Készült valaha átfogó statisztika, hogy a szingli nők hány százaléka az, aki a következő kettő közül egyik kategóriába sem esik bele?

#2: Én is szeretem az állatokat, de nem úgy kezelem őket, mintha a gyerekeim lennének. Nem egy ágyban alszom velük, nem együtt nyalom velük a fagyit, eljátszok az ismerős kutyájával, aztán kezet mosok és leülök enni, a kutya meg ki van zavarva a konyhából, vagy ha mégis ott járkál, akkor rá van parancsolva, hogy "helyedre!", nem veszi fel ölébe a haver és eteti az asztalról.

Ha leülünk a kanapéra, akkor nyugodtan tudjuk megtenni, nem mászik ránk sem a kutya, sem a macska, nem szőrözi össze a ruhánkat, nem dugja meg a lábszárunkat, nem hány, hugyozik vagy sz..rik bele valakinek az ölébe, a kanapéra vagy az asztal alá, amíg mi filmezünk, játszunk vagy csak beszélgetünk.

#3: Igen, pontosan erre gondoltam, hogy a hozzád hasonló, normális nők hamar elkelnek. Ismerkedem, de sajnos mindegyikről kiderül, hogy vagy az egyik, vagy a másik kategória, így legszívesebben ezt már a legelső 10 mondat kérdései közé intézném, hogy "Ugye nem akarsz gyereket sem és az állataidat (ha vannak) sem kezeled gyerekpótlékként?"

#5: Azért feltételezem, hogy az öreg szingli bácsi a két pincsit azért szerezte be, mert magányos és ebben a korban már nehéz társat találni. De még ennek ellenére sem viselkedik velük úgy, mint némelyik nő a kiskutyájával.

#7: Ez a biológiai óra dolog túl van gondolva. Inkább társadalmi elvárásoknak való megfelelés van és amikor jön a "most vagy soha" érzés, akkor bepánikol az ember, mert akkor válik igazán véglegessé a döntés, addig csak halogatta.

Nem egy nő mondta nekem (és kénytelen vagyok nekik hinni, mivel én férfi vagyok, nincs méhem, nem menstruálok), beleértve olyat, aki 50-es és sose volt gyereke, olyan, akinek lett végül és olyan is, akinek több abortusza volt, de mégse lett, hogy ez az egész ahhoz hasonlít, mint mikor be kell adni a jelentkezésedet egyetemre vagy közelít a határidő, ahol döntened kell, hogy elvállalod-e az új pozíciót a munkahelyeden. Körülötted egyre több embernek van, egyre többen rágják a füledet és a végén már egyre több lemondó, szánakozó, sajnálkozó pillantást kapsz és még bejön mellé az öregedéstől, magánytól való félelem is, hogy egy férfi bármikor elhagyhat, vagy hamarabb meghal, akkor egyedül ott maradsz idős emberként. Illetve az utódlás (bár ez férfiaknál erősebb szerintem), hogy valami nyomot hagyj a történelemben, miután te már nem leszel.

Sterilizáltatni nem fogom magam, mert egy barbár műtétről van szó, aminek elég komoly mellékhatásai vannak. Kiesni meg ettől nem fogok, mert mondhatja, hogy engem szeret, velem akar élni, de fogadjunk akkor örökbe vagy elmegy spermabankba és akkor az lenne a téma.

#8: Valóban, rosszul fogalmaztam meg a kérdést.