Miért jelent ekkora hátrányt a társkeresésben, hogy utálom a gyerekeket?

Ezt így ebben a formában mondod ahogy leírtad? Mert akkor gyerekesnek tűnhetsz. Nekem alapból nem szimpik azok az emberek, akik így kollektíven utálnak egy nagyobb csoportot. Én pl nem kedvelem a kutyákat, szerintem büdik, túlbuzgók és nem szeretem hogy kutyahúgy meg kutyakaka hömpölyög az utcákon. De soha nem mondanám hogy utálom a kutyákat, mert amúgy tudnak aranyosak is lenni, meg látom hogy mások miért szeretik őket. Az utálat valahogy olyan agresszív érzés. Nem értem hogy lehet valaki olyat utálni, aki nem ártott neked. Hisztinek tűnik, mint mikor egy gyerek toporzékol, hogy ő útáálja a spenótot. S

Persze, sok a neveletlen, bunkó kölyök, de ha valakit a világ összes gyereke idegesít, akkor ott az illető megy szembe az autópályán, neki van valami lelki defektje amit a gyerekek csak előhoznak. Nem jó jel.

A másik meg, hogy szimplán egyszerűbb lenne azt mondani, hogy nem akarsz gyereket vállalni, mint jönni ezzel a ragdoll cica-francia bulldog család dumával. Ez egy átlag embernek ugyanolyan idegesítően cukiskodó, infantilis, mint az elvakult ősanyák gügyögése a pocaklakókról meg a babócákról. Tök jó hogy szereted az állatokat, de nyilván te is tudod, hogy ha valaki a családalapításról kérdez, akkor nem arra gondol hogy milyen macskát szeretnél majd tartani. Persze kell erről is beszélni, de külön témaként, nem arra válasznak hogy szeretnél-e családot alapítani.

"Ahogy szerintem sokkal érdekesebb a pályán játszani, mint a kispadról nézni az eseményeket."

De nekem nem ez a kispad. Mivel neked a gyerek az élet értelme, kispadnak látod, akinek nem. Egy hegymászó mondhatná neked, hogy mivel te nem mászol hegyet, neked az életed kispad.

"Szerintem egyszerűen csak azért jelent hátrányt, mert a fröcsögő, gyűlölködő, egyszóbal dühös emberek taszítóak a normálisaknak."

De az, hogy valaki utál valamit nem egy aktív dolog. Mármint van, akinél igen, de én pl utálom a gombát meg a mulatós zenét, és nem köpök le senkit az utcán, akinek kilóg a szatyrából a csiperke és mulatós fórumokra sem megyek utálkozni. Nem ülök itthon vicsorogva, hogy de utálom a dolgokat, amiket utálok.

Ha 20 perce megy a vonyítás a boltban, akkor arra gondolok, miért családként jöttek bevásárolni, miért nem intézte el egyikük gyorsan egyedül. Ez a nagy utálkozás.

"És az életed utolsó percében mi alapján fogod azt állítani, hogy az nem volt értelmetlen és öncélú?"

Nem is tudom, talán a hátam mögött lévő boldog 60-70-80 év alapján? Az én életem gyerekkel lenne totálisan értelmetlen. Tudom az ilyen korlátolt, gyerekmániások szemében elképzelhetetlen és felfoghatatlan, de azoknak, akik nem akarnak gyereket, kész szenvedés, kínlódás és pokol lenne az életük gyerekkel! Ne te akard már eldönteni és meghatározni kinek mitől lesz boldog meg értelmetlen vagy épp értelmes az élete, rendben? :) Én se szólok bele senki életébe, hogy minek vállalnak gyereket és én sem kardoskodom, hogy milyen szar és boldogtalan az életük, csak mert nekem az lenne a helyükben. Elfogadom és felfogom, hogy nekik így jó, ők így boldog. Ők pedig cserébe fogadják szépen el, hogy nekem, nekünk meg pont ugyanolyan boldog az életünk gyerek nélkül, sőt. Hadd ne részletezzem hány ismerős, barát, rokon, kolléga panaszkodik vég nélkül mekkora szívás a gyereknevelés. Érdekes a covid alatt, mikor otthonról nyomták sokan az ipart valahogy nem ment a fröcsögés, hogy micsoda öröm-boldogság-csoda a gyereknevelés. Akkor mindenki azon nyígott, hogy mikor lesz már újra suli, szóval hagyjuk már.

"Hagysz is valami maradandót magad után, vagy senki nem is fog rád emlékezni? Biztos vagy abban, hogy soha nem fogod visszasírni azt, amire ugyan lett volna lehetőséged, de te féltél élni vele?"

Kapaszkodj meg, de pont letojom ki fog rám emlékezni meg ki nem, ha úgyis meghaltam, akkor már nem tök mindegy? Dehogynem, nekem legalábbis fixen az. Ennyire nehezedre esik felfogni, hogy nem mindenkit az tesz boldoggá és nem mindenki arra vágyik, amire te? És akkor még a gyerekteleneket szidják, miközben az esetek többségégen pont a gyerekesek azok, akik képtelenek a mi álláspontunkat akárcsak minimális is szinten tiszteletben tartani.

