágyba. Nem mentegetjük a nőt sem, de a férjed jóval nagyobb sz@rkavaró, ezt remélhetőleg te is belátod, még ha csak magadban is.

A férjed semmibe vett, megalázott ezzel a lépéssel, neked gerinced akkor lenne, ha ezek után nem megalázkodnál, hanem kiadnád az útját és arra törekednél, hogy a gyerekeidnek továbbra is szerető, törődő apja legyen. A gyerekeidnek milyen példát mutatsz? Azt, hogy egy férfi gond nélkül megcsalhatja a feleségét és semmilyen következménye nincs? Azt, hogy egy nőnek kötelessége eltűrni, ha a férje megcsalja és benne kell maradnia egy feszültségekkel teli, boldogtalan házasságban, mert ez a dolga?

Én is kezdem azt hinni, hogy nem is igaz a történet, nem lehetsz ennyire ostoba ezek után, kérdező.

Hát elég érdekes a gondolkozásod, ne haragudj. Minden kommented arról szól, hogy azért nem akarsz elválni, mert magad mellett akarod tudni a pasast, kvázi féltékeny vagy az új családjára. Nehogy már velük legyen helyettetek... Közben nem vagy képes feldolgozni, hogy semmi jogod azt a nőt r*bancozni, akit számonkérhetnél az a férjed.

Így is porig lettél alázva a gyerekekkel együtt, de te még belemész, hogy kvázi bigámista kapcsolatban élj, csakhogy a másik csajnak se legyen jobb. Hát oké.

Csak egy kérdés. Belegondoltál abba, hogy a gyerekeiteknek hogyan fogjátok vázolni ezt az egész szitut? Szerinted ők ebben nem fognak sérülni? Igen. A válásban is sérülnének, de legalább látnák, hogy ilyen döntésnek ilyen következménye lesz. Mit fognak látni akkor, ha apuka jár a szeretőhöz, meg a féltesóhoz is és szépen összerakják a képet, hogy ez hogy jöhetett össze!? Hát nem úgy fogják megélni, hogy "de jó ez a nagy, boldog szerető család", csak szólok. :)

Anno akaratomon kívül én buktattam le apámat, hogy csalja anyámat. Én már tini voltam, de a mai napig nyögöm azokat a napokat. Életem legmeghökkentőbb, legmegalázóbb szituja volt. Én úgy éreztem apám az egész családot árulta el. Ha ebből gyerek is lett volna, én sem bocsátottam volna meg neki sosem, hiszen ezzel a gyerekeit ugyanúgy elárulja és megalázza.

Nem a nő a hülye azért, mert nem vetette el azt a gyereket. A férjed a f**z, hogy képes volt úgy félre**gni, hogy még védekezni sem volt hajlandó.