Mi várhat ránk a halál után?

"De hát mit tehetnék ha egy olyan világra jöttem tudatlanul, ami teli van hazug, eszelős, gyilkosokkal?"

Ha már tanulni jöttél a világra (mivel azt írtad, tudatlanul, ami a kiinduló pont, ezért gondolom a tudás megszerzése a cél, és milyen igazad van!), akkor miért nem próbálod meglátni a világ valódi arcát, nem csak azt amit láttatni akarnak veled? Mi van, ha nincs jó és rossz tapasztalat, csak az ego-d sorol be mindent SZÁMODRA jónak és rossznak?

"A lelkem vagyok örökké, más nem lehetek."

És milyen a te lelked kedves hozzászóló? Miért létezik, mi a célja, honnan jöt és hová tart? Mi irányítja?

A keresztény lelket még be tudja fogadni a szervezetem. Vagy egy új világot azzal aki most vagyok.

De azt nem, hogy Bözsi néni leszek.

"a világ valódi arcát, nem csak azt amit láttatni akarnak veled?"

Miért akarják azt látatni velem, hogy mindenki a gyilkolással küzd, hogy egy darabig éljen, majd meghalljon? Miért eszi meg a gyengébbet az erősebb?

"Mi van, ha nincs jó és rossz tapasztalat, csak az ego-d sorol be mindent SZÁMODRA jónak és rossznak?"

Hát én nem szeretném megtapasztalni egy ember megerőszakolását, megkínzását és felgyújtását. Persze lehet, hogy egómnak jöt tenne, ha betetném ezt a minden relatív és csak én számíotk szöveget. De valahogy nekem ez nem tánik normálisnak.

Bár nem rám kérdeztél vissza, de szerintem a lélek a játékos, az élet a játék, és csak azt a játékot játszod, amit szeretnél (ha Bözsi néni szeretnél lenni, akkor azt, de ezt nem a játékban döntöd el). Ha így nézzük, akkor a földi létezés csak egy virtuális valóság, csak egy kivetülés, tanulás/tapasztalat szerzés céljából.

De ez már sajnos tényleg hit kérdése. Ezekre a dolgokra még nem láttam én sem kézzel fogható bizonyítékot és életek közti állapotot sem sikerült tapasztalnom semmiféle meditáció közben. Itt csak a belső iránytűre hagyatkozhatsz, ugyanis ha az élet tényleg játék, akkor ahhoz, hogy tényleg jó játék legyen, az kell, hogy egyik játékos se eszmélhessen 100%os bizonyossággal arra, hogy egy játékban van. A falat persze lehet kapargatni és lehet hallgatózni is, ha érted mire gondolok...

Értem. És meddig megy a tapasztalás meg a játék? Mennyi lélek létezik? Te is megírhatod, hogy miért létezik és miért jó tapasztalni. Hol a határ? És ki adja a szabályokat, hogyan?

https://www.youtube.com/watch?v=FVcfCHmoCvM

Jó mindegy. Tiszteletben tartom, hogy ki miben hisz. Tőlem aztán bármiben hihet bárki.

De egy biztos. Én mások hite maitt nem mondok le sem az én, sem mások életéről. És elítélem a hitből fakadó ítélkezést is.

Szép álmokat, ha mentek aludni! Illetve jó utat:)

A játék nem a feltétlen szeretet és boldogság megtapasztalásáról szól, hanem mindenről. És ilyen szempontból nincs jó és rossz, mindenki egyfajta szerepet játszik. A fő döntéseket akkor hozod meg, amikor kiválasztod a játékot.

A világ azért akarja, hogy rosszat láss, mert akkor magába szippant és nem fogsz foglalkozni azzal, hogy megfejtsd a játékot. De nem kötelező azt látni, amit a világ akar. Ez csak egy önvédelmi mechanizmus a játék részéről.

Lehet, hogy már meg is tapasztaltad, hogy milyen megerőszakolni valakit, csak erre nyilván a mostani életedben nem szeretnél emlékezni, így már rögtön értelmet is nyer az, hogy az előző játékaidra nem emlékszel (ettől még van mód a szabályok feszegetésére, csak mondom).

Nyilván az élet lehet egy szadista játék is. De mindenki olyan döntéseket hoz, amit akkor a legjobbnak lát. Vannak akik szerinted rossz döntéseket hoznak, mert az egész életük úgy alakult ahogy (nem mindegy hová szocializálódnak, stb, szóval kissé kötött a pálya).

Gondolj csak egy kannibál törzs egyik tagjára, nála dicsőség megenni az ellenséges törzs tagjait. És sorolhatnám még az ilyen kötött programokat.

És szerinted ez nem egy beteg világ, beteg játékkal, beteg emberekkel, amiből nincs kiút, csak ha megtapasztaltad milyen magának a gonosznak, ha keservesen elpusztuló egyednek lenni?

Azt mondod, hogy ne foglalkozzak ezzel, hanem fogadjam el, mert normális? Vagy úgy sme tehetek semmit?

"Gondolj csak egy kannibál törzs egyik tagjára, nála dicsőség megenni az ellenséges törzs tagjait."

Nincs szüksége a világnak barbárokra. Vagy én nem vállalok vele közösséget.

Luci, nagyon jók a kérdések, megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni, de ez megint csak a belső iránytű és a hit kérdése, mivel a játék részesei vagyunk jelenleg is.

"És meddig megy a tapasztalás meg a játék?"

Azt tippelném, hogy addig amíg alkalmas vagy a játék játszására. Ez alatt azt értem, hogy hatással van rád a játék. De az is lehet, hogy vannak másfajta játékok is.

"Mennyi lélek létezik?","Hol a határ?"

Végtelen, egy. De megint csak ezt nehéz megítélni így a falon keresztül a játékban. Lényegében egy létezhet, ami végtelen és felosztja magát. Valószínűleg az egész vége is az lesz, hogy minden visszatér az egybe.

"És ki adja a szabályokat, hogyan?"

Te magad, amikor megalkotod a játékot. De azt is vedd figyelembe, hogy ez egy társas játék. Ahogy én látom, több játékos is van ugyanabban a játéktérben, nem csak egy személyes kivetülésekről van szó és csak küzdelem az elemek ellen.