Miért mondja olyan sok anya, hogy fürödni, se hajat mosni nincs idejük?

Hidd el, baromi kevesen vannak akik azt gondolják, hogy az ő szerelmük nem örökké fog tartani, mégis majdnem minden második pár elválik..

Az interneten meg még mindig azt ír az ember, amit akar vagy nem szégyell 😏

"Gratulálok, ha szoptatás közben a telefont nyomkodod. Miért nem benne gyonyorkodsz? " Ugyanakkor számonkéred egy anyán, ha nem halad a dolgaival. Ha tudnád, mennyi mindent lehet szoptatás közben csinálni, különösen amíg nincs 4-5 hónapos... igen, gyönyörködni is lehet a babában. Na de mondjuk napi tízszer 45 percbe sok minden belefér, amit fél kézzel és két lábbal lehet oldani. Nekem a kisbabám mellett ott volt a testvére is, aki két évesen még "csak" ott tartott, hogy szólt, ha pisilni kellett, de ahhoz, hogy elintézze és a kitörléshez én kellettem. De etettem és ettem is közben, olvastam mesét, rúgtam a labdát - amennyire széken ülve lehet - és még sorolhatnám. A telefonomat nem nyomkodtam, de számítógép előtt ültem, néha még dolgoztam is. Ha úgy vesszük, áldott időszakok voltak, mert ilyenkor csendben volt. A férjem tudott egy kicsit pihenni, legalábbis az idegei, a testvérével beszélgettünk, néha játszottunk és közben a baba evett.

És mielőtt a 2 óránkénti etetésbe kötnél bele: Orvosi előírás volt, úgy két hónapos koráig és nem tudott elég hatékonyan szívni ahhoz, hogy gyorsabban befejezze. Kis pöttöm volt, sárga és sokáig nem gyarapodott rendesen. De hangja az volt és az első hónapokban néha többet sírt, mint amennyit aludt.

A szobatisztaságról: ez olyan, mint amikor apám mindenkinek hangoztatja, hogy mindegyik gyereke már az elejétől kezdve a saját szobájában és ágyában aludt. Aztán kiderült, hogy ez úgy nézett ki, hogy anyukám ott aludt egy matracon a gyerekszobában. Amikor már tudtunk ülni, minket is biliztettek, idővel bele is ment, aminek kellett, ami marha jól hangzik, de ez még nem szobatisztaság, anyám sem nevezi annak. Ha már előre szól a gyerek és vissza is tudja tartani, az már inkább. Egy egy éves gyerek általában még beszéd szintjén sem tart itt, a viselkedéséből éles szemű anyukák tudnak következtetni, mi jön.

Namost, ezt én nem olvasom végig, de elmagyarázom, hogy hol téved ez a “logika” a sírni hagyással.

Az embergyerek az egész evolúcióját nézve 99,99%-ban egy olyan állatvilági környezetben élt, ahol ha újszülöttként, csecsemőként magára hagyták, akkor rövid időn belül elfogyasztottàk. Igen, megették, mert ételnek számított, mint ahogy az állatvilágban a mai napig a legkönnyebb préda egy magára hagyott kölyök. Ez egy evolúciósan belénk kódolt eseménysor, ezért van az, hogy az embergyerek túlélési alapszükséglete az élelmezés mellett gondozójának a fizikai közelsége is, amit egy rövidlátó újszülött elsősorban a hozzá tartozó felnőtt bőrének illatáról, testmelegéből, szívdobogásából azonosít. Tehát ismétlem, tudományos tény, hogy ahhoz, hogy egy újszülöttből optimálisan funkcionáló felnőtt legyen, 2 dolog kell: kaja, biztonság. Kajához szoptatás útján jut, biztonságérzethez pedig a gondozó fizikai közelségével. A kiságyában hiába hallja zuhanyozni az anyukát, az nem az.

