Történetek, amikor a gyerekeitek tönkretettek egy eseményt, hangulatot?

Férjem családjáéknál az a hagyomány, hogy karácsonykor és újévkor békén hagyjuk egymást, viszont januárban, az ünnepek után az egész család (másod-harmadunokatesóig, mindenkinek a családja) összeül egy közös vacsorára. Mivel ez akár 100-150 főt is jelenthet, így mindig étterembe vagy egy klubba megyünk. 2020 januárjában a bowling clubba mentünk.

Azt tudni kell, hogyha a kisfiammal vendégségbe megyünk, akkor mindig tud viselkedni, viszont gyakran bele tudják vinni a hülyeségekbe a vele egykorú vagy nála idősebb gyerekek, és gyakori az is, hogy ő talál ki valamit.

Így volt ez akkor is, amikor összeállt 6-7 gyerekkel (6-9 év közöttiek), és elkezdték csinálni a műsort. Azzal kezdték, hogy vacsora után felmásztak a vacsora asztalra, és ott fogócskáztak. Rájuk szóltunk többször is, mire abbahagyták. Aztán lementek a bowling pályához és rendesen bemásztak a pálya végére, és előrébb hozták a bábukat. Utána levették a cipőjüket és csúszkáltak a bowling pályán. Fogtam a fiamat és elhoztam onnan, mert nagyon idegesített, hogy megkergült. Leültettem magam mellé és megmondtam neki, hogy nem játszhat azokkal a gyerekekkel, és fel ne merjen állni mellőlem, amíg én azt nem mondom, hogy felállhat. Majd jöttek a férjem kedves rokonai, hogy hagyjam a fiamat, mert gyerek, hagy tombolja ki magát mások kárára. Ezzel a dumával felhergelték úgy a fiamat, hogy a csendes duzzogásból, hatalmas sírás és hiszti lett. Ezt folytatta 1 órán keresztül kitartóan. Ki kellett vonszolnom mindenki szeme láttára a fürdőbe, hogy megmoshassam az arcát, amit alig akart megengedni. Majd mondtam, hogy hazamegyünk, és össze is vesztem emiatt a férjemmel és két-három rokonnal emiatt.

2021-ben a vírus miatt ez az összejövetel elmaradt, most '22-ben meg nem megyünk. Férjemnek megmondtam, hogy ő mehet nyugodtan, én meg nem megyek. Ennyi.

Nálunk a túl pörgés és abból sírás szokta elrontani.

A családi ünnepek esetén kevésbé rontja el, de ha elmegyünk otthonról valahova, akár csak magunk, vagy társasággal (pl. egy másik gyerek szülinapja) tuti valamin hiszti sírás van, hogy mindenki minket nézzen, na ez sokkal bosszantóbb nekem.

Nekem vannak dallamtapadásaim. Napokig tudok egy-egy fülbemászó dalt dúdolgatni, énekelni. Nos egy ilyen állapotban a Bródy János: Jerry Lee Lewis dalát "Az volt ám az igazi buli. A lányokról lecsúszott a bugyi..." énekeltem (kicsit pontatlanul) sokáig.

Másnap a felegégem feldúlva közölte velem, hogy abbahagyhatnám a hülyeségeimet, mert a 3 éves lányuk a pénztár előtti tömött sorban elkezdte hangosan énekelni, amit eltanult az apjától...