Ebben az esetben túl nagyok közöttünk az anyagi, tapasztalati és egzisztenciális különbségek?

De, ha elváltok (bár nem értem, miért szeretnek ebből kiindulni emberek), a közösen szerzett vagyon fele a tiéd. Egy ház mínuszban leszel.

Miért lenne jobb egy hozzás hasonló egzisztenciájú valakivel kezdeni? Semmi garancia nincs rá, hogy mellette (együtt) felfejlődsz, és egy esetleges válás során marad is valamid. Ne így logikázz :)

Szerintem se agyalj most ezen! Mi is hasonló paraméterekkel rendelkeztünk ("csak" nem volt gyereke). 14 éve vagyunk együtt, 8 éve házasok. Soha nem akarta kihasználni az előnyét, szerintem ez a lényeg. Azt mondja házUNK, a pénzt is közösen kezeljük, ha nagyobb összeget költ, mindig megbeszéli velem előre. Egy család vagyunk, ezek a különbségek elmosódtak. 7 év van közöttünk, ez még pont az a korkülönbség ami nem is látszik.

(Én mellé azért szakítottam az elődjével, mert nem akart dolgozni, én viszont már próbáltam elkezdeni építgetni az életemet, 24 évesen. Egy munkakerülővel nem lehetett a semmiből. Kaptam hideget-meleget a családjától, hogy elhagytam szegény fiúkat a pénzért :) )

Én inkább nem kezdenék bele, mert túl sok minden zavarna. Az okok a következők:

- teljesen más életszakaszban van, mások az igényei, mások az elvárásai (pl. te egyetemista vagy, ő évek óta dolgozó ember)

- anyagiak: neki már van "valamije", ami nem is lenne gond, de nekem pl. zavaró lenne, ha én semmit nem tudnék hozzátenni, vagy nem kellene hozzátenni. Nyilván emberfüggő, de a sok csúnya példa után félnék, hogy bármikor kitehet, ha úgy hozza úri kedve, a fejemhez vághatja, hogy nem rakhatok ki egy képet, mert ez az ő háza, vagy nekem kuss a nevem itt stb. Ráadásul, ha keresnék, és felújítás, bármi lenne, akkor nyilván az én pénzem is bánná a dolgot, amit nem tudnék vinni, ha menni kell (ok, elvileg jár az, amit ráköltök, de működő kapcsolatban kínos lenne pár tízezer vagy százezer Ft papírozása,ha meg nincs papír, csak a jóindulatán múlik, hogy adna-e valamit...)Nyilván a közös dolgokra menne a pénzed, az valószínű nem működne, hogy te külön gyűjtögetted magadnak a saját lakásra valót.

- a gyerek + ex: állandó konfliktusforrás. Pénz, idő és egyéb szempontok szerint is. Akar egyáltalán később új családot, vagy neki elég az az egy gyerek is? Hogy bánik vele? Hanyagolja, vagy elhalmozza szeretettel +idővel+pénzzel is? Meg bírnád emészteni, hogy nem te vagy az első, és sose leszel? Ha te szülsz neki, az már legfeljebb no. 2.? Hogy majd öröklésnél a saját porontyaitok mellett az első gyereknek is ugyanannyit kell juttatni?

- felelőtlenség: 30 éves, fiatal, és már a háta mögött van egy házasság és egy 2 éves gyerek. Mire vállaltak (nem anyagiak) ilyen fiatalon házasságot+gyereket, ha aztán 2 éves korára már elváltak útjaik? Mi lehetett akkora baj, hogy nem tudták megoldani? Ennyi esze van?

Én inkább egy magamhoz hasonlót választanék, addig amig van rá lehetőség: gyermektelent, és kb azonos életszakaszban lévőt, azonos gondolkodásmóddal(nem anyagi helyzettel, mert fillérre pontosan olyat úgyse lehet találni,és változhat is, de olyat igen, aki hasonló értékrenddel áll a világ dolgaihoz)