A feleségem 37 évesen el akar kezdeni egy 5+3 éves egyetemet. Hogy beszéljem le?

Nem olvastam végig a válaszokat.

Mi az indíttatása a jogi egyetemen való tanulásra?

Jogász szeretne majd lenni vagy ügyvéd, végrehajtó?

Most jogi körben dolgozik?

Ha sikerül elvégeznie, akkor sokkal jobb fog keresni, akár egy céges jogászként.

A 109. válaszoló vagyok és a 110-esnek üzenem, hogy nyilván kérdés helyett választ akartam írni.

Nyelvvizsgán marhára nem érdekelnek senkit a szabályok, teljes mértékben a gyakorlatiasságot nézik. Végig nyelvtanihibázhatod a szóbelit egy B2-őt akkor is megkapsz ha a folyamatos jelen képzése nem megy.

Van feladat ami erre megy ki, de bőven nem akkora %.

Egy szabályt se kellett magolnom a nyelvtanuláshoz mert valljuk be, hogy a mainstream idegen nyelvek nem olyan kivételt kivételre halmozók mint a magyar.

Szerintem az angol tanár hazudott.

Kérdező, ha szerinted megfelelő a tudása, az egész kérdés értelmetlen. Aki betudja nappalin fejezni, az betudja levelezőin is. Úgy rémlik, hogy az írtad 5 évbe tellett, míg befejezte a nyelviskolák (angol). Hát már ne is haragudj, de 5 év alatt mások az egyetemet fejezik, pl. angol irodalmat, ami nem egy sz@ros nyelvvizsga. Nem, nem szólok le a nyelvvizsga értékét, csak ha azért na, 5 év??? Aki jó képességekkel rendelkezik, az nem nyögi 5 évig.

Az szerintem igencsak szemtelen, hogy olyanokra céloz, hogy mást a férje eltart, és ő is szívesen venné az ilyesmit. Hát én mindig is azt mondtam, hogy ne mástól várja már el az ember, hogy jó életszínvonalon éljen. Nem 37 évesen kell vakarózni, hanem fiatalon kellett keményen tolni, hogy mostanra karrierje legyen. A végén még ti, a család lesztek a lúdas az ő nem megvalósított álmaiért.

Őszintén, a feleséged gyáva. Ő úgy akarna egyetemet végezni, hogy más fizeti, illetve még az anyagi dolgok mellett minden más támogatást is elvár. Mert ugye nem gondolod, hogy az csak úgy lesz, hogy a pénteki, szombati napok lesznek zsúfoltak. Szép elképzelés, de hidd el tapasztalatból mondom, a valóság más. Mi csak tervezünk, de tudod nagyon jól milyen az élet, nem lehet mindent előre beprogramozni.

Én megmondanám neki, mivel az anyagi helyzetetek nem tökéletes, hogyha akarja, akkor csinálja, de ne úgy, hogy mástól várja el a dolgokat, támogatást. Fizessen bébiszitter és fizesse a tandíjat. Vállaljon plusz munkát. Ha olyan okos, képes megcsinálni. Sokat látni egymást nem fogjátok, de így legalább nem megy csődbe a család, ha kihátrált. Ugyanis neked a gyermekekre is gondolni kell, nem csak az ő megkésett álmaira.

Én azt vallom, aki arra termett, megcsinálja, kifizet mindent egyedül, véghez viszi, ugyanis megvan rá a képessége. Aki erre nem képes, az ne álmodozzon. Az egyetem nem ilyeneknek való.

Figyelj, teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondj, hogy egyszer élünk, csináljuk azt, amit szeretnénk, végezzünk olyan munkát, ami felüdülés, nem kínszenvedés. 37 évesen még fiatal, belefér. DE! Hát igen, mindig van egy DE...

Felhozok neked példákat, hogy lásd mire gondolok.

Adott egy 37 éves független, jól kereső nő, aki úgy érzi nem boldog, nem szereti amit csinál. Úgy dönt, hogy pályát cserél, egyetemet végez (akár másodjára). Azt mondanám: Gyerünk, még mindig itt vagy? Csináld csajszi!

Adott egy 37 éves nő. Jól kereső, házas, de nem boldog a jelenlegi munkahelyén, nem leli örömét a munkában, amit jelenleg végez. Úgy dönt, hogy inkább visszamegy az egyetemre és befejezi (vagy másoddiplomázik egy másik szakon, ami neki jobban tetszik/fekszik). Ismételten azt mondanám, hajrá, sok sikert! Csináld meg. Lehet nem jön össze (de ez mindig benne van a pakliban), de mivel jól keres és finanszírozni tudja, hadd próbálja. Nem kerül ezzel veszélybe a megélhetésük.

