Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ne is reménykedjek vonzó barátnőben ilyen külsővel? 20/F
Nem rendelkezem olyan külső adottságokkal mint Mario Gomez.
A pénzben sem dúskálok.
Nyugodjak bele a sorsomba, mást úgysem tehetek?
78-as ha neked mindenki, aki itt nem sikeres az egy "hisztis lúzer" akit te már kiváló megfigyelő képességeid alapján már azonnal kiszűrsz akkor nem tudom mit böngészgetsz még itt, de azért "köszönöm", hogy segíteni próbálsz ezekkel a megjegyzésekkel :)
A másik válaszolónak értékelem a türelmét és kitartását, de az ilyen megfoghatatlan tanácsokkal nem sokat érek. Mi az, hogy legyek érdekes, meg legyek önmagam? Jó-jó, de hogyan?
Szerinted, hogyan lehet minden negatív élményt és tapasztalatot kitörölni, amik beleégtek az agyamba? Hát sehogy.
válasza:
válasza:"ilyen megfoghatatlan tanácsokkal nem sokat érek. Mi az, hogy legyek érdekes, meg legyek önmagam? Jó-jó, de hogyan?"
Mi nem tudunk minden kérdésedre választ adni. Ezekre magadnak kéne rájönnöd, mi max rávezetni tudunk. Legyél érdekes - azaz számomra ez azt jelenti, van valami tulajdonságod, képességed, amivel kitűnsz a tömegből. ez lehet gyakorlatilag bármi.
Az emlékeidet meg nem kitörölni kell... Az, hogyan él meg valaki valamit egyénenként változó. Az, hogy Te valamit negatívan éltél meg, az a te bajod. Én, ugyan azt, lehet teljesen pozitívan fogtam fel. Ezért nincs egyetemes abszolút igazság, mindenki máshogy érzékeli a valóságot.
A vereségekből, kudarcokból lehet egyébként a legtöbben tanulni. Nagyon is hasznos dolog. Sőt, kifejezetten jó.
Na látod, pl. itt a különbség a mentalitásban, hogy én nem fogok egy sikertelen dolgot úgy fel, mint kudarc, hanem egy olyan eseményt, amely segít jobbá válnom. Egyfajta visszajelzés, visszacsatolás.
Nézd, örülök, hogy te ezt így fogod fel. Nekem sajnos ez nem így megy, talán itt van a probléma gyökere.
Egyébként most is itt vagyok egy kezdődő házi buliba. Hát... Mintha levegő lennék, megyek is szerintem nemsokára. Más az ilyen helyeken jól érezni szokta magát, nekem meg görcsbe van a gyomrom, és minden rossz emlék a témával kapcsolatosan előtör.
válasza:"Nekem sajnos ez nem így megy"
Akinek viszont igen, annak sem magától. A dolgok többféle / az eredetitől eltérő nézőpont(ok)ból való látása ugyanis TANULHATÓ, ahogyan az eredeti nézőpont megváltoztatása is.
Kérdező, számomra egyértelműen úgy tűnik, hogy te minimális vagy nulla (de mindenképpen a lehető legkisebb) energiabefektetéssel szeretnél eredményt elérni, ha meg nem megy, hagyod a francba, mert tenni azt nem vagy hajlandó, különösen, ha hosszú időn át kellene dolgozni a témán. Teljesen passzív vagy, az egyetlen dolog, amit hajlandó vagy megtenni, az a menekülés. Valaki egy másik itteni mai kérdésre leírta azt a tökéletes választ, amelyet akár neked is leírhattak volna: a párkapcsolatban nincsenek cheat kódok.
válasza:Én minden nap(!) kb egy fél-egy órát szánok arra, hogy fejlesszem magam. Olvasok, videókat nézek, gyk, fórumok, másokkal beszélgetek, gyakorlok, előadásokra járok. Nagyon érdekel a pszichológia, viselkedéskutatás.
Régebben nekem sem ment így, mert kifejezetten nem vagyok társasági ember. Nem keresem az embereket alapvetően.
A társas viselkedést tanulni kell, nem velünk született tudás.
Az, pl. hogyan legyél érdekes, mondok egy saját példát:
Mivel foglalkozol? Unalmas kérdés, de lehet rá frappáns választ adni.
"Egy nagyon érdekes és változatos szakon tanulok, egyetemen. Esetleg van tipped mi illik hozzám?"
--> és lám, egy ilyen sablon kérdésre egy feladattal állsz elő a lánynak, megdolgoztatod a válaszért, természetesen szórakoztatva.
Ha helytelent mond, könnyen tudsz belőle akár poént gyártani, vissza kérdezni. (tényleg el tudsz képzelni, hogy kukás vagyok?) vagy valami.
De mielőtt félre érti bárki, érezni kell nagyon a határokat, mikortól válik kínossá, és mikor szórakoztató még. Mert minden kérdésre idiótaság így válaszolni.
válasza:81#
Nem minden sikertelen ember hisztis lúzer, csak a magadfajták. Régebben, amikor még időmilliomos voltam én is segítettem az itt nyavajgókon és egy jópár embernek adtam lelki támaszt és tanácsokat az életéhez. Idővel megtanultam kiszűrni, hogy ki az aki megbecsüli a segítséget (kb az 1%) és ki az, aki olyan mint te. Ezután beláttam, hogy a hozzád hasonlókba kár az energia, mert úgysem értékelitek, inkább azokra fordítottam a figyelmem akik megérdemlik a segítséget. Ők megbecsülték a tanácsokat, hasznosították a hallottakat, tettek azért, hogy jobb legyen és rendberakták az életüket. A nagyrészüknek sikerült is és azóta sem estek vissza abba az önsajnálatba amiben ti lubickoltok és van amelyikükkel így majd öt év után is havi rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot.
