Miért jelent ekkora hátrányt a társkeresésben, hogy utálom a gyerekeket?

Előző, igen, teljesen jól mondod.

Erre szoktam én mondani viszont, hogy az emberek maguknak csinálják a hülyeséget és az idegesítést :-) (sorry).

Nekem egyik sincs és nem is vagyok ideges soha :-).

Jaj 79, milyen kis aranyos, ahogy vadul másolgatod itt a kommentelők hsz-eit, miközben a sajátodról, AMIRE eleve jöttek ezek a reakciók, illedelmesen elfeledkezel. :) Az egészet te kezdted a meglehetősen provokáló és már-már elszámoltató stílusban megírt 20-as válaszoddal, amiben gyakorlatilag közlöd, hogy a gyerektelenek válogatás nélkül bárkivel összejöhetnének, majd jól kérdőre vonod őket, hogy egyáltalán minek emberi társ annak, aki nem akar gyereket, hisz kutya/macskatartáshoz nem kell férfi (mintha egy kutya valaha is helyettesíteni tudna egy párkapcsolatot, lehetne vele beszélgetni, közös jövőt tervezni, utazni, szexelni stb... na mindegy), utána meg pillázol, hogy miért "támadnak" neked. Az általad idézett hsz részletek konkrétan több, mint fele ehhez az ominózus kommenthez kapcsolódik és teljesen jogos kérdéseket kaptál vissza. Szó szerinted ezt írtad: "Amúgy meg ha te nem tudod elképzelni a jövődet saját gyerkőccel, akkor tulajdonképpen miért is van szükséged egyáltalán emberi társra....?”. Magyarul: neked csak arra kell egy férfi, pontosabban a spermája, hogy gyereket csináljon veled, majd mikor visszakérdeznek, hogy te ezt komolyan így gondolod, tényleg csak a szaporodáshoz kell társ, akkor föl vagy háborodva meg mi vagyunk a frusztráltak. :D Parádé, de tényleg. Ez még mindig nem frusztráltság, csupán nem kell csodálkozni, hogyha emberek egy csoportjára vonatkozóan ilyen provokatív és támadó hangvételű dolgokat írsz le, az kivált egyfajta ellenreakciót.

És mindez persze nem elég, utána ugyanúgy folytattad ezt az ellenséges, támadó, elszámoltató stílusú vonalat és még vagy 5x visszakérdeztél - azután is hogy már többen válaszoltak - hogy ugyan mi a célja az életének és minek társ annak, aki nem akar gyereket. Ezzel megint "burkoltan" (nem is túl burkoltan) utalva arra, hogy a férfi csak szaporodásra jó egy kapcsolatban és egy kapcsolat kizárólagos célja csak a gyerekvállalás lehet:

"De ebből megint felvetődik az a kérdés, hogy akkor szerinted mi a célja a társkeresésnek, ha nem az, hogy olyan számodra megfelelő partnert találj, akivel közös gyereket akarsz?” LEÍRTUK, erre te megint:

„De továbbra is nyitva marad az a kérdés, hogy mi is a célja az életednek a számodra tökéletes férfivel? Mi okból van szükséged a társaságára?” - Megint LEÍRTUK, erre te ismét, mint egy papagáj:

„Oké, és mi lesz a célja a közös életeteknek, amihez neked szükséged van egy számodra legmegfelelőbb partnerre, ha nem az, hogy legyen közös gyereketek?”- Elmondtuk, hogy aki nem akar gyereket, még ugyanúgy vágyhat társra millió okból kifolyólag és az ő élete pont így lesz boldog, erre te:

„És az életed utolsó percében mi alapján fogod azt állítani, hogy az nem volt értelmetlen és öncélú? Hagysz is valami maradandót magad után, vagy senki nem is fog rád emlékezni? Biztos vagy abban, hogy soha nem fogod visszasírni azt, amire ugyan lett volna lehetőséged, de te féltél élni vele?”

