Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az normális ha egy nő alig főz?
Konzervatív családban nőttel fel, ahol apám a férfias munkát végezte (fűnyírás, villanyszerelés, bútorgyártás, pénzkeresés oroszlán része), anyám pedig a nőies munkákat (főzés, takarítás, vasalás, mosás).
Értem én hogy 21. század, meg emancipáció van már, de az elmúlt években egyetlen barátnőm sem tudott főzni. És mindegyik gyűlölt is sütni-főzni. A jelenlegi barátnőm is, akivel 1 éve élek együtt.
Nem vagyok kaja-központű, úgy állok az evéshez sokszor, hogy kötelező életfenntartó dolog. De azért néha jól esne egy-egy ebéd vasárnap!
Ilyenkor vagy rendelünk, vagy nézzük egymást hogy nincs kaja. Persze megveszek minden alapanyagot, neki alig kell költenie kajára, de így se csinálja. Duzzog-csapkod, hogy neki főznie kell, összedob valami egyszerűt fél óra alatt, aztán elém b*ssza. És kb mindig ugyanaz a 1-2 féle kaja rotálódik, annyira nem ért a főzéshez.
Gondoltam rá, hogy meg kéne tanulnom főzni, de nincs hozzá affinitásom. Ráadásul szellemi tevékenységet végző egyéni vállalkozó vagyok, nekem 2-3 óra ami elmenne főzésre, az elmehetne munkára is és azidő alatt is pénzt kereshetnék. Mondtam a páromnak, hogy nekem dolgozni kell, hogy legyen pénzünk, és legyen mit ennünk (ő nagyon keveset keres). De nem érti meg, vagy nem akarja összerakni a képet.
Szóval szenvedünk. Mi lehet tenni?
Én 33/F, ő 34/N.
"Ha van párom, szeretem és szeretni, hogy NÉHA főzzek neki, miközben én amúgy annyira nem szeretem, akkor fognám magam, és elgondolkodnék, hogy 30-60 perc "munka" a konyhába megér nekem egy jó érzés a páromnak? Nem tudom ti makulátlan emberek hogy vagytok vele, nekem nem tűnik áldozatnak."
Én nem "annyira nem szeretem", hanem gyűlölöm. És főzés közben arra gondolnék, mennyire gyűlölhet engem a párom, ha olyan programot csinál nekem, amit utálok.
Leírtad a kulcsszót: NEKED nem tűnik áldozatnak. Neked ezek szerint jó érzés, ha kajával gondoskodsz; nekem nem. Neked nem áldozat, nekem igen.
Ennyi erővel, reductio ad absurdum, mondhatnánk, hogy aki nem tesz meg minden beteg dolgot a párjának szexuálisan - olyan beteget, amitől belül kicsit meghalsz -, akkor nem szereti. Gondolj bele, hogy valami extra nimfo nő meghallaná, hogy "mi? Te nem hagynád a párod 3 kollégájának, hogy megbasszanak, pedig az izgatja a párod? Nekem nem tűnik áldozatnak."
És itt jön be, hogy mindenkinek más az áldozat.
"Lustaságunkat akarjuk feminizmussal palástolni? :D"
Szerintem meg az a lusta, aki elvárja a kiszolgálást.
91
Orvos nem ártana.
1. Attól nem sz.ar senki, hogy nem főz.
2. Nem lehet felfogni, hogy nincs mögötte dacoskodás egyik részről sem, hanem egyszerűen vannak, akik munka mellett nem szeretnének főzni, és a másiknak ezzel semmi baja nincs? Megbeszéltük, hogy nem fogunk. Ő nem is tud, én meg nem szeretnék.
3. Kit érdekel még mindig, hogy te főzöl? Én is tudnék, csak nem szeretnék, másra szeretném fordítani a szabadidőmet, és kész. Ettől függetlenül szoktam főzni NÉHA (!).
4. És igen, egy aljas, rosszindulatú, frusztrált ember lehetsz, ha rögtön reszketve fröcsögsz és minősítesz másokat, hogy ez meg az nem egészséges kapcsolat, meg olyan dolgokat magyarázol a másiknak a mondandójába, ami ott se volt. Valaki NEM.SZERET.FŐZNI. Érted? Lehet egészséges, normális kaját is rendelni. Van rá lehetőség. És ez semmi olyat nem jelent, hogy az illető nem kedveskedik sehogy sem a párjának és nem szereti. Lehet ettől egészséges kapcsolat. Én sem kezdek el arra vergődni, aki felkel korábban, hogy pogit süssön a párjának.
#94
1. Ilyet sehol nem írtam.
2. Arról szólt a kérdés, hogy az egyik ember igényli, a másik nem csinálja, nem látom itt a hol a konszenzus.
3. Érdekel téged, mert elolvasod és még válaszolsz is rá.
