Van itt olyan férfi akit nem szolgálnak ki állandóan és nem kell helyettük dönteni akit nem kell irányitani?

Akad pár...

25F

A férfiak sokszor szeretik ha a nő irányít, és így is van rendjén. A komolyabb dolgokban (pl. pénzügy, autó vásárlás ...stb.) igen is tegye oda magát a pasi.

Nem szeretem azokat a nőket, akik 98%-ban a gatyát hordják és papucs férjük van!

Ez az irányítás-döntés dolog szerintem nem egyértelműen csak az egyik fél feladata. Kisebb dolgokban mindenki egyénileg dönthet, a nagyobb dolgokat meg egy párkapcsolatban illik megdumálni, hogy ki mit szeretne, ki hogy látja.

Természetesen nemtől függetlenül nem jó, ha valamelyik félnek úgy kell a szájába rágni mindent, és semmiben nem képes véleményt formálni, dönteni. Akár férfi, akár nő, az ilyen egy kicsit életképtelen, igazából csoda hogy valamilyen módon képes volt összekaparni maga mellé egy társat.

3#

én nem szeretem ha a nő akar irányítani, és szerintem ez nem is helyén való... Egy férfi attól lesz az, hogy tudja mit akar, és tudja hogyan érje el. Ha ebbe beleszól bárki is (nem csak nő) akkor az az elképzelés halott ügy.

a kérdésedben ott rejlik a válasz is.

Aki férfi azt nem kell irányítani és nem kell helyette dönteni.

Ergo akiről te beszélsz az nem férfi.

5 Ez a nőre is igaz, sőt. Nincs szánalmasabb egy papucsnőnél. :/

Nálunk inkább én irányítok, persze soha nem akartam ezt senkire sem ráerőszakolni, nekem bőven elég ha magamat irányítom. Ha követnek jó, ha nem, megyek egyedül. Persze, a gyakorlatban megbeszéljük a dolgokat, de hogy az én pénzügyeimről valaki döntsön, vagy megmondja, mire költsem a fizetésem?

("Cserébe" én sem vagyok kíváncsi az övére- ha közös vásárlás történik, azt megbeszéljük).

A barátomnak jó így. Épp a nagy dolgokban szeret követni. Kis dolgokban nagyon önálló. Nem kell kiszolgálni, tökéletesen életképes, bevallom, nekem időm sem lenne erre és elég fárasztó is lenne például nyomon követni, melyik nap milyen ruhát vegyen fel, dönteni róla melyik fiókban tartsa a zokniját, hány kanál cukorral igya a kávét (nem is tudok ilyen "részleteket"). Nem ellenőrzöm, nem kritizálom, nem szabom meg melyik percben mit tegyen (féltékeny típus sem vagyok).

"Irányítani" tehát ebben az értelemben nem kell és nem is akarom. De a közös életünkkel kapcsolatban a fontosabb döntéseket épp úgy én hozom, mint amikor még egyedül voltam.