Folyamatosan kérdőre ill. kétségbe vontad a kommentelők magánéleti döntéseit, érveit, gondolatait. Egy csepp elfogadóképesség sem szorult beléd, képtelen vagy mások döntését akárcsak minimális szinten tiszteletben tartani, úgy gondolod te mindenkinél jobban tudod, hogy kinek mi az életben a célja a társkereséssel, mi a célja úgy általánosan, mitől érzi jól magát, mitől lesz boldog stb. Ha te annyira elégedett és boldog lennél a saját életeddel, akkor nem máséval lennél elfoglalva, nem azon értetlenkednél és hüledeznél, hogy miért akar egy gyereket nem akaró férfi/nő társat és nem foggal-körömmel próbálnád bizonygatni, hogy ez így mennyire nincs rendben, hanem szépen elfogadnád és tovább lépnél. De nem, te kötöd az ebet a karóhoz.

Ezekből a megnyilvánulásaidból az jön le, hogy pont te vagy végtelenül frusztrált, máskülönben 1) nem erőlködnél már oldalak óta bebizonyítani, hogy igen is mindenkinek az a célja a társkereséssel, hogy jó spermát, bocsi férfit találjon a gyerekvállaláshoz és aki nem így dönt annak értelmetlen meg céltalan az élete, 2) nem is bökné ennyire a csőrödet, hogy sokan nem az általad helyesnek vélt életet élik, hanem szépen tudomásul vennéd és nem kötekednél meg értetlenkednél rajta.

Szóval még mindig te vagy az, aki cseppet sem tiszteli a másik véleményét. Ha emlékezetem nem csal, nem mi álltunk neki elszámoltatni a gyerekeseket, hogy minek nekik tökéletes társ, minek nekik gyerek, mi az életük értelme a gyerekcsináláson túl vagy épp mi lesz az értelme az életüknek miután kirepültek a gyerekek stb stb, szóval ahelyett, hogy másokon kéred számon a saját véleményedet, nézz inkább picit magadba. :)

U.i.: érdekes te sem tudtál jó pár dologra reagálni, amit mi írtunk, cserébe vagy fél tucatszor megkérdezted ugyanazt és egyszer sem sikerült felfogni a rá adott választ..

"Na mármost, hogy a társekerésnek mi is a pontos célja? Tetszik vagy sem, abba maximum csak beleszólásod lehet...."

Nem, abba hogy saját magamnak mi a célom a párkereséssel nem csak max beleszólásom van, hanem konkrétan enyém a döntés. Igen, én döntöm el különféle tényezők mentén, hogy például célom-e párkereséskor a gyerekvállalás vagy sem és ehhez mérten cselekszem. Amint anno ismerkedés során kiderült valakiről, hogy akar gyereket, már léptem is tovább, mivel én nem akartam. Ott sem a génjeim meg az állítólagos evolúciós szabályok irányítottak. Senki egy szóval nem állította azt, hogy mi magunk döntjük el tudatosan, hogy kihez vonzódunk meg kihez nem, azt viszont én fogom eldönteni, hogy akarok-e egyáltalán párkapcsolatot (sokan pl jól megvannak egyedül és nem vágynak állandó társra), és ha igen, akkor kivel és milyen célból. Te persze nyugodtan tekinthetsz magadra gyakorlatilag egy biológiai automatáként, akit kizárólagosan az ösztönei, génjei irányítanak, ez viszont ebben a formában továbbra sem igaz. Az emberek ugyanis bizonyos helyzetekben és mértékben képesek mindezen felülemelkedni és ettől eltérően dönteni (erre már több példa is lett felhozva.). Leginkább úgy, ahogy az számukra a legmegfelelőbb És ha az a gyerekvállalás, akkor az. Ha a tudatos gyerektelenség, akkor pedig az.

"A génjeid meg inkább úgy, hogy minél jobb génkészlettel rendelkező embert találj maga mellé, akivel egy minél jobb minőségű utódot tudtok létrehozni."