Igen, biztos vagyok benne, hogy egyetlen pillanatig nem fogom bánni azt, hogy nem áldoztam fel 18-22 évet az életemből egy gyerekre, hogy nem éjszakáztam évekig, hogy nem voltam rendszeresen hullafáradt, stresszes, ideges, hogy nem cseréltem évekig szaros pelenkákat, nem költöttem el milliókat egy gyerekre, nem adtam fel a szabad, kötetlen életem stb stb. Egészen biztos. Mintha a gyerekvállalást nem lehetne megbánni és mintha nem is bánnák meg sokan..

"Mintha a gyerekvállalást nem lehetne megbánni és mintha nem is bánnák meg sokan.."

Ajánlom mindenkinek facebookon az I regret having children csoportot, redditen meg a regretfulparents subot.

#74, „Ne te akard már eldönteni és meghatározni kinek mitől lesz boldog meg értelmetlen vagy épp értelmes az élete, rendben?”

Én csak feltettem pár kérdést a témában, ha már úgyis „kissé” elkalandozott a kommunikáció. Kíváncsi voltam arra, hogy mit, mivel és hogyan próbáltok bemagyarázni.

Elvileg ennek az oldalnak pont ez lenne a lényege, hogy ha van egy kérdés, akkor át lehessen beszélni. Volt is egy kérdés, válaszoltam is rá, de mivel én veletek ellentétben nem egy ctrl+c ctrl+v jellegű, 21. századi „pc” véleményt írtam, így nektek nem tetszett és még páran a helyzeti indulattól túlfűtve nekem is ugrottatok, mintha bántottalak volna titeket.

Szerintem ez a kérdés, hogy „Miért jelent ekkora hátrányt a társkeresésben, hogy utálom a gyerekeket?” tulajdonképpen önmagáért beszél. De ti, „gyereket nem akarók” nyugodtan adjátok csak alá a lovat, és tegyetek úgy, mintha ez egy 100%-ig normális jelenség lenne! Hátha ezzel nektek is könnyebb lesz elviselni az ebből fakadó, szinte már szagolható frusztráltságotokat! :D

76 Vicces, hogy te beszélsz frusztráltságról, miközben egész végig azon értetlenkedtél, hogy ugyan minek annak társ, aki nem akar gyereket, ugyan minek kell neki a tökéletes férfi az életébe, ugyan mi a célja a közös életüknek, ugyan miért nem jönnek össze boldog-boldogtalannal és erőlködtél bizonygatni, hogy az élet gyerekkel a kerek, úgy a boldog, úgy a jó, úgy a helyes, a szex is arra való, plusz ilyen szánalmasan keserves kérdésekkel próbálkoztál, hogy biztos nem fogjuk-e megbánni, mi alapján fogjuk majd azt állítani, hogy boldogok voltunk blablabla. Még akkor is ezzel kapálóztál, amikor már előtte jó párszor le lett írva, hogy aki nem akar gyereket, annak így kerek és boldog az élete és gyerekkel lenne borzalmas. Nem, te akkor sem voltál hajlandó elfogadni és tiszteletben tartani mások magánéleti döntéseit, jöttél itt a hülye "kispad vs pályán játszás" párhuzammal stb. Egyszerűen nulla empátia és elfogadóképessé szorult beléd, fel nem foghatod, hogy másképp is lehet élni az életet, nem csak úgy, ahogy te jónak gondolod.

Senki alá nem adjuk a lovat, de nem is fogjuk azt tanácsolni egy gyereket nem akarónak, hogy erőszakolja meg magát és álljon be a sorba, mert a többség azt tartja az elfogadottnak. Bizony, teljesen normális, hogy valaki nem akar gyereket, annyi hogy ismerkedésnél ezt fontos tisztázni és közös nevezőn lenni. Erre max egy erősen korlátolt, szemellenzős egyed (mint te is) tekint valami abnormális és elfogadhatatlan dologként, az viszont legyen az ő magánügye és problémája. :) Sokan nem akarnak gyereket, sőt egyre többen, szóval egyáltalán nem lehetetlen ilyen férfit/nőt találni.

#78,-ra

Aha, én vagyok frusztrált és értetlenkedő? Akkor idéznék pár építő jellegű és egyáltalán NEM értetlenkedő gondolatot a hozzátok hasonló egyáltalán NEM frusztrált „életművészektől”:

„Csak a szaporodás miatt kellhet társ? Ennyit tud egy férfi a kapcsolatban adni? Spermát?”

„te csak azért jársz valakivel, hogy gyereket csináljatok? Nem azért, mert szeretitek egymást?”