Csak ugye ehez az kéne, hogy te is partner legyél, ne csak a másik kínlódjon veled amíg te sz_rsz az egészbe és csak a kifogásokat gyártod.
válasza:Az a baj, hogy aki hozzá szokott ehhez, el sem tudja képzelni, milyen lehet a pozitív életszemlélet vagy netán a sikeresség. Aki megszokta ezt, nem akar, nem mer változtatni, mert ha így nem is jó neki, de így tudja élni az életét. ha eddig így megvolt valahogy, ezután is meglesz.
Elég sokan ezt a maradiságot képviselik, mint eszme.
pl. ez a kisebbrendűségi érzés, hogy vannak nálam jobbak, meg elérhetetlenek. kb mint a reformkor. Amikor senki sem hitt, hogy jobb is létezik. Vagy, mintha a szép, netán bombázó csajok valami mást kaszt lennének... (és most nem a multimilliomos rétegről beszélek).
Eleve, ha kicsit boncolgatjuk a kérdést:
"Ne is reménykedjek[...]"
Már egyből egy negatív, elutasító, tagadó szóval kezdi a kérdését.
Majd a "reménykedjek", E/1-ben, megint egy passzív cselekvés, vagyis meg sem fordul a cselekvés gondolata a kérdezőben. Hogy tenni kéne már valamit.
A folyatásba nem is mennék bele: "NEM rendelkezem"; "pénzben SEM", " mást ÚGYSEM tehetek". A többi válaszodra most nem térnék ki. Olvasd el újra magad.
Érdemes lenne elgondolkodnod Kedves Kérdező, ha ennyire negatív vagy, akkor eddig mit csináltál? Hogyan fejlesztetted magad?
Mert, hogy semmi előrelépést nem tettél, az biztos, ha állítólag foglalkoztál saját magad fejlesztésével.
Mielőtt félre érted, nem azt mondom, hogy nem csináltál semmit, mert az szerintem nem igaz. De amit tettél, sok jót eddig nem hozott neked. Ha pl. képes vagy elmenni egy buliba, de ott ülsz egyedül... Társasmagány klasszikus esete. Hiába vagy emberek között, ha nem vagy velük.
Javaslom keress fel egy pszichológust, és nem azért mert debilnek gondollak, hanem mert olyan problémákkal küzdesz, amit egyedül nem tudsz leküzdeni. Ez az anonim oldal pedig kevés ehhez, hogy támogassunk bármiben is.
Ez a sportolói mentalitás szerintem nem ültethető el bennem ilyen hirtelen. Az ilyen Pálfordulásokhoz nagyon sok idő kell, és egy olyan ösvény, amit a delikvens előre lát.
Kinyitnám én a szemem ha tudnám biztosra, hogy ez meg az vezet a sikeresebb életig. Csakhogy közben lehetnek akadályok is, ha pedig gyenge vagy (mint ahogy kiderült én is az vagyok) akkor feladom.
Ha mindenki egy egoista tahónak tart, mint az emberek többsége engem az meg csak rátesz egy lapáttal.
Maradjunk annyiban, hogy minden segítő jobbnak örülök, főleg ezek után, látom, hogy ti ketten tényleg próbáltok, de amíg küzdök a saját démonaimmal, és rendre ők kerekednek felül rajtam, addig menthetetlen vagyok. Ezek a félelmet, Időközben felgyülemlett frusztrációt jelentik. Ez van bennem többségben, és az, hogy már teljesen hozzájuk szoktam. Annyira, hogy ha egy nekem tetsző lány oda is jön hozzám bemutatkozni és beszélgetni akkor sem merek semmit sem kezdeni a helyzettel (volt már erre is példa, csak nem szeretek rá emlékezni). Egy belső falba ütközök mindig, és azt is belátom, hogy nincs így rendjén, de még egyszer is mondom annyira természetes már ez, hogy úgy veszem, hogy mindenkivel ez van, aztán ha az ellenkezőjét látom akkor jön a csalódás meg a fanyar hangulat megint.
Hogy meg akarok-e változni? Természetesen azt mondom, hogy igen, és szeretnék olyan életet élni mint egy normális fiatal.
De mivel nem tudom mihez is lehetne még mindig fogni mikor már annyiszor elhatároztam, belekezdtem és el is hittem, hogy most már rendben vagyok. Elhittem addig míg nem találkoztam megint egy ilyen esettel, hogy tétlenül állok és inkább elmegyek az adott helyről, haza, a jó üres szobámba.
válasza:Kérdező, az életben csak a halál és az adó biztos. Nincs olyan, hogy biztos út, ezért kell szüntelenül próbálkozni, mert ha a 20. sem vezet eredményre, akkor majd a 21. fog.
Viszont egy dolog biztos: ha nem mozdulsz semerre a holtpontról, és elmerülsz a magatehetetlen önsajnálatban, akkor soha, semmi nem fog változni az életben. Eleve rossz a hozzáállásod a dolgokhoz: azt mondod, nem próbálkozol, mert biztos kudarc lesz a vége. Teévedés. Ha nem próbálkozol, az maga a 100%-os kudarc. Mivel, ha megmozdulnál, és tennél valamit magadért, már nagyobb esélyt adnál a sikernek 0%-nál.
A soraidból kitűnik, hogy a legnagyobb ellenséged a saját kishitűséged. Ezen kellene változtatnod, mert addig nem is kellenek a külső akadályok, amíg te saját magadat gáncsolod el szüntelenül.
N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!