Most jön a te asszonykád.

Van egy 37 éves nő, aki nem boldog a munkájában, nem keres nagyon sokat, házas és van egy 2 éves kisgyermeke. Hűha...

A feleséged jobb életre vágyik. Féltékeny és irigy azokra, akiknek a férjük jó életszínvonalat tud biztosítani. Nyugodj meg, ezek az érzések sajnos természetesek, de nem helyénvalóak. Tehát nincs megelégedve azzal, amije van, amit kapott és ebbe sajnos te is beletartozol.

Az élet szakaszokból áll. Minden szakasznak megvan a szépsége és ideje. Vannak kivételek, amikor fel lehet őket cserélni, erre hoztam fel neked a két első példát. Azok a nők megtehetik, hogy váltanak. Nem a férjüket cseszegtetik, hanem a saját lábakon állva megvalósítják az álmaikat, ha később is, de megteszik.

A te feleséged most ébredt fel Csipkerózsika álmából és jött rá, hogy neki nincs karrierje, öregszik, jaj most mi lesz stb. Normális esetben egyetem, munka, férj, jó kereset+karrier+ház és aztán jöhet csak a gyerkőc. Mármint normális a karrierista embereknek, amivel semmi gond, mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.

A te neked ezt elcseszte. Az életben nincs mi lett volna ha... Nincs pénze, rájött a kapuzárási pánik és kisebb gondja is nagyobb, mint a gyermeket, akinek most a központban kellene lenni. De ami még jobb, hogy téged sem érdekel. Mindenki sajnáljon téged, meg az asszonyt. Közben ott egy kis élet, akit ha bevállaltatok, akkor igenis minden erőtökkel vele kellene foglalkoznotok. Ha karrier kellett,akkor nem kellett még szülni, gyereket vállalni. A gyereket nem lehet visszaküldeni. Ő itt a legfontosabb, nem kérte magát a világra, ti akaratátok, most mégis ő róla esik a legkevesebb szó.

Abba már bele sem megyek, hogyha a feleségednek meglesz a diploma, minden téren felsőbb kategóriás dolgokra fog vágni és ebbe a kedves férj is beletartozik. Nehogy az legyen, hogy kitaníttatod aztán a végén majd dobbant mellőled. Juj,hogy "meglepődnék". 😅 Már most vágyik a jó életre, pedig se pénze, se sok tehetsége nincsen. Viszont nyafogásban az első.

Én is hozzátennék még annyit, hogy ha most 37 éves és 2 éve van egy gyereke akkor 35 évesen szülte.

18-tól 35 éves koráig mégis mit csinált?

Mondjuk abban is van valami, amit a 109. válaszoló írt. Ha nem támogatja, talán egész életében hallgathatja a feleség rinyálását, hogy miatta nem lehetett diplomája (ami persze vicc, a férj lenne a bűnbak). Nyilvánvaló, hogy nem neki való a jogi szak. A feleséget most a kapuzárási pánik rakéta tolja, de rendesen.

Kedves férj, te tudod, hogy megéri e a gyereket ennek kitenni...megéri e anyagilag akár taccsra vágni a családot... esetleg az asszony kezeltetni majd, mert nem tudja elfogadni azt, hogy nem tudta végigcsinálni. Nem is azért, mert nem egy okos nő, hanem mert 1. Mindig a gyereknek kell lenni az első helyen; 2. Ott vagy te is; 3. Munkahelye van; 4. Néha mondjuk nem árt aludni sem. 5. Házimunka (gondolom azért besegítesz most is, de ha neked kellesz mindent csinálni....huhu!)

Ez egy kockázatos játszma. Nem, nem amiatt, mert nincs meg a feleségednek ehhez az intelligenciája (ugyanis mi nekünk arról nincs információnk), hanem fizikailag képtelenség. Bár ha a nyelvvizsga kínlodva ment. Annak minden része gyerekjáték a jogi kar mellett.

119, kérdező

Akkor mire írtad ki a kérdést, ha minden okés?

Jó fizuja van, mint írtad az imént, így fizetni tudja a tandíját (ami ugye alap, ki más fizetné, ha nem ő?). Te tudsz vigyázni a gyekőcre (anyuka+apuka lenni), tudsz munkába menni, illetve vállalni tudod a teljes háztartást. Pofon egyszerű. Mert egy ilyen szak mellett ez nem kérdéses, hogy így lesz, erre ideje készülni. Őszintén mondom.

Ha mégsem sikerül az egyetem (ami bárkivel előfordulhat), akkor az ő pénze bánja, így járt és kész. Megy tovább az élet.