Mit tegyek, ha a férjem nem akar bent lenni a szülésen?

Én értem, hogy egy férfinak sem könnyű nézni, hogy szenved a felesége, de milyen baromi borzasztó egy nőnek - pláne, ha először szül és semmi tapasztalata -, hogy ott kell lennie egyedül órákon, fél napon keresztül egy kórházi teremben, félig idegenek között szenvedve és nincs, aki egy kedves szót szólna hozzá. Ha baj van, komplikáció van, aggodalomra okot adó dolog van, egyedül kell még azzal is megbirkóznia két fájás között.

Nem mindenki van olyan kapcsolatban az anyjával, hogy azt akarja, bent legyen a szülésen. Én be nem hívnám az enyémet.

Az én férjem is tartott kicsit a dologtól, hogy nem fogja bírni a látványt, de megbeszéltük, hogy végig a fejemnél ül és nem kell odanéznie. Sőt, én nem is szeretném, hogy odanézzen, csak fogja a kezem közben.

9: Ha teste-lelke nem kívánja az ottlétet, akkor mire megy volna vele? A nagy büdös semmire, csak megöli az egész helyzetet, mert lesír a szituációról. Láttam ilyet is, apuka a kitolásnál feladta és kiment, addig láthatóan rosszul érezte magát. Kényszerből ne legyen benn valaki, mert nem segítség... Mi ezt a férjemmel direkt megbeszéltük és ötször kérdeztem rá, hogy biztosan akarja-e, mert részemről nem fogom kötelezni semmire. Így jó volt, akarattal volt benn. Nem erőltettem volna ha nem akarja.

Megjegyzem a gyerekvállalás első éveiben kb ebben a kérdésben van az apának látszólagos döntési helyzete, minden más az anyáról szól. Ami pszichológiailag teljes fail és kinyírja potenciálisan a házasságokat, ha az apának nem egyezik 100%-ban az akarata az anyáéval...

Most komolyan arról beszélünk, hogy ha be is megy, nem tud normálisan viselkedni és támogatni?

Milyen embereket választottatok ti társnak? :OOO

Döbbenet. Végigszenvedi vagy unja??? Ő?

El sem hiszem, hogy ti ezt tök komolyan gondoljátok!