Miért hisztizik most a feleségem, ha ebben állapodtunk meg? Miért tőlem várja a változás? Felfogja egyszer vagy váljak?

""...ösztönös magatartás. A férfinél az, hogy minél szélesebb körben hintse a magját..." - miközben gondosan ügyel arra, nehogy utód legyen a maghintésből? Öreganyám hintett magot a tikoknak, de inkább arra ügyelt, hogy a mag hasznosuljon. :D"

azért ügyel az ember hogy ne legyen utód, és az állat azért nem, mert az állat hímek nem gondoskodnak se anyagi se szellemi szinten az utódról, sőt néha szét is tépik azt, ha hímek lesznek, hogy ne akadjon rivális, de az úgy nyilván más ha az ember nyakába felelősséget sóznak, az már nem a természet megnyilvánulása hanem a társadalomé. ne keverd.

még anyit hogy abszolút logikátlan hogy bármi rábírja az embert arra, hogy a saját életében ne ő maga legyen a főszereplő. nem értem miért gondolja bárki azt hogy egy párkapcsolat, vagy egy gyerek miatt az embernek fel kéne áldoznia saját magát. ez logikátlan.

"És szerintem egy férfiban,aki szeret,őszintén szeret egy nőt,abban fel sem merül hogy ő bármiben is meg van fosztva,mert nem feküdhet össze más nökkel" - Kedves előző, teljesen OK, amit a női attitűdről mondtál, de miért gondolod, hogy ez így összefügg az idézett mondatban? Szóval az, hogy ha én férfi igazán és őszintén szeretek egy nőt, attól ne feküdhetnék le más nővel? Miért gondolod, hogy a szeretetnek önzőnek és kisajátítónak kell lennie okvetlen, miért ne szerethetne valaki két vagy három másikat? Vagy gondolod, hogy a milliárdos muszlim világban egy férfi sincs, aki igazán, őszintén szereti a mondjuk 2 vagy 3 feleségét, és ne tennének meg egymásért mindent?

Nem értem, miből következik az sokaknál, hogy a szerelemnek önzőnek kell lennie okvetlenül... miért nem egyértelmű az mindenkinek, hogy ez simán egy belénk nevelt szociokultúrás elvárás.

Szerintem ami ebből valóban erkölcsi kérdés az annyi, hogy ne csapjon be senki senkit, ne használjon ki senki senkit. Ahol ez adott, ahol nyilt és őszinte a kommunikáció, az szerintem jól van, ha így van, ha úgy van...

Utolsó, az odáig teljesen rendben van, sőt jó dolog, ha ti a saját kapcsolatotokat a saját normáitok szerint élitek, amelyek még hasonlók is a jelek szerint. Gondolom, el is várod, hogy a környezeted ezt fogadja el és tartsa tiszteletben.

Most már csak odáig kellene felnőni, hogy belásd, más is pont ugyanúgy van ezzel mint te, szeretné a saját életét a saját normái szerint élni, szeretné, ha ehhez találna magának hasonlóan gondolkodó társat, és elvárná, hogy a környezet ezt tartsa tiszteletben.

Az említett településekhez, a valamilyen vallás szerinti vallási etikához meg a vallásosoknak van köze, nagyon szigorúan önkéntes alapon. A többieknek a világon semmi...

Kedves előző válaszadó, a magyar nyelv egy csodálatos dolog, sokszor nagyon pontosan megadja a dolog lényegét. Ez esetben azt kell látni, hogy a "megcsalás" szó egy igekötő + a "csalás" szó. Márpedig, ha én azt mondom, hogy nem vagyok a szó szexuális értelmében monogám alkat, és eszerint is élek, abban a világon semmi csalás nincs, az egy egyenes beszéd, ahol a szó és a tett koherenciában van. Tehát ez esetben szó sincs semmiféle megcsalásról, 1x1, hogy ha csalás nincs, akkor annak igekötős alakja sincs, nem?

