Mit tegyek h a homokos bátyám eltakarítsa innen a barátját egyetlenegy napra? Miért ien szemét h nem érti meg?

Te figyelj kérdező, borzasztóan gyerek vagy még, nem 16 évesnek nézel ki, hanem kevesebbnek és ez nem túl menő, hogy a te szavaiddal éljek....

Szerinted tehet arról a tesód, hogy meleg?

Nőj fel, aztán megérted talán...

Miért, a bátyád és a barátja a nappali kellős közepén nyalják-falják egymást, vagy mi? Esetleg a te szobádban? Nem lehet annyival lerendezni a dolgot a haverok előtt, hogy "bátyám barátja" és ennyi? Nem hiszem el, hogy ezek után annyira érdekelné őket a dolog, hogy ők ketten most mit csinálnak, meg milyen kapcsolatuk van egymással.

Meg amúgy is... Ha az én barátaim bármi csúnyát mondanánk a tesómra, csak mert fiú létéra a fiúkat szereti (vagy bármi más egyéb miatt) páros lábbal penderíteném ki őket.

Hmm...

A szexuális irányultság senkit se befolyásoljon szerintem. Ez azt jelenti, hogy homok ide, homok oda, a hetero tesónak is épp annyi joga van haverezni, mint a másiknak. (Nem is értem ezeket az egyoldalúan feldemhedőket...)

Ám van egy kis problémám!

"Nem hívhatom mert arról tudnak h itt a srác megengedték neki mert ismerik... viszont azt nem engednék meg h én áthivjam a haverjaimat sosem engedik meg (mert öket is ismerik xD"

Hát kérlek... ikszdé ide, ikszdé oda, ha a szüleid a te havereid ismerete alapján így döntöttek, akkor nekik biza coki van. (Nem lennék különösebben meglepve, ha a bratyód pont a felügyelet miatt múlattatja az időt az ő haverjával.)

Szóval az egyetlen amit tehetsz az az, hogy a bratyódék nálatok, ti meg valamelyik másik havernál gyűltök.

Ajaj, nem is győztem végig olvasni a válaszokat. Úgy látom, az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy ők is voltak tinik.

Ilyen korban minden ciki, főleg ha a családról van szó, és a társak igenis, halálra tudják zrikálni az embert. Pláne, ha egy suliba járnak. Na akkor szeptemberben az egész tanulósereg úgy fogja várni a kérdezőt, mint a homokos öccsét.

Nekem meg ez a nagy elfogadás nevetséges már. Felőlem az asztal sarkához is vonzódhat, ha neki az kell, de ekkora feneket keríteni a dolognak röhejes.

A "nagy elfogadás" még viccesebb. Emberek vagyunk, különbözünk. Mindenkinek megvan a maga értékrendje, és ahhoz is joga van, hogy a másikét ne fogadja el!

Van joga hozzá, de akkor én nem barátkoznék vele.

Az elfogadás pedig egy iszonyatosan passzív dolog, a gyűlölködés több energiát vesz el. Annyi az elfogadás, hogy azt mondom: "itt a bátyám meg a pasija", erre a másik annyit mond, hogy "na és?"

Ennyi az elfogadás.

A kérdező nem állította, hogy nem fogadja el - már amennyiben nem futottam át a dolgon -, az osztálytársai viszont NEM FOGJÁK elfogadni. Ezzel tisztában van, ahogy azzal is ,hogy a bátyjában annyi nincsen, hogy legalább ne adja tudtukra nemi identitását, hiszen erről feltétlenül tudnia kell mindenkinek!

Az én szemszögömből itt a báty a szemét, függetlenül minden más körülménytől.

A 2 hétből nem tud az öccsének egy napot odaadni, belehalna tán, ha addig nem lenne ott a szívszerelme?

Ne adj' Isten megígérné hogy bezárkóznak a barátjával, nem kerülnek senki szeme elé?

Nem. Elutasítja az öccse bármilyen ilyen jellegű kérését.

Az, hogy szeret más farkán ugrálni, csak magára és a párjára tartozik, kitűntetett figyelem nem jár érte.

Komolyan, lassan olyan tiszteletbe kell övezni őket, mintha halálos betegek lennének.

Az elfogadásról pedig:

Orvos által diagnosztizált súlyos pszichiátriai betegségem van, dolgozni nem tudok, és nem is nagyon szabad így.

A családom, az ismerőseim, pláne az idegenek elítélnek azért, mert "élősködöm" a férjem nyakán, aki mellesleg önként vállalta fel ezt a terhet, nem én kértem rá.

Ilyenkor hol az elfogadás? Ha egy normális romát kiközösítenek a származása miatt, hol az elfogadás?

Az ilyen dolgokban kell elfogadni, nem azt, ami egyébként két ember magánügye kéne, hogy legyen!