A feleségem 37 évesen el akar kezdeni egy 5+3 éves egyetemet. Hogy beszéljem le?

Kérdező, te kizárólag magadat félted, szó sincs itt a feleségedről.

Amúgy ritka irritáló fazon lehetsz IRL is.

"Amúgy ritka irritáló fazon lehetsz IRL is."

Tudod mi a ritka irritáló? Amikor egy magyar mondatban angol rövidítést használnak indokolatlanul, csak mert ettől menőnek érzik magukat.

Oké: a valós életben is falra másznék az illetőtől, nem csak a válaszai alapján.

Így már te is érted.

Ilyen béna érvelésekkel főleg nem való neki a jogi pálya. Ha konkrét tervvel, időbeosztással jött volna, és nem a ‘mások is megcsinálták’ szöveggel, talán hitelesebb lenne.

Szerintem ez az egész inkább szól a kihívásról és bizonyítási vágyról, mint az iskoláról.

Pici gyerek mellől ilyen miatt eljönni meg hatalmas baromság, elítélendő. Úri hóbortból hanyagolja el a kicsit, mikor annak a legnagyobb szüksége volna rá.

Ez kamaszkorban vissza fog ütni, és lehet majd nagyokat csodálkozni, miért nem kötődik a gyerek, ill. miért lázad.

Jó keresete van, van munkája, nem tudom mi kell még. A csicskáztatás a jogi pályán, ahol nulláról indul?

Az nem lesz egzisztenciális válság, hogy minden főnöke kb. fiatalabb lesz?

Első a gyerek, tőle vesz el időt, pénzt!

Te szimplán csak irigy vagy rá.

Ha a párom nem támogatna az életben, legyen szó tanulásról, új szakról vagy ilyesmi - sőt, direkt próbálna lehúzni -, akkor már rég elhagytam volna.

Szánalmas a hozzáállásod.

Szerintem ki kellene próbálnia, hogy mit vállal: Vennie kellene egy vagy kettő jogi tankönyvet, és letesztelni, mennyire köti le, mennyi idő alatt tudja megtanulni.(Én is olvasgattam tankönyvet, mikor fősulit választottam, pedig sokkal könnyebb szakról volt szó, és gimi után. Dehát, nem telik semmibe tájékozódni.)

Az egyetemi órák nagy része nyílvános, civilnek is bármikor joga van beülni rá, azokból is megnézhetne párat. Akkor már ott helyben egy legutóbbi vizsgaidőszak tételsorát vagy vizsgaanyagát is elkérheti valakitől, hogy rápillantson. Megnézheti azt is, hogy mennyire bírja az órán a tempót, jegyzetelést.

Jogszabályok nyelvezetét is van mód tanulmányozni, pl. A magyar közlönyben. Jópár paragfrafust az egyetem alatt is meg kellene tanulnia, de jogászként igazából egész életében nyomon kellene követnie majd, hiszen rendkívűl gyakran születnek új jogszabályok, amikkel képben kell lenni.

Tantárgyi tematikát és órarendet is megnézhet az egyik egyetem honlapján.(Ezt is megtettem én is.)

Szerintem ha valaki évekig akar tanulni valamit, meg nagyon komoly álma ez, akkor nem túlzás erre az időt rászánni. Aztán még mindig nyugodtan dönthet bárhogy.

Egyébként, az én anyukám is ilyen korban kezdte a jogi egyetemet, ki is járta az 5+3 évet, azzal a különbséggel, hogy ő tényleg nagy tehetséget mutatott már korábban is, és a képzés során is végig kitűnő volt. De ennek kemény ára volt ám, rám és a testvéreimre nézve is (hárman voltunk), és saját magára is. Mindig nagyon ingerült és fáradt volt a képzés alatt (mert hiába a sok szép filozófia az időmenedzsmentről, meg a komoly célok hajtóerejéről, az ember nem robot). A gyerekkorunk elég sivár és unalmas volt, mert semmilyen családi vagy anya-gyerek programra vagy szülői asszisztalást igénylő saját programra (pl. Verseny) nem jutott idő. Neki ezzel ment el a fiatalabb kora maradéka, semmi szórakozás vagy érdekes hobbi, és ez láthatóan fájt neki, amikor a képzés után rá ébredt.

De ezt inkább mellékesen elmeséltem, nem példaként akartam felhozni. Minden ember más, lehet egy másik válaszoló a szintén harmincas évei végén jogi tanulmányait megkezdő édesanyjáról teljesen más törtenetet hozna. A mi esetünk nem garantál semmit.

Mindenesetre: elképesztően széles a szakok kinálata (BA, Bsc, Ma és Msc szintjén is). Szóval ha tényleg "csak" jó példával szeretne a gyermeke előtt állni, bizonyítani saját magának, meg klassz fizut kapni, akkor sok mást is választhatna, olyat is, ami kicsit könnyebb, vagy rövidebb ideig tartó képzés (vagy mindkettő). Miért pont ezt szeretné, mik az érvei? Szerintem véletlenül sem szabad belekezdeni valamibe "mert sztárszakma, és is azt szeretném" alapon, ehhez nagyobb érdeklődés és elhivatottság kell. Meg aztán, elég szomorú, ha valakinek ahhoz van kötve az önbecsülése, hogy sztárszakmája legyen. Szóval alapvetően nem kell lemondania a törekvéseiről, de ha tényleg tudásvágy dolgozik benne, nézzem bátrabban és nyitotabban körül a lehetőségek között, ezzel akár mindenki nyerhet.

Remélem tudtam kicsit segíteni.

További szép napot!