A másik, hogy én is kijelenthetném, hogy "sajnálom, mi férfiak meg amolyanok", ami persze pont ugyanúgy és uggyanannyira nem lenne igaz, hisz a világon élő 3,5 milliárd férfi az 3,5 milliárd féle, ahogy a 3,5 milliárdnyi nő is...

A másik, hogy ujra elmondom, nem szabad összekeverni a genetikai ösztönt a szociokultúrás neveltetéssel, annál is inkább mert a kettő nagyon könnyen megkülönböztető, ami genetika, abban az emberiség homogén, és az átlagtól való eltérések is egyenletesen szóródnak. Ami szociokultúra, ott meg jelentős különbségek vannak aszerint, hogy hol meg melyik korban vizsgálódsz - és ez egy tipikusan ilyen kérdés. Meg hát egyébként is, amit az emberi faj kialakulásáról meg történetéről tudunk, abban van vita a tudósok között, hogy maternális társadalom vagy vezérhímes horda mint a többi ma ismert főemlősnél, spec olyan komolyan vehető tudományos felvetést még nem hallottam, ami monogám párkapcsolatban élő ősöket vélne felfedezni...

A monogám párkapcsolat - és ebben nagyjából egyetértés van - a k. magántulajdonlással együtt jelent meg, mert így lehetett számon tartani a leszármazást, ez ennyi. A "mi nők ilyenek vagyunk"-nak meg az a pofonegyszerű valós magyarázata, hogy a nők a magántulajdonon alapuló társadalomban így tudják biztosítani, hogy az általuk kiválasztott hím eltartó-potenciálja teljes egésszében a nővel közös utódainak jusson, ebben a társadalmi szerkezetben így tudja megvalósítani a minél sikeresebb utódnevelési stratégiát. Ennyi és nem több, hiába nem tetszik ez a láthatóan vallásháborúban hajtó pontozgatóknak:)

Egyébként van ellenpéldám is, volt egy iskolatársam gimiben, egy lány, aki egyszerre két fiúba szeretett bele... és sajnos annyira erős volt benne a szociokultúrás elvárás, annyira nem tudott fölébe kerülni, hogy inkább öngyilkos lett. Nem volt senki, aki szóljon neki, hogy ember, nincs azzal semmi gond, hogy kettőt szeretsz, sokkal jobb az, mint ha egyet se tudnál... csak csináld nyíltan, becsületesen, és azután majd alakulni fognak a dolgok... ha nem csapsz be senkit, nem használsz ki senkit, akkor nincs élő ember, aki alappal bármiféle követ dobhatna rád...

Szóval sokszínű a világ no, és minden embernek megvan benne a maga helye, és a maga párja is:)

Azért a tescogazdaságos kristálygömböknek nem kell mindig hitelt adni:))) Szóval én anno több évet dolgoztam kórházban, intenzív osztályon, és láttam, sok-sok példát arra, hogy milyen típusú emberek maradnak gyakran magukra idős korukra, és milyenek ritkán. A tipikus soha sem látogatott idős, a "bezzeg 3 gyereket neveltem egyedül, és tesznek a fejemre" címszóval futó, a saját normáikat mindenáron a gyerekeikre kényszeríteni akaró emberek, akiktől aztán a gyerekek messze futnak, amint tehetik, hogy a saját életüket élhessék a saját értékrendjük alapján. Aztán ezek a "toxikus" szülők, aggyal fel nem fogva, hogy valójában milyen szörnyűséget tettek, valódi áldozatként élik meg magukat, és panaszolják égbe-világba a velük szerintük megesett "szörnyű méltánytalanságot".

Szóval a "Teljesen egyedül fogsz kopaszon és öregen rothadni egy büdös lakásban." állapot többnyire az intolerancia büntije valójában. Ezt egyébként a saját családomból is ismerem, van rá pro példa is, meg kontra példa is... olyan, aki mindig meg akarta mondani, hogy mi a "helyes" mi a "normális" - és persze magára maradt, és olyan is, aki elfogadta, hogy az emberek a saját értékrendjük szerint élik a saját életüket - és soha nincs magára hagyva.