„Hogy mi van?? Neked csak és kizárólag azért kell társ, hogy legyen aki adja a spermát a "gyerkőchöz"? Ezt inkább nem kommentálnám, még a végén kitiltanak.. Szeretet, szerelem meg ilyen "jelentéktelen" kis apróságok, mondanak valamit? Vagy csak a szaporodásig látsz, onnantól se kép, se hang?”

„Magyarul szerinted csak azért járnak az emberek egymással, hogy szaporodjanak. Nekem van a környezetemben egy pár, akik 10 éve együtt vannak, és nem akarnak gyereket. Most akkor szakítsanak, mert így illegális együtt lenniük?”

„Ami ugyanaz. Burkolod vagy nem, azt írod le, társat gyerekcsináláshoz keres az ember.”

„Hogy mi a franc? Normális ember, hogy írhat le komolyan ilyet? Miért kéne válogatás nélkül minden jött-ment alá befeküdnöm pusztán amiatt, mert nem óhajtok szülni?! Aki nem akar gyereket azt már nem is illeti meg, hogy egy számára vonzó, szimpatikus, normális értékrenddel és személyiséggel rendelkező társsal legyen kapcsolatban?? Ő már nem vágyhat arra, hogy a társa ne legyen pl egy ordas nagy bunkó? Vagy hogy ne legyen bántalmazó/mérgező? Hogy ne taszítsa külsőre? Hogy meglegyen a vonzalom? Ezek szerinted csak a gyerekesek kiváltsága? No komment.”

„Ezt logikailag hogy raktad össze?”

„Te amúgy miről hadoválsz 38? … stb.”

„Minden rosszindulat nélkül, mintha galambbal sakkoznék … stb.”

„Tudom az ilyen korlátolt, gyerekmániások szemében elképzelhetetlen és felfoghatatlan, de azoknak, akik nem akarnak gyereket, kész szenvedés, kínlódás és pokol lenne az életük gyerekkel! Ne te akard már eldönteni és meghatározni kinek mitől lesz boldog meg értelmetlen vagy épp értelmes az élete, rendben? … stb.”

„Vicces, hogy te beszélsz frusztráltságról, miközben egész végig azon értetlenkedtél, hogy ugyan minek annak társ, aki nem akar gyereket, ugyan minek kell neki a tökéletes férfi az életébe, ugyan mi a célja a közös életüknek, ugyan miért nem jönnek össze boldog-boldogtalannal és erőlködtél bizonygatni, hogy az élet gyerekkel a kerek, úgy a boldog, úgy a jó, úgy a helyes, a szex is arra való, plusz ilyen szánalmasan keserves kérdésekkel próbálkoztál, hogy biztos nem fogjuk-e megbánni, mi alapján fogjuk majd azt állítani, hogy boldogok voltunk blablabla. … stb.”

Érdekes, hogy amikor a 66-os válaszom 2. felében a társkeresés genetikájának logikus működésével vázoltam fel a 20-as válaszom miértjét, arra valamiért nem tudtál mit reagálni. Ezzel szemben sokkal több energiát fektettél abba, hogy az engem ócsárló filozofikus „novelláiddal” untasd az olvasókat.

Szóval a helyedben, én az ilyen indulatos kommentek alapján kicsit átgondolnám azt, hogy tulajdonképpen ki az, aki nem tiszteli a másik véleményét. Arról meg nem én tehetek, ha még az ilyen egyszerű, számodra „értetlenkedő” visszakérdezéseim olyan szinten triggerelnek titeket, és legfőképp téged, hogy értelmes válasz helyett te instant kiakadsz azzal a fene nagy élettapasztalatoddal… :)

Kedves előbbi 79 hozzászóló.

A lényeget szinte senki nem ragadta meg.

A kérdező a következőket írja.:

"Egy francia buldog, és egy ragdoll macska."

Na ez az. Innen fúj a szél. Neki nem hogy gyerek nem való, hanem társ, azaz férfi sem.

Én már nem vagyok fiatal, és egy dolgot megfigyeltem.

Aki ennyire túlzásba viszi az állat imádatot, azzal mindenkivel "baj" van.

Az ő életükben mindíg az állat az első.

Tagadják, de ez akkor is így van.

Én 15 évet szenvedtem egy olyan kapcsolatban, ahol a kutyák után, csak a második lehettem.

Mindenben mindíg, csak a második.

Ezt nyiltan megis mondta a párom, tehát ő ezt nemis tagadta.

Szörnyű volt. Ezeken az embereken nem lehet segíteni.

Ez egy elvakultság. Egy szenvedély. Okyan mint az ital, a cigi, a drog.

De hogy ne értsen seni sem félre, nem arról van szó, hogy állat gyűlölő vagyok.

De amikor valakinek az egész élete, szinte minden perce a kutyáról szól, és ahhoz kell igazítani minden programot, az egész napot, na az már szörnyű.

Az állatot állatként kell kezelni, ès akkor nincs semmi baj. Nem kell a seggüket kinyalni, meg egész nap babusgatni tutujgatni őket.

Ne róluk szóljon az egész nap, ez a lényeg.