Miért jelent ekkora hátrányt a társkeresésben, hogy utálom a gyerekeket?

45#

"Az, hogy nem akarsz oké, de utálni őket annyira gáz, mint amikor valaki utál egy adott népcsoportot."

Attól, hogy tilos gyűlöletbeszédet meg hasonlókat tartani, rengetegen utálnak népcsoportokat.

Felvállalod a véleményedet. Ismered önmagadat. Ez jó! Nem szereted a gyerekeket, ezen nem tudsz változtatni. Abból kell "főzni", ami van. Ismerkedsz, vagy találkozol valakivel, elmondod, hogy nem szeretnél gyereket és ha neki vannak, vagy nagyon szeretne, akkor inkább elköszönnél. Lesz, aki ítélkezik, lesz, aki hülyének néz, sőt olyan is előfordulhat, hogy lesz, aki meg akar majd győzni, vagy biztos lesz benne, hogy ő majd megváltoztat. Nem kell velük foglalkozni.

Mondom ezt úgy, hogy én szeretem a gyerekeket, de elfogadom, hogy nem vagyunk egyformák.

"40-50 évig? good idea."

Akár tovább is. Mi a baj ezzel?

"A nőknél működik az anyai ösztön, mégha nincs is gyerek."

Nem.

#55-nek

Egyetértek a mondandóddal (bár kezdem azt hinni, hogy akinek válaszolgatsz egy szimpla troll), de szeretném rá felhívni a figyelmed, hogy a "társas lény" kifejezést nem jó kontextusban használod. Idehaza ez gyakori eset, mert nagyon megtévesztő a szóhasználat, de talán angolul jobban átjön a lényege: social creature. Vagyis magyarul valójában TÁRSadalmai lény. Tehát semmi köze nincs a párkapcsolatokhoz, hanem annyit jelent, hogy mióta megjelentek az emberek a Földön, azóta csoportokat, törzseket, társadalmakat alkotnak, és nem egyedül lézengenek bele a nagyvilágba. Ez a túlélésünket szolgálta, mivel egyedül gyengék és sebezhetőek vagyunk.

Elnézést a "kioktatásért", de már kissé zavaró volt ezt többedjére olvasni.

A kérdező kérdésére válaszolva: Nyilván azért jelent hátrányt, mert sokan viszont gyerekekben gondolkoznak a jövőjüket illetően, így ők már kiestek a pixisből. Ahogy tőled nem várató el, hogy gyereket vállalj, ha egyszer nem szeretnél, úgy tőlük sem elvárható, hogy lemondjanak róla, ha egyszer szeretnének. Mondjuk kifejezetten utálni őket tényleg elég erős kijelentés, nem csoda, ha sokan fennakadnak rajta. A háziállat-gyerek behelyettesítés pedig szerintem is kissé komolytalan benyomást kelt. Szerintem, ha ismerkedsz a lehető leghamarabb közöld a partnereddel, hogy nem szeretnél gyereket, így nem kell fölösleges köröket futnia egyikőtöknek sem.

#54, „Érezzük jól magunkat, élvezzük az életet és egymás társaságát.”

És az életed utolsó percében mi alapján fogod azt állítani, hogy az nem volt értelmetlen és öncélú? Hagysz is valami maradandót magad után, vagy senki nem is fog rád emlékezni? Biztos vagy abban, hogy soha nem fogod visszasírni azt, amire ugyan lett volna lehetőséged, de te féltél élni vele?

Vajon azt fogod-e mondani, hogy: Jól éreztem maga, élveztem az életet és a párom társaságát, és kb. ennyi.

Vagy inkább azt, hogy: Meg kell hagyni, ugyan voltak nehézségek, de ennek ellenére mégiscsak sikerült felnevelnem a gyerekeimet, akikre büszke is vagyok, mert tisztességes felnőttekké váltak és már nekik is vannak saját családjaik.

Elgondolkodtató…

#55,-re

Én becsület szavamra mondom, hogy a legelső, 20-as válaszomat SEM kötekedési céllal írtam ki. Ennek ellenére sajnálattal láttam, hogy pár emberke (veled együtt) a plafonig ugrottak tőle. Nem az volt vele a célom, hogy feszélyezve érezzétek magatokat, hanem a véleményemet írtam le, amiket szerintem már alátámasztottam, de ahogy látom, nem ment át a lényeg. Akkor vágjunk bele újra…

Na mármost, hogy a társekerésnek mi is a pontos célja? Tetszik vagy sem, abba maximum csak beleszólásod lehet, de jórészt nem te döntöd el, mert nem te irányítod a génjeidet, hanem azok irányítanak téged. Most őszintén! Te komolyan azt hitted, hogy te határozod meg azt, hogy kihez „akarsz” vonzódni? Ne nevettess! Szerinted ez miért alakult így? Azért, hogy a génjeid neked okozzanak örömöt, vagy hogy téged csak eszköznek használjanak a saját céljukra, ami nem más, mint saját maguk továbbadása a következő generációba? Elárulom, a második a helyes és a gének ezt szeretik egyfajta „feljavulással” együtt elérni.