Mivel már sok-sok éve tudom, érzem és ebből kifolyólag el is döntöttem, hogy nem akarok soha gyereket, így ismételten totálisan lényegtelen, hogy a génjeim állítólagosan mit akarnak meg mit nem, mivel mint azt írtam, nem egy kizárólag gének által irányított bábuk vagyunk. Engem aztán teljesen hidegen hagy, hogy milyen minőségű utódot tudnánk az adott férfival összehozni, éppen ezért gond nélkül összejönnék egy steril férfival is, sőt mindig is tudatosan és "célirányosan" ismerkedtem, néhány randi után meginterjúvoltam a másikat, hogy ő szeretne-e a jövőben gyereket és ha a válasz igen volt, akkor elköszöntem tőle. Semmiféle szerencsétlen gének általi győzködésről szó nincs, kicsit erősen túltoltad meg misztifikáltad már ezt a dolgot. Valakiben vagy megvan a vágy utód után vagy nincs, felesleges tovább ragozni.

Amúgy őszintén nem értem miért pörögtél itt ennyire rá, hogy mi a párkapcsolat burkolt meg nem burkolt célja, főleg hogy erről mindenkinek megvan a saját véleménye/álláspontja, amin mit sem változtat és mit sem befolyásol a te privát véleményed. 🤷🏻‍♀️ Plusz te magad is írtad, attól hogy valamiről úgy tartják, hogy ez és az a burkolt célja még nem zár ki mást célt/célokat. Bár te elég egyértelműen kifejtetted, hogy számodra konkrétan kizárólag a gyerekvállalás lehet ez az egyetlen cél, de most ettől eltekintve: adja magát a kérdés, hogy akkor mi a fenét értetlenkedsz már sokadjára is azon, hogy miért akar maga mellé társat az is, aki gyereket nem?? Gyakorlatilag leírod, hogy persze nem csak a gyerekvállalás a kapcsolatok egyetlen célja (miközben ezelőtt és ezután is sorozatosan egy az egyben erre utaló magvas gondolatokat osztottál meg velünk), de mégis képtelen vagy ésszel felérni már sokadjára, hogy miért vágyik társra a tudatosan gyerektelen is. Te tényleg nem érzed ezt az óriási ellentétet? Saját magadnak mondasz ellent és még csak észre sem veszed. Attól még, hogy SZERINTED a burkolt célja a párkapcsolatoknak a gyerekvállalás, miért ne lehetne másoknak más a céljuk? Erre még egyetlen egyszer sem sikerült bármi érdemi reakciót produkálni. Továbbra sem csak a gyerekvállaláshoz fontos, hogy a társunknak normális értékrendje, rendezett anyagi háttere legyen, kedves, segítőkész, egészséges, megbízható stb legyen, hanem egy "sima" párkapcsolathoz is, tehát valahogy nagyon nem akar az a logikai összefüggés kijönni, amit te próbálsz itt már mióta bizonygatni, elég kevés sikerrel.

"annak ellenére, hogy nektek nem jön össze. :D"

Csak úgy sugárzik belőled a rosszindulat, bár ez kizárólag téged minősít. Tegyük tisztába gyorsan a dolgokat: nem nem jön össze, hanem NEM AKARJUK, hogy összejöjjön, sőt! Óriási különbség van aközött, hogy valakinek valami nem jön össze vagy összejöhetne, de a hideg rázza tőle, ezáltal nem is akarja, hogy valaha is összejöjjön. Gondolom erre nehéz lett volna rájönni az eddigiek alapján..🙄

85:

Ilyenkor persze jönnek az okosok a "nevelés kérdése" szöveggel

Valaha, régen tényleg az volt. De ma a gyerek az ébren töltött ideje nagyobb részét nem a családdal tölti, nem az neveli: iskola, többi gyerek, média, utca, stb. reggel 07:30-tól 16:30-ig minimumum... 9 óra. Erre jön a többi. Mennyi idő van pl. beszélgetni, amikor még különóra, sport, szakkör és még legalább 2-3-4 óra iskola utáni tanulás a sor? A mi időnkben ilyen nem volt!

A legjobb szándék mellett is lehetetlen vállalkozás ma már.

De persze ott a jószándékú beszólás, hoyg "nevelés kérdése".

Hát tudjátok mit?

Teljesen igaza van mindenkinek, aki úgy dönt, hogy soha az életben nem vállal gyereket. Ez nem az élet öröme, hanem végtelen stresszforrás és megbélyegzés. Megette a fene az egészet.

"A mi időnkben ilyen nem volt!"

Hány éves vagy?