Az normális ha egy nő alig főz?

" de ők főzni, gondoskodni nőként másról....na azt nem."

És miért is tennénk ezt egyoldalúan? Meg mi az, hogy nőként?

"Kétszer annyit dolgozok mint a férjem, 3* annyit keresek, sokszor szombaton is egész nap meló. Mégis enyém a háztartás teljes egészében."

Hát én meg rohadtul nem így tartom helyesnek. Ez így teljesen elrettentő szemlélet.

Még mindig azt hiszik egyes férfiak hogy a nőknek ez hozzátartozó dolog de ha Te kérdező le mered irni,hogy nincs affinitásod kedved hozzá ,nos a nőnek sincs.

Nem mindenkinek van kedve hozzá és ha van lehetőség rendeljetek inkább kár ezen veszekedni.

Én ablakot pucolni nem tudok 1 székre felállni is szedulok, párom tudna de utal ezért inakbb fizetünk egy asszonynak és probléma megoldva. Évente parszor az a néhány ezer forint nem eri meg a balhét.

Nem veszekszek hogy márpedig te csináld meg csapkodok hanem megoldást találunk .

"Le leszek pontozva és azt fogják mondani, hogy rabszolga vagyok , de pont nem érdekel, elmondom az enyémet."

Én nem pontozlak le, ha neked így jó, váljék egészségedre. De elmondod, hogy ebben mégis mi a jó? Hogy kétszer annyit dolgozol, háromszor annyit keresel, de MINDENT te csinálsz?

Én nem vagyok femináci, szeretek gondoskodni a páromról, szívesen főzök, vagy lepem meg bármivel, nem egyszer keltem fel korábban csak azért, hogy reggelit csináljak neki. De én cserébe kapok is.

Miért jó egy egyoldalú kapcsolat? Nekem úgy tűnik, csak te adsz. Mi a jó abban, ha a párod ezt nem viszonozza? Vagy ha úgy érzed, hogy ezt viszonozza valamivel, mégis mi az?

Úgy tűnik itt a többségnek az anyja sem tudott főzni és üzemi konyhán nőttek fel.

Gyerekként mikor hazamentem és már a lépcsőn éreztem, hogy mi készült a konyhában...na nekem ez jelentette az otthont, és biztonságot, hogy de jó...anyukám itthon van.

10-12 éves koromban már segíthettem a konyhában,aztán ragadt rám valami...

Nem tudom...Én hülyén érezném magam, ha nem tudnék főzni. Nekem az otthon érzéshez hozzátartozik a sütés, főzés illata.

Biztos velem van a gond. Mármint a hozzászólások többsége ezt mutatja.

"Úgy tűnik itt a többségnek az anyja sem tudott főzni és üzemi konyhán nőttek fel."

TUd anyám főzni. SZokott is, de apukám is.

Én is tudok, de a párom is, és mindketten szoktunk.

De egyoldalúan senkinek nem főznék, főleg ha elvárja, mert nő vagyok. AZ a kapcsolat nagyon hamar végetérne.

65 Az teljesen más ha valami htb és semmi dolga csak a főzés mosás hasonlók.

Nekem csak nagyim volt utoljára htb már anyum is teljes állásban műszakban dolgozott , nem emiatt jo anya vagy biztonságos egy otthon mert mindig friss főtt étel van.

Reg Votl már ah a világ amikor minden asszony háztartásbeli volt.

Én nőként is úgy gondolom, hogy egy elég nőies dolog főzni. Nem azt gondolom, hogy egy férfi ne lehetne konyhatündér, nekem apukám nagyon szeret például sütni-főzni, persze csak bizonyos ételeket, de akkor is szereti ezt a tevékenységet. Ha te adod a közös háztartásba az anyagiak nagy részét, akkor szerintem simán megbeszélhetnéd a barátnőddel, hogy kezdjetek el otthon főzni, ő mondjuk 4-5 nap, te meg a többi napon. Ha te vállalkozó vagy, akkor akár éjjel-nappal dolgozhatnál, a barátnőd mit dolgozik? Neki valószínűleg több szabadideje lenne főzni.

Vagy főzzetek együtt, 2-3 napra előre, aztán legyen a mosogatás, takarítás is közös program, így elég lenne heti 2-szer főzni, egy-két nap meg lehet kaját rendelni, étterembe menni, ha megtehetitek.

#65

Anyam dolgozo no volt ahogy en is. Teljes allasban dolgozott ugyhogy suliban ettunk menzan meleget napkozben otthon valami hideget, szendvicset stb. Hetvegen fozott. Mi is a parommal heti 1-2szer fozunk. En valamennyire tobbet mert tobbszoe ajánlom fel de a parom is szokott főzni. Sztem sok mas dolgozo embernel ez van. Masfel eve kb meg szingliként volt hogy 2-3 naponta foztem el is ment az egesz esten velem h megcsinaljam a masnapi kajamat plusz meg mossak, vasaljak.

"Azért valahol tudják jól az itt életvitelszerűen lézengő válaszadók, hogy nőként elég jelentősen megbuktak, hibáztatják még az atyaúristent is, de ők főzni, gondoskodni nőként másról....na azt nem."

1. Miért kéne gondoskodnom egy felnőtt emberről attól, hogy nő vagyok?

Nekem társam van, akivel szeretetből vagyok, és együtt teremtjük meg a közös életet.

2. Az egy sallang, hogy szerinted valaki "nőként megbukott". Nem létező dolog.

Egyébként tudok főzni, de nem igazán szeretem csinálni, de azért alkalomadtán szoktam. De hétköznap inkább rendelünk.

Ugyanannyit dolgozom, mint a párom, de nekem is vannak hobbijaim, amikre szeretném, ha lenne időm munka után. Meg pihenni is szeretnék, pont úgy, mint ő.

A házimunkát felezzük.

Mondja meg valaki, mitől lenne ez köpedelem hozzáállás?