4. Nem vagyok az, de szuverén jogod ezt gondolni. Igen értem, hogy nem szeret főzni, ahogy egy párkapcsolatban millió dolog van, amit az egyik szeret a másik nem, s nem tudom de melyik világban élsz, de a valóságban is néha csinálnia kell az embernek olyan dolgokat, amiket nem szeret. Na már most, ha a másik igényli, nekem túltenni magam a "nem szeretek főzni" érzeten, nem kerül nagy erőfeszítésbe. Nem reagáltam rá, mert gondoltam kedves társad elenged, s úgy látom téged is illik, mert láthatóan totál nem vagyunk egy szinten, nekem az lenne igazi áldozat, ha fel kéne áldoznom mondjuk a karrierem a másik igénye miatt, el kéne költöznöm olyan helyre ahova nem akarok, arra kérne fizessek ki milliós adósságokat, mit tudom én. Na ezek komoly kérések, melyek igazi áldozattal járnak. Két tányér kaját csinálni alkalomadtán nekem nem az, szerintem egyáltalán nem egészséges ha valakinek ez hatalmas nagy áldozat, de ez már megint más kérdés, s egy kérdés alatt én általában a kérdésre reflektálok, nem a sérelmeimre, a frusztrációimra, mások válaszaira mint ti, ebből adódóan láthatóan gyakran el is beszélünk egymás mellett, szóval nem tudom őszintén mit szeretnél :)
"Az élet igazol mindenki úgy is."
Nem, az élet engem igazol. :) Van párom, akivel 8 éve szeretjük egymást, és nem egymásra utaltság, meg nemi alapú adok-kapok csicskázás tart minket össze, hanem szeretet és a teljes mértékben közösen felépített élet. Akárhogy vergődnek egyesek, nem mindenki kezd el hisztizni azon, hogy nem fog a nő munka után nekiállni főzőcskézni.
Nem alkalomadtán történő főzésről volt szó. Alkalomadtán én is főzök. A párom soha.
És igazad van, nem vagyunk egy szinten. Nem én erőltetem a saját álláspontomat és életstílusomat, hogy az az egészséges és kész. :) Én elfogadom, ha más szeret főzni és így akar kedveskedni.
Azért annyira bírom, hogy ez az egész főzés ilyen gyorsan elvégezhető munkaként van feltüntetve, amivel alig kell pepecselni, cserébe milyen jól esne a férfinak...
Legyünk már őszinték, az, hogy szó szerint minden nap legalább egyszer kerüljön friss meleg étel az ember elé, nem napi tizenöt perce feladat. Főleg, ha még változatosan is akarunk étkezni és természetesen vacsira se minden nap szendvicset kelljen enni.
Azt a kaját elő kell készíteni, a húst felszeletelni, zöldségeket megpucolni, párolni, mixelni, darálni, pürésíteni az étel jellegétől függően, és akkor legyen már leves is, meg második is salátával, meg mellé még desszert is néha...És főzés után mindent el kell pakolni, mosogatni, rendbe rakni a pultot, felseperni/porszívózni, hogy ne maradjon kupi a konyhában. Evés után megint elpakolni, porciózni, eltenni a kaját és az edényeket.
Közben meg ez csak egy feladat a sok közül, ugye még ki kellene takarítani valakinek a fürdőszobát, meg berakni a mosást, teregetni és összehajtani a tiszta ruhát, port törölni, elrámolni a keletkezett rumlit, felmosni a padlót, ha gyerek van, azzal is foglalkozni és a kerti munkákban is részt venni, elmenni bevásárolni, a postára, ügyeket intézni.
És főzni legalább kétnaponta kell, hogy mindig viszonylag friss kaja, mindezt úgy, hogy általában a nők is ledolgozzák a maguk 8 óráját, és már meg ne haragudjatok, de ahol csak egy kocsi van, ott szinte kivétel nélkül a nők járnak busszal, magyarul még ingázniuk is többet kell, mint a pasinak.
A férfiak meg mindig jönnek ezekkel a heti egyszer végzendő "férfimunkákkal", ezt helyezik szembe a mindennapos "női munkákkal". Nevetséges.
És főzök rendszeresen, de nálunk igenis be van fogva a férjem is a főzésbe, mert nekem nincs időm/energiám rá, hogy munka után folyton főzzek. Más dolgom is van.
Az a nő aki naponta főz, örömmel, mert hobbija, viszont étkezés közben "hogy akadna a torkodon" kívánja, akkor az most mi?
Ügyi és figyelmes, mert főz?
Ha már a törődés szóba került ☺️
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!