Mondjátok meg őszintén, túl nagyok 20 évesen az igényem?

... ha el akarok menni kb. 200 km-rel arrébb ...

szóval onnét, faluról szalajtották a kicsikét: egy egyszerű vidéki lány vagyok! Munkám, hogy az utcasarkon árulok!

Én 23 vagyok és egyetemista. A legtöbb évfolyamtársam 23-25 között van. Előtte középiskolába és technikusira jártak. 24-5-6 évesen megkapjuk a diplománkat és mi akkor kezdünk el élni.

Nincs se saját lakás, se autó, se saját javak, se kezdő tőke legtöbbünknél, se semmi. Még is értékes fiatalembereknek találom sokukat és magamat sem tartom gáznak (nőként).

Egy pasassal nem azért fogok összejönni, mert felnyalt a haja, vagy mert atom elegánsan öltözködik. Igen, nézzen ki valahogy és fogjon meg a külseje, de a jelenlegi páromnak pl. 2 mm-s haja van, mondtam volna neki azt, hogy "csá, mert nincs hajad amit zselézhetsz"? Nincs autója, de nem érzem abszolút gáznak, hogy vonatra kell szállnom, ha valahova el akarunk jutni, sőt... Szerintem hozzátartozik a fiatalok életéhez néhány közös kiruccanás a haverokkal 40 fokban vonaton, kint ülve a csomagokon az ajtó előtt, mert sehol máshol nincs hely! :)

Én csak sajnálni tudom azokat, akik nem éltek ilyeneket nevetve meg, mert nekik a minimum, hogy (klímás) autóban kell hordozni a popójukat. Kérdés: Mit fogsz mesélni a gyerekednek majd x év múlva? :)

A belső tulajdonságokkal egyetértek, ezeket én is elvárom, mint ahogy szerintem szinte mindenki szereti, ha a párja a tenyerén hordozza és a csillagokat lehozná neki az égből.

56

Egyetértek szerintem jó dolgokat írtál!

És tényleg igaz nem kell mindenhova kocsival járkálni mert nincs benne élmény és később amikor nagyszülő leszel csak annyit tudsz mondani hogy

A zselézett hajú pasim elvitt a kocsijával xy-ba!