Az normális ha egy nő alig főz?

Szoktam sütni és főzni a páromnak (legalább ugyanennyiszer ő is, és még többször közösen készítünk valamit), mert miért ne, de ha elvárná és alapvetőnek tartaná, egy pirítóst nem kapna.

23/L

#22

Miért ne lehetne egy jogos elvárás?

Akkor ha te kapcsolatban elvárod mondjuk a törődést, én is mondjam majd ezt, hogy mivel elvárod, rád sem nézek? Milyen kicseszett együgyű hozzáállás ez?

Én is sokat dolgozom, gyakran szombaton is. Vasárnap gyakran főzök keddig, szerdáig..., sokszor keveset alszom a főzés miatt,de nem érdekel,szeretek egészségesen enni és főtt ételt. Tegyél magádért,ne mástól várd. Ennyi.

F.

Engem is a férfiak szoktattak le erről. Ugyanannyi munka mellett én gebedtem a konyhába, míg ő netezett, mint később kiderült társkeresőzött, míg én a zabáján fáradoztam A másik meg teljesen természetesnek vette, bezzeg mikor beteg voltam, egy zacskós levest nem volt képes készíteni nekem. Szóval vagy együtt, akár beosztva napokra, vagy sehogy csak ritkán főzök/sütök, ha párkapcsolatban vagyok.

Kérdező, valami kompromisszumot kéne találnotok, csak azért mert ő kevesebbet dolgozik, még nem elvárható, hogy rendszeresen ebédet, vacsorát kreáljon neked. Mint írtad, neked nincs hozzá affinitásod, hát lehet neki sincs. De az is lehet, hogy már unja a mártírkodásodat, hogy neked csak ágyba zuhanni van időd és energiád. Egyébként így hogy van minőségi időd a barátnődre?

"Gondoltam rá, hogy meg kéne tanulnom főzni, de nincs hozzá affinitásom"

Akkor neki miért legyen?

23. A törődést mindkét fél elvárja. A főzés csak a párjától van elvárva.

Hétvégente pl főzhetne a kérdező is. De leírta, hogy pont semmi kedve.

Nem azzal van a baj, hogy elvárja, hanem, hogy olyantól, aki ezt nem teszi szívesen, mindezt úgy, hogy egyértelműen nem kölcsönös a gesztus. Az "én nem mert... de az a minimum, hogy te igen" hozzáállás nem szül jót.

Olyat kell keresni aki szívesen fejezi ki a szeretetét, gondoskodását ételben.

25. Nekem is hasonló gondolatom támadt. Én akkor voltam a "csak azért se" fázisban (közvetlenül a szakítás előtt) mikor a párom csak aludni járt haza. Én intéztem a takarítást, bevásárlást, pakoltam utána, mert arra nem futotta az erejéből, hogy a koszos zsepi a kukába, a koszos pohár a mosogatóba landoljon, intéztem a számlák befizetését, közben persze dolgoztam és ugye időről időre számon lett kérve a főzés is. Mindeközben azon túl, hogy koszt csinált és elvárásokat támasztott, a párom pont semmiben nem volt jelen. Nem volt közös idő, nem volt beszélgetés, nem volt semmi, csak az állandó panaszkodás.

Na ekkor jött az akkor én sem effektus. Bár gyerekes, de mivel a szép szó nem használt, gondoltam megmutatod mi az a semmi amit én munka után megcsinálok. Mert állítólag én is csak a gépemet nyomkodtam, meg filmeztem egész délután.