Van itt olyan férfi akit nem szolgálnak ki állandóan és nem kell helyettük dönteni akit nem kell irányitani?

"Igazából, mindig lesznek olyan nők akik azért mert eltartják őket a 2 szép szemükért befogják a szájukat és azt teszik amit a pasi mond.

ÉS ami MONDTÁL olyan is van akit eltartanak napi 100 ezreket elvernek plázákban és ők irányítják a párjukat."

Szerencsére azért nem csak ez a kétféle nő van (kitartott meghunyászkodó; kitartott plázázó- én például soha nem voltam kitartott, leszámítva a gyerekkoromat, akkor is szüleim által. :)

"ÉS lesznek mindig is papucs pasik is (mert aki papucs az nem férfi) az csak fiú vagy pasi.

Ezek itt anyuci pici fiai, meg azok akik hálát adnak az égnek h végre van egy nő akinek kellek és bármit megtesz neki."

Igen. Na, látod, a barátomat egyiknek sem nevezném, akkor sem, ha bevallottan főleg én "irányítok" (nem uralás, nem kényszer, részéről nem meghunyászkodás- de még így is, főleg közös döntés).

"Egyre kevesebb a "FÉRFI" és a "NŐ" és egyre kevesebb az aki tisztában van a jelentőségével.

De látom te tisztán átlátod."

:) Köszi.

29-es, nálunk ez gyakran van fordítva.

Én sokszor korábban indulok, sokat dolgozom. De nem csináltunk sosem problémát ilyesmiből.

Mindketten önellátók vagyunk, teljesen rugalmasan kezeljük a "házimunkát"- akinek több ideje van rá, az veszi kézbe. :) Ha nekem lenne több időm, nem várnám tőle, ő sem várja fordítva. :)

Nálunk például ő főz, mert imád főzni (engem meg nem igazán érdekel) és mert előbb hazaér picit és több rá az ideje. :)

Ha ragaszkodnék a hagyományos szerepekhez, az lenne a vége, hogy megfosztanám ettől a "hobbitól", ráadásul ő előbb hazaérve kipihentebb lenne, én meg néha 2 órával később hazaérve kapkodhatnék és holtfáradt lennék másnap... :S

van!

25F

Nálunk is érdekes a helyzet, de nem hinném, hogy ritka lenne.

41 éves Férfi vagyok

8 év nagyon kemény, stresszes, hajtós munkaviszony után lapátra tettek. Mikor én melóztam nejem itthon volt a kicsi gyerekekkel. Akkor én voltam a király, a nagybetűs férfi, az alfa hím, az egész család hozzám alkalmazkodott. Ünnepnapokon, rendezvényeken még a nagyszülők, nagybácsi, stb. Aránylag jól kerestem, jól ment a szekér.

Majd az élet szerepcserét rendelt. Én itthon vagyok, nejem melózik (maszek orvos). Kegyetlenül kifordult az életünk!!! Nejem itthon mindent elhanyagol. Nem járunk sehová kikapcsolódni, már alig mozdulunk ki.

Sajnos úgy képzeli ő viseli a nadrágot, ő a családfenetartó és ez feljogosítja, hogy mindenről ő döntsön. :-( Bármi dönteni való adódik, lehet az komoly dolog vagy csak hétköznapi, övé kell lennie az utolsó szónak. Totál elegem van abból, hogy az én ötleteimet, vágyaimat figyelmen kívül hagyja és megy a saját feje után. :-(

Pechemre a lakás is az övé, amiben lakunk. :-(

Én férfi vagyok a talpamon, nem kell engem irányítani, de ha szembe megyek vele...válás lesz a vége. :-[

ma 18:13.

Ez igazából úgy hangzik mintha, most az asszony keresi a pénzt és azzal csak ő rendelkezne, és mintha előtte mikor te kerestél akkor az közösen lett elosztva , mind szórakozásra, gyerekre számlákra kajára....

Most amióta ő keres azóta mintha a pénz által ő uralna?

ÉS azelőtt mikor te kerestél akkor nem volt uralom mert az természetes volt?

(hát elég baj ha így van)

Egyetértek ASOT-al. Kedves "alfahím", ezt a példát látta tőled. Szegény talán alig várta, hogy forduljon a kocka, annyira uralkodtál rajta.

Ha figyelmesebb vagy, megbeszélitek, foglalkozol az igényeivel, akkor talán most ő is másképp állna a helyzethez.

De nem- te még így is elvárnád, hogy te dirigálj?

Nagyon egyenlőtlen kapcsolat lehet a tietek! Persze, ő is hibás, hogy hagyta magát.

Gondolom úgy volt vele, (veled ellentétben!) hogy ha te tartod el, ő nem pattog.

Egyébként nem rátok, a családra költi a pénzt? A gyerekekre, háztartásra, stb.? Te is ott laksz, ott eszel. Vagy magára "szórja" el? Hm?

Ilyenkor számít egyébként, hogy két ember valóban figyeljen egymásra, ne csak "használják" egymást, erre-arra, mert egyszer fenn, másszor lenn!

S ez még régen is így volt.

Mesélték a nagyszülők, akik imádták egymást, mindenben közösen döntöttek, hogy amikor egy amolyan nagyszájú alfahím leesett a lábáról, a végén a csendes feleségére szorult, hogy az helyt álljon a családi gazdaságban, + gondozza őt...