Miért hisztizik most a feleségem, ha ebben állapodtunk meg? Miért tőlem várja a változás? Felfogja egyszer vagy váljak?

Nézd, ilyeneket trükközni tetszőlegesen lehet, n.b. a törzsfejlődés egy folyamat, ahol mindig egy egyed alakjában jelenik meg az a mutáció, változás, ami később - ha életképesnek bizonyul, és elterjed - egy új fajjá különüléshez vezet. A fajok története MINDIG úgy kezdődik, hogy egyszer lett egy egyed, amelyik ebben meg abban különbözött egy létező faj többi egyedétől... viszont az, hogy ez új fajjá tud-e válni, sikeres lesz-e, elterjed-e az mindig csak UTÓLAG dől el... én olyan gondolatmenetet ismerek a szintén elég híres "Föld születik - 4,5 milliárd év egyenes adásban" filmből, ami egy 200 fős Kelet-Afrikai csoportig vezeti vissza az összes ma élő embert, de szerintem egy 200 fős csoportot is barokkos túlzás még új fajnak titulálni. Mert hát valójában ez a történet úgy szól, hogy az ember az elmúlt néhány száz évben megalkotta a faj fogalmát, definiálta a jellemzőit, majd elkezdett visszafele gondolkodni... ugye Darwin for dummies:), avagy külön fajnak számítanak-e a különböző szigeteken évezredek óta saját belterjes fejlődési utat bejáró rizspinty-csapatok. Bonus, hab a tortán, hogy az emberfélék és az emberszabásúak között nincs is igazi faj-határ, mert a faj definiciója ugye szól az "egymással szaporodóképes utódot létrehozni képes"-ről is, avagy miért eltéró faj a ló és szamár és meddő minden öszvér. Na, ehhez képest ember és gorilla úgy tűnik, hogy képes szaporodóképes utód létrehozására, ezt lehet sejteni, bár a gorilla-mama emberi utódjának kórbonctani vizsgálatát tudtommal nem publikálták szélesebb körben, mert nem túl rég művileg szkítottak meg egy ilyen terhességet... szóval bonyi ez, az ember elkülönülése is részben szociokultúrás, úgy mondjuk ezt szépen, hogy az ember evolúciója már nem biológiai, hanem társadalmi léptékben zajlik - és most lehet eretneket égetni a személyemben:)

De mindennek persze a világon semmi köze a Kérdező kérdéséhez, ezzel csak a nekem címzett felvetésedre reagáltam.

Nézzünk olyant, amihez köze van hozzá, annál is inkább, mert a tegnap esti válaszoló ezt kezdte firtatni... szóval azért válaszolok én sok esetben, mert ismerem a kérdező problémáját, sok tekintetben magam is bejártam a kérdező által most járt utat anno, évtizedekkel ezelőtt, csak hát én fiatal voltam és bohó, tehát sajnos hallgattam az engem megváltoztatni akarókra... és hát - finoman szólva - minden lett belőle, spec jó, az egy fikarsznyi se, senkinek. Sőt, vannak, akik a mai napig is szívják többé-kevésbé, magamat is beleértve. Egy ilyen helyezhez képest az a két nappal ezelőtti, rémesnek szánt felvetés "hogy majd egyedül maradsz vénségedre" - nos, az maga lett volna a rózsaszínű leányálmok non plusz ultrája.

Ma, évtizedes távlatból azt kell mondanom, hogy egy az utódvállalás kérdésében engem megtévesztő "társat" úgy vágnék ki 30 mp alatt, mint a győzelmi zászlót, minden egyébre tekintet nélkül, nem, hogy még azt hallgassam tőle, hogy én miben változzak. És bizony hosszabb távon ez lenne mindenki számára a legjobb... mert a másik reális alternatíva a közös nyűglődés a közös földi pokolban.

MAGADNAK. CSINÁLTAD. A. PROBLÉMÁT.

Itt mind a ketten sarasak vagytok. Ennyire egyszerű a helyzet.