Mitől olyan taszító a házassági szerződés gondolata hogy egy több éves kapcsolat és házassági terv egyik pillanatról a másikra megsemmisül miatta?

Amilyen nagyvonalú vagy egyik téren, olyan kisstílű a másikon...

Egyébként hogyan értitek meg egymást intellektuálisan Te, mint értelmiségi, és ő, mint proli? Vagy a "közös gyökerek"...? Amiből te önerőből kimásztál, de ő csak a te támogatásoddal, ezért fontos neked éreztetni, hogy ki kinek mit köszönhet?

Valóban bunkó vagy, de ez nem azt jelenti, hogy végtelenül rosszindulatú. Három fontos férfi volt az életemben ugyanezzel az erős narcisztikus (ezt a jelzőt még nem olvastam a kommentek között, legalábbis nem vettem észre) töltéssel.

Figyelj... leírtad, hogy vannak nála jobb bulák is. 1-2 évente cserélgethetnéd őket. Ő mégis három éve megvan.

Pörögsz mint az állat, ezért megnyugtató számodra, ha mégis van, aki a hülyeségedet elviseli, mert bizony egy ilyen pasashoz kell. Illetve egy idő után már nem tud türelmes lenni az ember, hacsak nem szuicid hajlamú, hanem ha van túlélési ösztön benne, visszaugat neked, ami persze ettől még fárasztó, csak jelzi, hogy nem a lábtörlőd.

Tehát, bár pár oldalon belül leírtad ugyan, hogy már csak volt barátnőd, mert úgy bedurciztál a kommenteket olvasva, mint egy kisgyerek, és rájöttél, hogy tényleg csak kihasznál, blabla, de úgysem fogod őt pikkpakk kirúgni, mert nem az alkalmazottad.

Nem csak ő használ téged, hanem te is őt, nem csak te vagy sérült, hanem ő is, és örülj neki, hogy nem rendeli magát alá teljesen neked, mert így van min gondolkoznod, és megvan a lehetőséged, hogy tényleg ne maradj egyedül életed végére.

Ha élvezi a kényelmes életet, amit biztosítasz neki (nem értem, miért jár el dolgozni?), valószínűleg nincs motiválva továbbtanulás, önállósodás, stb. irányába.

És te sem örülnél ennek, lásd be, mert te azt szereted, ha te vagy a legokosabb, a nő (meg általában mindenki más - tisztelet a kivételnek) csak hülyébb lehet.

Ha van olyan okos, mint te, akkor szóba sem jöhet párkapcsolatilag, mert akkor megszűnik a dominanciád.

A párod nem fog tovább tanulni, de lehet, hogy a maga módján tényleg szeret, ahogy a magad módján te is lehet, hogy szereted őt, ezért TALÁN érdemes elgondolkozni azon, hogy legalább egy lakást veszel neki, hogy ne legyen hajléktalan, ha szétváltok. Nem kell, hogy a pénzed felét elvigye, de egy részét igen (ne legyél már Ennyire smucig, miért fáj neked elégedettséget látni a Nőd arcán, más férfiak miért érzik attól jobban magukat, ha a nőjük jól érzi magát, te meg miért nem? mert ő nem_dolgozott_meg_érte?).

Ha gyerekek lesznek (akkor viszont tényleg kell majd párkapcsolati tanácsadásra, pszcihomókusra, stb-re költeni, ha fengshuira kellett, készülj föl :)), akkor meg különösen illendő volna a zsebedbe nyúlnod, hacsak nem arra készülsz, hogy a pénzed által elpereld tőle a gyerekeket, hogy még gyerektartást se kelljen fizetni...

Bár ha szombat vasárnap is munkanap, nem pihensz, kivagy, nincs erőd szexelni, gyerek se nagyon lesz, ha mégis, akkor tudhatod majd, hogy nem tőled van.

Engem az érdekel, hogyha anyagilag megvan rá a lehetőséged, hogy élvezd az életet, miért nem teszed?

Tényleg, mintha meg akarnál halni... nem szereted magad. És azért fontos erősnek, ügyesnek, okosnak látszanod, mert belül egyfolytában bizonytalan vagy. Szeressed már magadat, különben hiába élsz. El kéne menned valami kolostorba elmélyülni, kikapcsolni a civilizációból.

Válni is lehet szépen. Igen, lehet, hogy nem bírja sokáig törődés nélkül, ezzel kalkulálnod kell. De nem csak te kalkulálsz, hanem ő is. Ajánlj neki valami egyezséget, amiben szem előtt tartod, hogy idegileg már három éve húzza melletted.

A legjobbakat kívánom mindkettőtöknek!