Mi várhat ránk a halál után?

40: tegyük fel, hogy a keresztények "tudják" jól és ami le lett írva a Bibliába, az igaz.

Szerinted logikus, hogy:

1. van olyan ember, aki 3 évesen meghal egy betegségben, míg mások 80-100 évet is kihúznak. Aki 3 évet kapott (vagy még kevesebbet), az így járt, egy dobása volt, nem élt vele, mi ? :) Vagy éppen szerencséje volt, mert nem sok olyan lehetősége adódott, ahol "rossz" döntést tudott volna hozni.

2. a keresztények szerint szabad akaratot kaptunk Istentől, ez egyfajta ajándék Istentől. Aztán az életed végén meg, ha netán rosszul döntöttél, akkor felelősségre leszel vonva? Akkor hol itt a szabad akarat? Szép kis ajándék! Azért tisztázzuk már le, hogy az ószövetségi "seregek ura" "istenről" beszélünk, vagy az újszövetségei szeretet Istenéről. Melyik fog ÍTÉLNI, melyiktől kell FÉLNI? Ha időrendben haladunk, akkor a SZERETET istenétől kell FÉLNI, őt kell IMÁDNI és SZOLGÁLNI. Ezek mind a szeretet fogalmával kompatibilis fogalmak. És mi számít rossz döntésnek, ami nem felel meg a papok akaratának, vagy nem felel meg a Bibliában leírtaknak, amit úgy is értelmeztek pont az előbbi nagy tudású papok (Isten szolgái) a történelem során, hogy milliókat megölni Istennek tetsző dolog, Isten akarata?

Vegyük már észre, hogy mennyire abszurd ez az egész. Ja persze, a keresztény vallás nem a logikáról szól, hanem a vak hitről...

"Ja persze, a keresztény vallás nem a logikáról szól, hanem a vak hitről..."

Minden vallás a vak hitről szól, ha úgy értelmezed, kiforgatod és kizárólagossá teszed.

Egyébként pedig minden vallás ugyanarról szól, ha megszabadítjuk a külsőségeitől, elhagyjuk belőle a tekintélyelvűséget és kissé nyitottabb szemlélettel közelítünk a tanaihoz.

Éppen ezért nagyon szomorú, amikor a "vallás nevében" egymást ölik emberek. Akár képletesen, akár nem.

Nem olvastam végig a válaszokat, csak néhányat, meg hitéleti kérdésekbe nem is akarok belemenni, de leírom a saját álláspontom.

Addig egyet értek egy előttem szólóval, hogy pont olyan lesz, mint születésünk előtt. De ez engem nem nyugtat meg, mert nekem nem volt akkor jó. Amiben én szeretnék hinni, és hiszek is, valamint tudományos háttere is van, hogy az egész univerzum létezése pulzáló, vagy esetleg végtelen sok univerzum keletkezik és pusztul el folyamatosan. Mostanában az utóbbit tartják valószínűbbnek a fizikusok.

Ez abból a szempontból fontos, mivel egy-egy univerzumban véges anyag van, ez véges számú kombinációval létezhet csak. És ha végtelen sokszor megismétlődik az ősrobbanás, akkor előbb-utóbb megismétlődik minden anyagkombináció. Ha az emberi tudatot nézzük, akkor az is "tudattalan" részecskékből áll össze, tehát ha elég sokáig legózunk a kvarkokkal, egy idő után kirakhatjuk a saját agyunkat, vagyis a saját énünket belőle.

Összefoglalva, szerintem végtelen sokszor megismétlődünk, a halálunk után és előtt is. De ezt csak statisztikai alapon gondolom. Nyilván ezt nem úgy éljük meg, hogy "nahát megint itt vagyok", csak úgy megtörténik.

Egyébként szerintem ez a halál fele annyira sem rossz dolog, mint sokan gondolják. Hiszen a saját énünkkel sem vagyunk tisztában. Ha este álmomban meghalnék, és ma reggel egy klónom ébredne helyettem, az én emlékeimmel, fel sem tűnne egyikünknek sem, hogy mi történt. De ugyan így, ha egy 10 éves gyerek egycsapásra 60 lenne, mondhatnánk, hogy az egyik meghalt, és most itt van helyette egy másik. Csak ha folyamatosan történik a dolog, akkor nem ijesztő annyira. Akkor félelmetes az egész, ha átéljük a pillanatát, ha mondjuk 1000 év alatt átváltoznánk egy másik emberré, más külsővel, más gondolkodással, akár még az emlékeinket is elveszítenénk, az nem lenne ijesztő. Pedig a jelenlegi énünk ugyan úgy megszűnne létezni.

Kérdező úgy érzem, mi remek barátok leszünk, hiszen te anélkül hallgatsz meg, hogy közbevágnál. Haver annyi sok mindent kell még meséljek neked az ezotéria hívőkről. Emlékszel a múltkorira, akkor... Á, az nagyon vicces volt!

mortymr, sokat tanultam, amióta köztetek élek egyszerű gyarló emberek közt. Azóta már tudom, hogy ha nem akarom feleslegesen tépni a számat, akkor kész tényekkel kell előhozakodni, és nem árt két dolgot tisztába rakni. Az egyik az, hogy a tudomány és a hit között nagy különbség van, míg az egyik a vak hitre alapozza az állításait és az érzelmekre, a másik tényekre és kísérletekre, ez pedig óriási különbség. Mert nem kell hozzá hit, hiszen a jelen kísérleteket te magad is el tudod végezni, ebből kifolyólag a tudomány nem egy vallás, amiben hinni kell. Ha észre vetted volna épp arra próbálok rávilágítani, hogy ezeket a fogalmakat az ember alkotta, nincs olyan, hogy "halál után", nincs is okunk ilyesmit feltételezni.

aqer-nek: néha írhatnál saját választ, amit nem másoltál ide!

