Mi történhetett az Apámmal?

Komolyan aggódunk itthon érte a Húgommal.

Régen nem volt Ő ilyen. Sokkal vidámabb volt, életrevalóbb, volt benne magabiztosság és a világ felé is sokkal közvetlenebb, nyitottabb volt.

Aztán jött egy időszak mikor a családot minden "jó" elérte a munka elvesztésétől fogva az anyagi gondokon keresztül olykor az egészség is..

Ez az időszak nem volt hosszú, - de egyébként is érte már Őt sok rossz és szerencsétlenség, mikor még nem voltunk meg mi, a gyermekei sem - szóval ezek a nehéz idők 3 éven keresztül mentek, mígnem munkát talált 2 hónapja. Nem is akármilyet, olyat ami valószínűleg tartós marad..

Mégsem ugyanaz mint volt, holott bíztunk benne, ez majd vissza adja a mi Apánkat. Ugyanúgy semmi nem érdekli, közömbös a világ, - lassan a családja felé is, hiszen nem olyan közvetlen már velünk sem. Csak nézi a tv-t, néha felszólal, másnap megint.. elmegy dolgozni, hazajön enni, majd alszik. De semmi kikapcsolódás, semmi pozitív kisugárzás.. Sőt, agresszívabb is. Persze nem felénk, más emberek felé. Igénytelenebb is, elhanyagolja magát külsőleg, valamint férfiként sem olyan szerintem mint volt. Szóval bizonyos dolgokban neki kellene intézkednie, ha már Ő a családfő elvileg, de nem. Fél a telefontól, a személyes beszélgetésektől, mindig hárít és kerül dolgokat, vagy "rásózza" másra.. (Pl:Különböző intézményekbe elmenni a saját ügyeit intézni.. másnak kell.. és a többi..)

Nem tudjuk mi van vele, kissé aggódunk, de nem tudunk mit tenni. Szerintünk pénz nélkül is lehet boldog az ember, ha van egészsége, de nagyon arra sem figyel.. Volt egy érrendszeri betegsége, mely a műtőasztalon végződött és hála égnek minden sikerült, de megmondta a doktor, hogy a cigit le kell(ene) tennie végleg, mert az az életébe is kerülhet! Ő nemhogy csökkentené, még jobban szívja az amúgy is drága mérget..

Amíg Ő nem változtat a felfogásmódján, addig nekünk sincs sok esélyünk..

Mégis mi történhetett Vele? És mi a megoldás?