Csak engem zavar rettentően, ha a férfi a nőtől elvárt "tulajdonságok" közé sorolja azt, hogy házias?

"Házias vagyok és gondoskodó. Mivel nő vagyok es annak is születtem, így ilyen a természete. A páromnak ez nem elvárása, neki ez a természetes, mivel ő a férfi!"

A női nem szégyene vagy. Költözz Szaud-Arábiába, a te lelkületeddel csak ott éreznéd magad otthon.

Remélem a csiklódat is levágod, mert valami férfi által írt könyvben azt olvastad, hogy nem nőes élvezni a szexet.

Csak a gyerekeidet sajnálom tőled. Azt hiszed, hogy jó anya vagy/lennél, közben pedig a legrosszabb. Ha fiú gyereked lesz, azt fogja megtanulni tőled, hogy a nőket ki kell használni, ha lány gyeked pedig azt, hogy engedni kell a kihasználást.

"Ám nem kötelező olyan férfival összejönni aki elvárja, hogy főzz, moss, takaríts rá, de egy gyerekre kötelezően meg kell majd ezeket csinálnod."

Ehhez csak 2 dolgot akarok hozzáfűzni:

1. Az apának mi a feladata? Az, hogy legózzon a gyerekkel? Egy normális családban az apa ugyanúgy pelenkáz, főz, mint az anya, mert ketten, közösen vállalták a gyereket. A kiejelentésed csak akkor állná meg a helyét, ha egyedülálló anyáról lenne szó, és mindent egyedül kéne elintéznie.

2. Hidd el, hogy egy kismama utolsó kívánsága az, hogy a gyerek születése után a férj is csecsemővé változzon át és elvárja, hogy, ha már ilyen "házias" lett a nő a gyerek miatt, akkor őt is kiszolgálja, ahelyett, hogy a férfi egy megbízató, erős partner lenne, akire lehet számítani, támaszkodni a gyerekvállaláshoz hasonló nehéz időkben.

A házasságok többsége azért megy tönkre a gyerek születése után, mert a férfi az összes gyerekhez kapcsolódó teendőt rábízza a nőre, mert, hát az úgyis otthon ül, plusz emiatt elvárja, hogy őt is maximálisan kiszolgálja, hiszen most ő lett a "családfenntartó".