Betegen is ki kell szolgálnatok a párotokat?

#100

Én is megjegyeztem, hogy kihasználja a kérdező adakozását. De lehet az a probléma, hogy mindkettőjük (mint az emberek többségénél) önértékelési zavarokkal küzd.

A kérdező ad és a másik elfogadja, de fele annyit nem ad vissza mert túlzásokba estek mindketten.

Az ilyen emberek nem tudnak mást szeretni mivel magukat sem szeretik.

Azért mondják mindenhol, még a vallásban is, hogy szeresd embertársad mint önmagad.

A következtetés még mindig az, hogy mikor te nem szereted saját magad mást nem fogsz tudni. A kérdezőt a pénz motiválja, amiatt akar megfelelni neki, a férfi pedig kihasználja önös érdekek gyanánt. Az önszeretet hiánya megmutatkozik mindkettőjüknél.

Egyidős vagyok veled, és nem betegen sem kell kiszolgálnom a páromat, az exemet sem kellett, és nem lenne az a pénz, ami erre rávinne.

Pedig jelenleg most jövedelmem sincs.

Nyilván megfőzök, kitakarítok, mivel itthon vagyok, de sose kellett elé tennem a kaját senkinek, szendvicset megcsinálja magának, a szennyestartóig eltalál, ahogy a gyerekeim is, nem vagyok senkinek a csicskája.

Utóbbiakból sem életképtelen felnőttet akarok majd.

(A legnagyobb már tini, magának elkészíti, megfőzi az ebédjét, mivel sokszor nem eszi, amit én főzök, így van véve külön neki, megcsinálja.)

Amíg mindketten dolgoztunk, vagy volt, mikor mindketten itthon voltunk, párom ugyanúgy mosogatott, takarított, kimosott.

Ha itthon van, most is főzéshez előkészül nekem, hogy már csak összeállítani kelljen.

(Haverozás meg nálunk nincs, nincs rá igénye.)

"az egész éjszakát végighánytam. Reggel fél 6-kor fel kellett kelnem megcsinálni a páromnak a reggelijét"

Mondanám azt, hogy végtelenül sajnállak, de mivel 36 éves, diplomás nő vagy, nem tudom ezt mondani. Egy pszichológusnak igazi csemege lennél.

“ Végül hazaértünk, de az egész éjszakát végighánytam. Reggel fél 6-kor fel kellett kelnem megcsinálni a páromnak a reggelijét, ami szintén nagyon nehezemre esett. Nem vagyok hisztizős, nyávogós egyáltalán, de most úgy érzem, hogy nem bírom ilyen állapotban folyamatosan kiszolgálni a pasim.”

Ezek után meg lenyomod azt a szöveget, hogy te mennyire szívesen csinálod, szolgálod ki…

Jó, legyen így, csináld, de azért akkor is legyen már egy határ könyörgöm! Ha ilyen beteg vagy, akkor nem mész el érte, majd haza jut…de pláne nem csinálsz még neki reggelit is…

Ember, térj már észhez, nem egy csecsemő, akit igen, el kell látni, meg kell etetni akkor is ha anyu rosszul van…felnőtt ember, tud magáról gondoskodni! Legalább megköszönte? Legalább lecseszett érte, hogy miért nem maradtál az ágyban, megcsinálta volna ő? Megkérdezte hogy vagy, miben segíthet neked?