[link]

#39 "Ez nem hit vagy vallás kérdése.

Kilépsz elpusztuló vagy elpusztult testedből, majd új inkarnációt választassz."

Hidd el nekem tesó, ha lenne választás, hogy az ember milyen formában reinkarnálódjon nem a nyomort választaná, gondolok itt az afrikai éhezőkre és más nyomorultakra. :P

"Egyébként pedig minden vallás ugyanarról szól"

Egyébként az összes vallás, hit ugyanarról szól, hogy az ember felsőbbrendűnek érezze magát!

"Egyébként az összes vallás, hit ugyanarról szól, hogy az ember felsőbbrendűnek érezze magát!"

Nem vitatkozom, erről IS szól. Ez egy negatív oldala, mert valójában semmi nem értékesebb semminél. (És ugyan ki állapítja meg, és mi alapján?)

A közös vonások azonban nem ebben merülnek ki, hanem a transzcendens világban való közös hitben, a szeretet előre helyezésében, az önzetlenség hangsúlyozásában. Ezek szöges ellentétben állnak a földi léttel, hiszen ha evolúciós szempontból nézzük, az önfeláldozás nem kimondottan előnyös. Valamiért mégis kialakult és fennmaradt az emberiségben, szerte a világon.

"az az átkozott tudományt, amely olyannyira gyűlölt, hogy a sárga földig átkozzuk"

Én nem gyűlölöm a tudományt. Azt nem tartom szerencsésnek, ha kijeletjük valamiről, hogy nem létezik, mert tudományosan nem sikerült (még?) igazolni. Attól az még létezhet, ugyanúgy, mint a mikrohullám vagy a radioaktivitás a középkorban.

"De sajnos nem ismerünk ennél jobb módszert az ismeretlen megismeréséhez."

A gond az, hogy az empirikus hozzáállás nem lesz elég ahhoz, hogy az ismeretlent megismerd. Nem lehet mindent laboratóriumban igazolni. Statisztikailag már sanszosabb, de ott is nagyon sok lehet a belemagyarázás, a hipotézis, ráadásul hajlamosak a már megismert tényekből kiindulni, és ezért sokszor nem állítanak fel új összefüggéseket.

"És utólag leszögezném, hogy az értékeket is, csak az ember alkotta, mint fogalmakat, hogy viszonyítani tudjon valamit valamihez."

Igen, de miért? Éppen ezt feszegettem fentebb: az önfeláldozás evolúciós vonalon nem érték, sőt, szélsőséges kilengés, mert veszélyezteti a populációt. A küldetéstudat, szokatlan vágy stb. úgyszintén.

"Én nem gyűlölöm a tudományt. Azt nem tartom szerencsésnek, ha kijeletjük valamiről, hogy nem létezik, mert tudományosan nem sikerült (még?)"

Az a baj, hogy te még mindig arra vársz, hogy ez bár a jelenben nem igazolt, de majd a jövőben igazolt lesz "a tudomány még nem annyira fejlett, hogy bizonyítsa az unikornisok létezését!" Körülbelül így hangzik, amit mondasz.

"A gond az, hogy az empirikus hozzáállás nem lesz elég ahhoz, hogy az ismeretlent megismerd. Nem lehet mindent laboratóriumban igazolni. Statisztikailag már sanszosabb, de ott is nagyon sok lehet a belemagyarázás, a hipotézis, ráadásul hajlamosak a már megismert tényekből kiindulni, és ezért sokszor nem állítanak fel új összefüggéseket."

Ez így van, de sajnos nincs ennél jobb módszer, viszont ez a helyes út akárhogy is nézzük, és belemagyarázásról is csak az ember tehet nem a tudományos módszer, hanem az ember, az ember, az ember és az ember!

"Igen, de miért? Éppen ezt feszegettem fentebb: az önfeláldozás evolúciós vonalon nem érték, sőt, szélsőséges kilengés, mert veszélyezteti a populációt. A küldetéstudat, szokatlan vágy stb. úgyszintén."

>> [link] <<

---- "a tudomány még nem annyira fejlett, hogy bizonyítsa az unikornisok létezését!" Körülbelül így hangzik, amit mondasz."

Azért nem, mert az unikornisokat fizikai létezőnek vélték, mint a lovat vagy a kvaggát. Az elég elképzelhetetlen, hogy létezzen még - emberlakta vidékeken - olyan nagytestű állatfaj, amit nem ismerünk. A jeti vagy a Bigfoot már jobb példa lett volna - ezek meglehetősen kétségesek, főleg az utóbbi, amelyet Amerika-szerte rendszeresen látni vélnek, sűrűn lakott területek közelében is.

Az én okfejtésem ezzel szemben egyértelműen a nem materiális tényezőkre vonatkozik. A tudomány még a materiálist sem fejtette meg, miért várnánk azt, hogy kezdeni tud valamit a nem anyagi vetülettel? Ettől függetlenül tagadni azt még továbbra is ostobaság. Mondjuk úgy, hogy jelenleg kutatási területen kívül esik, így nem lehet tudományos véleményt alkotni pl. a lélek kérdésében.

"belemagyarázásról is csak az ember tehet nem a tudományos módszer, hanem az ember, az ember, az ember és az ember!"

Pontosan. Viszont ha az emberi hozzáállás ennyire félreviszi a tudomány állását bizonyos területeken, nehéz úgy azt abszolútumként értékelni.