Mi a véleményed a gyerekmentes mozgalomról?

Miért kéne bármit is “állítanom” magamon és felnőni a szülői szerephez, ha egyszer nem akarok és minden porcikám tiltakozik ellene? Miért kellene bárkinek is megerőszakolnia magát és olyasvalamit vállalnia, ami egy életre szól és amit egyáltalan nem akar? Ez esetleg azoknál opció, akik alapból is akarnak gyereket, szeretik őket és akartak a későbbiekben, csak előbb jött. Ott oké, hogy azt mondja a két fél, hogy maradjon, hisz úgyis akartunk és meg tudjuk oldani. Na de ahol az ember a háta közepére sem kívánja az egészet, ott megtartani, majd minden haragját áttolni a gyerekre és őt hibáztatni az elfuserált életé miatt baromira nem felelősségteljes döntés.

El kell fogadni, hogy vannak emberek, akiknek nem való és nem is akarnak soha gyereket. Nem kell őket megvaltoztatni. Egy gyerekkel soha nem lesz olyan szabad és kötetlen az életed, mint nélküle, ezt kár tagadni. Mindent át kell szervezned, az egész addig életed gyökeresen meg fog változni, szerintem tökéletesen érthető, ha valaki nem kér ebből.

Mi védekezünk, de ha neadjisten így is sikerülne teherbeesnem (mivel nincs 100%-os védelme), egyetlen pillanatig nem gondolkoznék a megtartáson, első dolgom lenne abortuszra időpontot kérni és minél előbb túllenni rajta, mert nem akarok gyereket. Sem most, sem később, semmikor.

Van 100%, amit korábban taglaltatok vagy a nemi élet beszüntetése, az is 100%. Ez a kettő a felelősségteljes, ha tuti 100% nem akartok gyereket. Az abortusz ebben az esetben a felelősség hárítása. (Csak szerintem, meg csak beszélgetünk, a te életedben ennek jelentősége ne legyen, nem azért mondom.)

Ha azért nem akar valaki, mert valamiben úgy gondolja korlátozza, akkor érdemes abba is azért belegondolni, hogy abban a valamiben lehetsz amúgy is korlátozva. Pl gyerek mellett nem mehetsz el barinőkkel csapni egy görbe estét a szórakozóhelyre. Most volt a covid miatt, hogy ugyan ebben korlátozva voltál ebben, pedig nem akarsz gyereket és ezért szépen meg is tettél mindent. De mondhattam volna a külföldi kiruccanást is. Gondolom vagy kerestél és találtál alternatívákat ezekre az esetekre vagy krokodilkönnyeket potyogtatva vagdostad magad lezárástól feloldásig.

Mondom, nekem nyolc, hogy ki mit csinál, de azt nem hiszem, hogy a "gyerekahibás".

Ja. Állítani magadon. Ez alatt azt értettem, hogy alternatívát találni, alkalmazkodni, keresni a pozitívat a kialakult helyzetben, ha már előáll. Ezt sem azért, mert kötelező, hanem, hogy a hipotetikus te legalább jól érezze magát és ne egy földi pokol legyen az élete, ha mégis úgy alakul.

Legyen b terv na.

De ha van egy szituáció amin tudok változtatni, akkor inkább változtatok rajta, nem pedig alkalmazkodom. Pl átszökik a szomszéd kutyája és folyton eltapossa a virágaimat, akkor nem azt mondom hogy "hadd jöjjön majd ültetek másikat meg amúgy is milyen aranyos kutya" hanem megcsináltatom a kerítést és szólok a szomszédnak.

Ugyanígy ha teherbe esek akkor sem azt mondom, hogy "jó hát maradjon majd megbarátkozunk", hanem elmegyek szépen abortuszra.

Érted.

Minek keresgéljem a pozitívumot egy olyan helyzetben amin könnyen tudok változtatni?