Hogyan érik el ezt a feljavulást? Pontosan a társkeresés folyamatával, sikerességével. Látszólag az egész csak annyiból áll, hogy lesznek olyan emberek, akikhez vonzódsz, szívesen megismernéd őket, és lesznek olyanok, akik hidegen hagynak, velük nem foglalkozol. Ez az ösztönös rész, amit nem igazán tudsz befolyásolni. Amit viszont már tudsz részben irányítani az a megismerés utáni döntéshozatal. És mi a lényeg? Hát ugyebár az lenne, hogy minél jobb partnert találj magadnak. Legalábbis te így fogalmaznád meg. A génjeid meg inkább úgy, hogy minél jobb génkészlettel rendelkező embert találj maga mellé, akivel egy minél jobb minőségű utódot tudtok létrehozni. Tudom nyers, de lényegre törő.

A gének azért még a „logikus” döntéshozatal esetén is könnyedén közre játszhatnak, mert ugye van az-az első látásra szerelemnek nevezett dolog. Ilyenkor az emberek hajlamosak akár a legkevésbé logikus döntéseket is meghozni, annak ellenére, hogy számukra nem feltétlenül lenne minden szempontból előnyös az adott kapcsolat. De miért is történik ez, ha nem a génjeik miatt?

És itt jöhet szóba az, hogy mi van azokkal, akik nem akarnak gyereket, de társat és ezáltal szexet már igen? Semmi extra. Náluk is ugyanez a folyamat játszódik le, annyi kihagyással, hogy számukra örömszerzésen kívül a szexnek nem lesz különösebb funkciója. Itt ugranak be ismét szerencsétlen gének, akik azért próbálják „győzködni” a párokat, hogy tovább tudjanak adódni. Mindhiába…

Amin viszont szerintem nagyon elcsúszott a kommunikáció, az meg ennek az indoklása, amit gyanítok, hogy támadásnak vettetek. Mert azt mondtam, ha ez (az előbb felvázolt folyamat) nem így lenne, akkor ti, gyereket nem vállalók bárkivel összejönnétek. Ebből akkor mi következik? Hogy a társkeresésnek és szexnek mégiscsak a gyerekvállalás a burkolt célja, amiket a gének indukálnak, annak ellenére, hogy nektek nem jön össze. :D

"És az életed utolsó percében mi alapján fogod azt állítani, hogy az nem volt értelmetlen és öncélú? Hagysz is valami maradandót magad után, vagy senki nem is fog rád emlékezni? Biztos vagy abban, hogy soha nem fogod visszasírni azt, amire ugyan lett volna lehetőséged, de te féltél élni vele?"

A gyerekvállalás is öncélú, és semmi értelme. Nem akarok maradandót hagyni, és nem érdekel, hogy emlékeznek-e rám. Nem vagyok annyira beképzelt, hogy azt akarjam, halálom után is ott legyek mindenki fejében. Ez a haláltól való görcsös kapálózás, hogy "valaki emlékezzen rá, hogy itt voltam". Ezt magadban kell lerendezni, nem embereket kreálni, hogy csitítsák a rettegésed.

Nem félek a gyerekvállalástól, hanem nem akarom. Nem fogom visszasírni, hogy bár megtenném azt, amit nem akarok megtenni.

#67, „Ez a haláltól való görcsös kapálózás, hogy "valaki emlékezzen rá, hogy itt voltam". Ezt magadban kell lerendezni, nem embereket kreálni, hogy csitítsák a rettegésed.”

Ki hogy kezeli?! Van, aki görcsös kapálózásként, míg van, aki természetes gondolatként. Hasonló a helyzet a gyerekvállalással is.

Ahogy szerintem sokkal érdekesebb a pályán játszani, mint a kispadról nézni az eseményeket.

De kinek mi?! :D

Szerintem egyszerűen csak azért jelent hátrányt, mert a fröcsögő, gyűlölködő, egyszóbal dühös emberek taszítóak a normálisaknak.

Sok tudatosan gyerektelent ismerek és kedvelek. Ismerősök, rokonok is. Huszasok-harmincasok is vannak köztük. Nem akartak/akarnak gyereket de nem utálják őket és pl egyetlen olyan ismerősöm sincs aki benne azokban a szánalmas csoportokban a fb-on ahol őrjöngenek a "boldog" gyerektelenek 0/24 hogy de jó hogy nincs gyerekük, de ezzel foglalkoznak nonstop.

De hogy átmenjen neked a dolog, cseréljük a gyereket kutyára. Mennyire más az hogy azt mondom nem szeretnék kutyát a lakásomban tartani, mint az hogy utálom őket, fúj, blööeee, annyira undorítóak hogy szóba se állok már a kutyás barátaimmal.