Namost, mi van akkor, ha nincs meg ez az igényelt biztonság? Egyszerű: HALÁLFÉLELEM van. Ez egyszerűen átöröklődik. Nincs anya = meghalsz. A csecsemőnek nincs időérzéke. Nincs olyan, hogy várok, mert majd lesz valami. Csak a MOST van. Ha anya most nincs ott, az neki végleges. Ezért van még ebben a szakaszban a sírásnak két szintje: on/off. Amikor a csecsemő sír, azonnal kell neki az anya, hogy tudja, nincs életveszélyben. Egy alkalom még nem örök sérülés, de ha az anya folyamatosan ignorálja a gyermeke jelzéseit, az komoly, egész életre kiható trauma.

Abszolúte logikus, hogy mely területeken, hiszen az ignorálásnak világos üzenete van: a világ egy számodra veszélyes hely, ahol nem vagy fontos, a szükségleteid lényegtelenek. Lesz ebből komoly önbizalomhiány, önértékelési probléma, van hogy felnőttként még az is gond lesz, hogy a saját szükségleteid felismerd és érvényesítsd, nem tudsz megbízni másokban stb.

Azt hiszem, az a világhírű pszichológus, Máté Gábor mondja, hogy az, aki képes sírni hagyni egy babát, azért tudja ezt megtenni, mert ő már egy eleve traumatizált felnőtt. Mert ahogy a babának életösztön az, hogy hívja a gondozóját/anyját, úgy az anyának is életösztöne, hogy erre reagáljon azzal, hogy magához öleli a gyermekét. Az az anya, aki ezt felül tudja írni, tehát aki valamilyen éppen divatos nevelési irányzattal (mint amilyen az általad vallott volt ezelőtt 50-100 évvel) le tud győzni egy ösztönt, az csak azért tudja ezt megtenni, mert lelki sérült. Egy egészséges felnőtt nő nem tudja /akarja ignorálni a babáját.

Ezért pl.az, hogy kiságyra hivatkozol: ma, amikor már közismert, milyen borzalmas károkat okozott a nyugati társadalomnak ez az általad is hangoztatott csecsemőgondozási elv, sok háztartásból teljesen ki is veszett a kiságy, mert nem akarják szeparálni az újszülöttet, hiszen kimutatott tény, hogy a baba teste teljesen ráhangolódik a számára érzékelhető közelségben lévő anyáéra. Szívdobogás, légzés, testmeleg, beszabályozzák a gyermek fizikai állapotát is.

Remélem, így érthetőbb a dolog. Az általad hangoztatott elv igazságára semmilyen tudományos bizonyíték nincs, károssága viszont ma már tudományosan megkérdőjelezhetetlen. Rengeteg orvostudományi, biológiai, pszichológiai kutatás magyarázza meg, miért.

Annyira különbözőek az emberek. Van aki szívből nevel és van aki kényszerből, hogy a vérvonal ne pusztuljon ki. Nem hiszek abban, hogy egy gyermeket egész nap fogni kell. Ezek a szülők valóban lusták és nem szeretnék, hogy a gyermek apja közel legyen az anyához, testileg lelkileg. Akkor szereti az anya a gyermekét, ha ő a saját kezével fürdeti, eteti és rendet tart maguk körül, ezek teszik majd széppé mindennapjaikat.

Akik nem boldogak ringatnak és panaszkodnak. Én azon voltam, hogy a gyerekemnek és nekem is jó legyen, kizártam mások segítségét, nem szorultam olyanokra, akiket a rossz szándék vezérelt.

Kérdező, ne hidd el, amit a sok lusta sznob sír, panaszkodik, minek szültek vagy kinek? Akinek nincs senkije mégis nevel, dolgozik és különb gyermeket nevel, mint akinek megadnak mindent.

Az én gyerekem 9 hónaposan felállt és ment, más gyereke is megy ennyi idősen. Pár szót mondott, de 1 évesen már sok szót tudott. Folyamatosan tanult.

7 hónaposan már bilizett, az embereknek utána kellene nézni, hogy lehet tanítani a babát. 1 évesen szobatiszta volt. Jelzett kezével, ha kellett neki, ütötte a kis popsiját, már rutinná vált. El sem tudom képzelni, hogy 3 évesen még bekakiljon. Ez se a gyereknek, se a szülőnek nem jó.

Különbözőek vagyunk, ezt el kell fogadni, de a kérdezőt, se más kisbabát várót sem kellene félre vezetni.