Mi a véleményed a gyerekmentes mozgalomról?

Szokásosan most is azok hisztiznek és vergődnek, akik képtelenek elfogadni és tiszteletben tartani, hogy más másképpen éli az életét. A világon semmiféle érv nem szükséges, bőven elegendő annyi, hogy az adott illető NEM akar gyereket! Nincs olyan, hogy ez nem megfelelő indok. Minden indok megfelelő, amit ő annak érez. Főleg, hogy amiket itt felsorolt a többség, az tökéletesen “fellelhető” a gyakorlatban is és bőven van bennük igazság!

Én pontosan tudom miért nem akarok gyereket és bizony, ezek a gyakorlatban nagyon is létező jelenségek. Kezdjük azzal, hogy soha nem kínoznám a testem 9 hónapnyi terhességgel, majd egy irtózatosan fájdalmas szüléssel és annak minden következményeivel. A gondolattól is rosszul vagyok. Semmi kedvem évekig szaros pelenkák között élni, nem aludni, éjszakázni, kialvatlannak lenni, folytonos gyerekbőgést hallgatni, most a foga jön, most a hasa fáj. Aztán el kezd járni, mindent el akar venni, meg akar fogni, állandóan a sarkában kell lenned. Majd jön a dackorszak, amikor csak azért sem csinálja azt, amit kérsz, mindenen nyavalyog, hisztizik. Majd ovi, szenvedés a beilleszkedéssel, 3 fele szakadás, logikázás, hogy ki mikor és hogyan hozza el a gyereket, folyton összeszed valamit, rohangálj orvoshoz, gyógyszertárba, a munkahelyen közben vágják a pofákat, hogy már megint táppénzre mész. A kamasz kort már nem is említem… soha semmi nem jó, mindig te vagy a gonosz, miért nem engeded el ide, miért nem mehet oda, ilyen meg olyan telefont/laptopot/ruhát/cipőt/stb akar, amit ha nem veszel meg, te leszel a világ leggonoszabb szülője. Na meg az állandó, rendszeres stressz, idegeskedés, aggódás sem különösebben hiányzik az életemből. Ezentúl végtelenül idegesít a hisztijük, óbégatásuk, bömbölésük, nem tudok és nem is akarok mit kezdeni velük. Elég a környezetemben szétnézni, bőven elég elrettentő példát látni. Átmegyünk férjem nővéréhez egy kávéra és az unokahúga 5 perc alatt kap egy hiszti/ordítórohamot, plusz közben mindent, amire megkérték ne csinálja, csak azért is csinálja, fejhangon visít és egyetlen másodpercig nem bír megülni a seggén. Sógornőm meg folyton csak panaszkodik és tiszta ideg. De nagyjából ugyanez a helyzet minden gyerekes ismerősnél/barátnál/rokonnál. Megállás nélkül panaszkodnak, nyúzottak, fáradtak, idegesek. Sokaknál a házasság is alaposan megsínylette a gyerekvállalást. Van, akik már a válás szélén állnak, van akik 2-3 éven belül el is váltak, van akik meg csak a gyerek miatt vannak még együtt. Csodálatos kilátások. Azt meg se említsük mennyi pénzbe kerül egy gyereket felnevelni. Több millió forint. Hát köszönöm, de azt inkább költöm magamra és a férjemre. Arra költjük, amire mi akarjuk, vagy akár félre tesszük és spórolunk erre-arra, pl közös otthon stb. Imádom a szabad életünket, hogy akkor megyünk és oda, amikor és ahova akarunk, nem kell állandóan egy gyerekhez igazodni, megoldani a felügyeletét. Ha hajnali egykor akarunk lemenni egyet sétálni, akkor megtehetjük, mert nincs egy gyerek a nyakunkban, aki miatt az egész életünket át kell szervezni. Van egy jól működő, kiegyensúlyozott házasságom, így vagyunk boldogak, így teljes az életünk, minek vágnánk ezt tönkre, ha egyszer egyikünk sem vágyik gyerekre?? Nem is értem. Számunkra teher és nyűg lenne egy gyerek, semmi más.

Én mindenképp szeretnék gyereket, de ettől függetlenül támogatom ezt a mozgalmat (legalábbis a normális pontjait)

Feleslegesnek tartom, hogy ennyi megkötés van a sterilizáció elvégzéséhez. Komolyan, 40 év vagy van három gyereke? Pont az lenne a lényeg, hogy egy se legyen!

Én inkább egy alapos pszichológiai vizsgálathoz kötném (csak hogy kiderüljön, tényleg 100% biztos-e benne, mivel nem visszafordítható)

Például engem is zavar, ha egy gyerek torkaszakadtából üvölt, és ezzel elrontja az én szórakozásomat is. Szívem szerint a szülőséghez is társítanék valamilyen kötelező tanfolyamot, mert sokan képtelenek rendesen megnevelni a gyereket. Komolyan, láttam már boltban olyat, ahol a gyerek pankráció-bajnokokat megszégyenítő technikával vágta magát a földhöz, mert nem kapott meg valamit - erre anyuka megvette neki, csak hogy csend legyen! Mi lesz itt később?

"Szerintem felelősség és empatia kérdése is, hogy a gyermekednek élet lehetőségét ajándékozod"

Amíg nincs gyerek, addig nincs gyerek. Csak annak lehet ajándékozni, aki él. Vagy nálad karácsonykor lesz csomó kis ajándék láthatatlan babókáknak? Tudom, vannak olyanok, akik szerint babalelkek lebegnek körülöttünk, és ezek születnek le hozzánk, de nem mindenki hisz ilyen badarságokban.

"Én inkább egy alapos pszichológiai vizsgálathoz kötném (csak hogy kiderüljön, tényleg 100% biztos-e benne, mivel nem visszafordítható)"

Ahogy a gyerekvállalás sem, és a lőtéri kutyát nem érdekli, csóri gyerek milyen körülmények közé, milyen szülőkhöz születik.

Pont ezt jelenti a felelősségvállalás: hozok egy döntést, és akármi is lesz, vállalom a felelősséget.

"Írtam volna, hogy azt is, de az már nehezebben megoldható."

Pedig ha belegondolsz, annak több az elszenvedője. Ha megbánnám öregen, hogy nincs gyerekem, az egyedül nekem rossz; ha az anyaságot bánnám meg, az nekem, a másik szülőnek, és a gyerek(ek)nek rossz.

Nagyon kifordítottan működik ez.

"Feleslegesnek tartom, hogy ennyi megkötés van a sterilizáció elvégzéséhez. Komolyan, 40 év vagy van három gyereke? Pont az lenne a lényeg, hogy egy se legyen!"

Ha ez valóban így van, az tényleg szánalmas. A külföldön végzett sterilizációnak csak az a feltétele, hogy nagykorú legyél és a műtét időpontjában nem terhes.