Anyukák miért tesztek ki fotókat a gyerekeitekről a közösségi médiába, úgy, mint ha ők a tulajdonaitok lennének?

Nem vagyok szülő, de vannak állataim.

Profil- és borítóképeim.

Nagyon ritkán teszek ki róluk. De mások rengeteget.

De miért baj, ha megmutatják mit csinált, hogyan alszik stb?

Szerintem az ilyen emberek azt hiszik, hogy mindenki rájuk, az ő boldogságukra kíváncsi.

Középsulit fejeztem, mikor "feljött" a Facebook. Akkor nagyon rá voltunk kattanva, heti szinten profilkép csere, naponta posztok, stb. És ugye csak gépről tudtuk használni, sehol sem voltak még az okostelefonok...

Aztán egyrészt változtak az ember igényei és a lehetőségek is. Ma már ugye simán, célzottan el tudsz juttatni egy-egy fotót, videót azoknak, akiket érdekelhet, és nem szükséges mindenki elé tárni. Na szerintem ez nem esett le minden felhasználónak.

Őszinte leszek: nem igazán szoktam lájkolgatni az ismerősök gyerekeiről feltöltött képeket - egyszerűen mert a közösségi oldalakról is csak információt szerzek már, gyorsan átpörgetem, nem pedig nézelődöm rajta. Ha privátban küldenek át valamit, az más, arról beszélgetünk meg minden.

Nem szoktam megosztani nyilvánosan képeket a gyerekemről. Rólam is úgy kétévente egy új kép kerül fel. Számomra a közösségi oldalak nem a magánélet megélésének helyei.

Van 2 gyerekem, sok képpel kinn róluk.

Egyáltalán nem azért teszem ki őlet, mert "kiegészítők" vagy a "tulajdonaim".

Igen, az én gyerekeim, pontosabban a mienk. A tulajdonunk valahol, de nem úgy, mint pl egy autó...

É azért teszem ki, mert büszke vagyok rájuk. És mivel rengeteg ismerősünk van, akikkel nem tudjuk úgy tartani a kapcsolatot, ahogy azt kellene, így legalább a képeket látják.

Van összesen 250ismerősöm, akiket ténylegesen ismerek (nem ilyen 20éve ovistársam volt kategória). Ebből sem láthatja mondjuk úgy 20 ember. Nem a nagyvilágnak pakolgatom fel mondjuk a pucér képeit.

Én meg azt nem értem, aki nem tesz fel róluk. Szégyelli? Titkolja?

Nem tulajdon, hanem a család része. És nyilván mindenki büszke a családjára jó esetben. Nyilván nem kell napi 100 képpel elárasztani a Facebookot, de havi, vagy évi 1-2 kép szerintem nem a világ vége.

Vagy esetleg bújjak el, mert a testvéremmel vagy a szüleimmel is teszek fel képet? :D

Nem hiszem, hogy később, mikor felnőnek a gyerekeim, beperelnének mert feltettem egy mosolygós képet róluk.

Ez már annyira unalmas 🤣🤣🤣

Ez csak egy kép! Valami marha felhozra,a többi meg fújja. 10 éves a gyerekem és amúgy meg szoktam kérdezni.

"És mivel rengeteg ismerősünk van, akikkel nem tudjuk úgy tartani a kapcsolatot, ahogy azt kellene, így legalább a képeket látják."

De azt tudod, hogy ezt a rengeteg ismerőst, akikkel nem is tartjátok rendszeresen a kapcsolatot, valószínűleg baromira nem is érdeklik a gyerekeitek? Már csak azért, mert úgy mondod, "legalább a képeket látják", mintha ezeknek az ismerősöknek igénye lenne látni a gyerekeket, csak sajna nem tudják, ezért alternatív megoldásként töltenéd fel a képeket...

Miért nem vallod be magadnak legalább, hogy szimplán mutogatni akarod a gyerekeidet, hogy mások azt lássák milyen jó neked, mert te amúgy büszke vagyok rájuk?

Mondom ezt úgy, hogy nem ítélem el, ha valakinek van pár képe a gyerekeiről fent, mert teljesen megértem, hogy büszke rájuk és legszívesebben mindenkivel megosztaná minden pillanatukat, komolyan, ez abszolút emberi dolog.

Csak azt nem értem, minek mellé a körítés. Meg azt, minek a "sok kép" a mértékletes évi három helyett. Elárulom, hogy senkit nem érdekel a sok kép, amit feltöltesz, épp ellenkezőleg, valószínűleg mindenki azt gondolja, feltűnést viszketegséged van, ami nyilván igaz is.

Lájkokért kiárusított gyerekkor... szerintem te nagyon bele vagy pörögve az instába,youtube. Szerintem ez a szomorú,és nem az,hogy Kiss Manyi kirskja a gyerek szülinapi bulijáról a fotókat.

Aki túl sok azt a távoli ismerős listára rakom,es ennyi. De ezen pörögni...

Azért ebben is vannak fokozatok. Ha "csak egy kép", az valóban nem gáz. Sok távolabbi ismerősnél szeretem nézegetni a gyerekes képeket (is), jó legalább így tudni róluk, van aki csak vicces családi pillanatokat tölt fel, más mondjuk programokkor vagy különleges alkalmakkor néhányat.

Aztán van az az ismerősöm, aki nem képeket, albumokat tölt fel. Farsang van: Szofika kiscicaként! 45 tökegyforma kép, ahol Szofika otthon feszít a szekrény előtt bajuszkával. Jön a tavasz: Szofikám anyák napi köszöntése! 36 kép, ahol a kislány otthon feszít a szekrény előtt a virággal. Random hétvége: Kreatívkodtunk! 70 kép a maszatos kezecskéről és tökegyforma asztali életképek, hogy hol jobbról, hol balról mázol a festékfoltos ded. És a biztonság kedvéért még 20 az elkészült művekről. Nyáron jön a "pancsolás a kertben" (52 kép a kirakott babakádról benne a puci - már nem is olyan kicsi - deddel, melyeken hol jobbra, hol balra fröccsen a víz), a "mamánál", a "másik mamánál", a "nyaralunk", ahol aztán végképp elszalad a ló...

A számokkal nem túloztam. És három gyerek van, úgyhogy az albumok számát szorozzuk meg hárommal, plusz akadnak közösek is.

Aztán van az az ismerősöm, aki nem annyira rendezett, úgyhogy albumokig nem jut, de napi-heti szinten tölt fel 15-20 képet a gyerekről. Mikor az első született, naponta többször(!) mentek ezek a posztok szerelmem❤❤❤❤ jeligére. (És nem csak amíg újszülött volt a gyerek, kisiskolás koráig követhette nyomon bárki.) Bónusz: ha netán elfelednéd a képeket, egy év elteltével a fész úgyis feldobja emlékbe, amit anyuka gondosan meg is oszt minden évben, mert jajj de csöpp volt még itt a szerelmem!!! Ebből adódóan aztán vannak napok, ahol láthatom az iskolás fiút a kisöcsivel feszíteni, a kisöcsi cuki babás képeit, a bátyó cuki babás képeit és random ovis fotókat. Egy napon. És csak két gyerek van.

Ezek kiragadott példák, de egyáltalán nem egyediek sajnos. De láttam olyat is, aki kutyával oszt meg ugyanilyen mennyiséget, ez nem a gyerekről szól, hanem a büszke, kompenzálni vágyó anyukáról.