Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Összevesztünk a barátnőmmal, sőt tulajdonképp szakítottunk. Kinek van igaza?
Most volt nemrég az első évfordulónk, el is vittem a barátnőmet megünnepelni ezt egy elég drága étterembe.
Anno, mikor összejöttünk, én elmondtam neki, hogy nem akarok soha megnősülni, nem hiszek benne, ő pedig azt mondta, hogy őt nem nagyon érdekli a dolog.
Aztán vasárnap előjött egy fura kérdéssel.
Mi lenne akkor, ha ő viszont akarna házasságot?
Mondtam neki, hogy én elmondtam, mit gondolok erről és lebeszélném róla, hogy győzködni próbáljon.
Erre ő, hogy de ha mindenképp ragaszkodna hozzá, hogy őt elvegyék feleségül?
Mondtam, hogy ha mindenképp, akkor inkább elengedem, erre ő elkezdett toporzékolni és sírni, hogy én mekkora egy szívtelen vadállat vagyok... majd azt mondta, hogy most legalább egy hétig gondolkodni akar.
Mondtam neki, hogy rendben, gondolkodjon csak.
Gondoljátok, hogy ideje lenne másik lány után néznem?
Valóban elég sárkány lett tavasz óta.
Felhívott reggel és mindenképp találkozni akart.
Eljött hozzám kocsival és bocsánatot kért, nagyon sírt.
Mondtam neki, hogy nem változott a véleményem és nem fogom őt elvenni, amire azt mondta, hogy tudja jól és elfogadja és igyekszik majd magában lemondani erről, mert nem akar elveszíteni.
Szóval van belátás a lányban, csak ne lenne ennyire szeszélyes.
Én azért kértem, hogy az egy hetet várjuk végig és majd vasárnap beszéljünk az elképzeléseinkről, a továbbiakról.
Gondolom addig még elpingpongozik magában az érzéseivel, csak legyen végeredménye.
Sose mondtam, hogy nem szeretem. Szeretem őt, de senkit nem vennék el soha. Ő is szeret és ezt a mai nélkül is pontosan tudtam.
De ettől még valid gondolat, hogy engedjem-e el őt.
Vasárnapig átgondolom pro és kontra.
A házasság hivatalos elköteleződés. Tudom, hogy egy viszonylag rövid procedúrával fel lehet bontani, ha az embernek mégsem tetszik a dolog, de ha nem a gazdasági, tradicionális, szokásjogi oldalát nézed, hanem a valódi létjogosultságát, akkor megértheted a nődet. A feleségedet, ha valóban komolyan gondolod, nem hagyod el olyan könnyen. Ez egy gesztus, miszerint vele kívánod leélni az életedet. Tudom, szentimentális f**gnak hangzik, de mikor a hétvégén bátyám és (most már) felesége elmondták a templomban az esküt, hogy "vele megelégszem, kitartok mellette bla-bla", hát akkor belém hasított, hogy a házasság komoly dolog. Nem egy hiszti, nem egy elvárás, nem pedig elv. Hanem az a különleges kapcsolat, amit jó esetben azzal kötsz, akivel együtt akarsz megöregedni. És ha ott a papír, barátom, akkor az emlékeztet arra, hogy van, amiért érdemes dolgozni. Nem, nem a tetves papír miatt, hanem a közös munka miatt, amit beletesztek.
Olyan nőt keress, aki nem így gondolkodik. Nincs itt igaza senkinek, csak nem egymást akarjátok.
És az 56-os kommentedben meg is erősíted, amit írtam.
"Sose mondtam, hogy nem szeretem. Szeretem őt, de senkit nem vennék el soha. Ő is szeret és ezt a mai nélkül is pontosan tudtam.
De ettől még valid gondolat, hogy engedjem-e el őt."
Szereted, de te is tudod pontosan, hogy egy élethez ez édeskevés. Elengednéd simán. Szegény lány, csak miattad lemondana valamiről, ami neki igazán fontos. Én azt tanácsolnám, hogy ne rontsd el az életét, inkább engedd útjára. Kicsit nem lehet házasodni..
De az a baj, hogy az eszméidet jobban szereted, mint bárkit fogsz.
Én is nemrég voltam esküvőn, és mondom, még mindig ellene vagyok, feleslegesnek tartom, de ha valakit szeretek, és neki fontos... nekem nem nem-fontos annyira, mint amennyire neki fontos.
Semmi sírás a részedről, hogy maradj, szeretlek, stb. Csak, "jó van, akkó mennyé"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!