Értem. Olyan szituáció is van, ami már adott, amit nem tudsz már elkerülni/változtatni rajta (az a 0.1%). Mikor a kutya már ott van a kertben és már összetiport, kiásott neked ezt-azt. Értsd, bármi okból kifutottál az időből és már nem végzik el az abortuszt.

Erre gondoltam fentebb, mert azt már láttam mindenhogyan, hogy miért nem, azt is, hogy hogy nem, de azt nem láttam, hogy lenne b terv, aztán gondoltam hátha van olyan, aki csak ebből fakadó félelméből nem vagy ha amúgy sem, akkor legalább lesz neki b terve, oszt' nem szorong.

Egyetlen szóval nem említetted eddig, hogy csak arra az esetre gondolsz, ha valaki kifut az időből. Eddig csak általánosságban az abortuszról volt szó, márpedig ha van egy nem kívánt terhességem és nem akarok gyereket, akkor nem fogom a pozitív oldalát keresgélni és pláne nem fogom direktbe tönkrevágni a hátralevő életemet azzal, hogy “alkazmakodok” a helyzethez, ha egyszer ott az abortusz, ami minden problemámat megoldja.

Másik: ha védekezés mellett sikeresen teherbeesnék, ritka nagy analfabétának tartanám magam, ha nem venném észre, hogy pl nem jön meg a menzeszem.. Azért ez elég gyanús tud lenne, nem tudom ki hogyan van vele. Első dolgom lenne tesztet csinálni és amint az pozitív, már megyek is időpontot kérni abortuszra. De oké B terv, ha valami rejtélyes módon nem venném észre hónapokig, hogy kimarad a menzeszem és kifutnék az időből, akkor fogom magam és elmegyek egy olyan országba, ahol a 12.hét után is végeznek abortuszt. Tudod egy nő két dologért tesz meg bármit: hogy legyen gyereke és hogy NE legyen gyereke.

Persze. 😃 Amúgy én csak itt a végén kapcsolódtam be a beszélgetésbe, nem írtam végig.

Ha ez most lett volna a covidos lezárások alatt, akkor mit csináltál volna. A kérdésem arra irányult mihez kezdenétek ilyen esetbe egy megszült gyerekkel. Kuka, féltégla, inkubátor, templom küszöb, örökbeadás Jolán Angélának....vagy vennéd alapul milyen a szar szülő és annak pont az ellenkezőjét megpróbálni? Lehetőségek tárháza, csak kíváncsi vagyok.

Én is agyaltam mit csinálnék, ha túlélnék egy repülőgép balesetet az Andokban, pedig önszántamból tuti nem ülök repülőre. 😅

Azért tök más pandémia miatt otthon maradni, meg a gyerek miatt. Ezt úgy mondom, hogy életemben nem voltam szórakozóhelyen.

A következményekkel való élés pedig miért mindig a rosszra van kihegyezve? Teherbe esek, nem akarom megtartani, elvetetem. Így is együtt élek a következményekkel.

De ez olyan, mintha azt mondanám, ha autóbalesetet szenvedsz, ne menj törött lábbal kórházba, mert tudtad, hogy benne van a pakliban, hogy egy őrült neked megy, és bajod eshet.

Miért ne mennék, ott kapok szakszerű ellátást. Amivel együtt kell esetleg élnem, hogy lehet eddig világbajnok sprinter voltam, aztán onnantól nem leszek. B tervként meg lehetek amatőr, edző, csinálhatok tök mást, érezhetem szarul magamiatta vagy lehetek öngyi...

De ja, tényleg minden benne van a pakliban, csak kíváncsi voltam.

Ha teherbe esnék, és nem tudnám elvetetni... nem akarok drámázni, de megölném magam.

Nem tudom, rémlik-e a Handmaid's Tale 2. szezon első része, amiben "viccből" viszik őket felakasztani. Nem értettem, miért sírnak, halál vagy terhesség, simán a halál.

Ez olyan, mintha most ledobnának engem a tálibok közé. Dehogy akarok életben maradni, kérem a golyót a fejembe gyorsan.