Összevesztünk a barátnőmmal, sőt tulajdonképp szakítottunk. Kinek van igaza?

Oszinten szeretned akkor semmi masra nem vagynal csak hogy a feleseged lehessen.

Ha nem igy erzel a szerelmed nem igaz mely es hu siman kihasznalod es nem vagy oszinte magadhoz sem

Valójában mindketten hülyék vagytok. És nem azért, mert akartok, vagy nem akartok házasságot, az a legkevesebb a történetben.

Mindketten katasztrofálisan rosszul kommunikáltok.

A viselkedésetekben és az általad leírtakban nyoma sincs sem szeretetnek, sem szerelemnek, sem semminek, ami ezeken túlmenően értelmet adna egy kapcsolatnak - mindezt alig egy év alatt... (tisztelet, odafigyelés, megértés - ami nem ugyanaz, mint a pincsikutyaként alárendelődés)

Szóval nemhogy házasságra, de valójában egy komolyabb kapcsolatra is éretlenek vagytok mindketten. A "kapcsolatotok" meg... hát izé, egy rakás kutyagumit nem ér ebben a formájában.

#14

Sok volt a fid... vagyis a propaganda úgy érzem.

Hacsak nem vagy 80 éves, kőkatolikus vagy időgép segítségével írsz 1922-ből.

"Szóval te annyira ismersz engem, őt és a motivációimat is, hogy ezt így kajakra ki mered jelenteni. Csak azok az érzések igaziak, amik szerinted, távolról azok? "

Nem tudom, nekem címezted-e, 15-ös válaszoló vagyok ismét.

Ha nekem, akkor tessék:

- nem, nyilván ismeretlenül sok mindent nem tudhatok, de a leírásod alapján erre jutottam.

- normális kapcsolatba nem fér bele sem a hiszti, sem ez a pszichopata "rendben, gondolkodjon csak" hozzáállás.

- normális kapcsolatban nem írunk a másikról olyat, hogy "sárkány lett tavasz óta" - mert amikor először észrevettük, hogy gond van, leültünk és megbeszéltük szépen, nyugodtan.

- normális, szeretetteljes kapcsolatban még akkor se csapjuk oda a kérdés végére, hogy "ideje lenne más lány után néznem", ha látjuk, hogy ennek sajnos vége lesz, vége lehet.

Úgy írsz, mintha egy wc-papírról vagy zsepiről lenne szó, és arról mérlegelnéd, hogy beletörölheted-e még egyszer valamelyik végedet.

A barátnőd meg minősíthetetlen hisztérika játszmagép.

Szóval ja, változatlanul tartom, hogy bár nyilván belelátom, hogy vannak jó pillanataitok, ebbe a sztoriba - legalábbis jelen leírásod alapján sok mély érzelem nem szorult a részedről, az ő részéről meg isten tudja, mert képtelen normális ember módjára kifejezni.

Ha mindez oké lenne, akkor lehetne foglalkozni az alapkérdéssel, hogy hogyan egyeztethető össze két eltérő értékrend.

(A kéttanús esküvő, a bejegyzett élettársi kapcsolat játszik-e esetleg, vagy a házasság oké de szerződéssel stb. stb. De amíg nem vagytok képesek épeszű felnőtt kódjára kommunikálni egymással, mert te egy érzéketlen tahót játszol, ő meg a drámakirálynőt, addig ezek megvitatására elég kicsi esélyt látok.)

Szakítottál a barátnőddel.

És az érdekel, kinek volt igaza?!

Jó, megmondom.

A csajnak. Amikor otthagyott.

Itt nincs kompromisszum, hogy kicsit házasok is vagytok, meg nem is.

Neki fontos lettél annyira, hogy lehorgonyozzon melletted, már nem csak egy barátnő akar lenni.

Te pedig olyan dolgokat sorolsz most fel, amiket nem csak egy feleség csinál. Egy kötetlen, laza kapcsolatban is belefuthatsz, hogy meggondolja magát, kiforgatja a szavaid, stb.