Mi a gond a mai világban az oktató jellegű pofonnal? 21/F

Kedves 64%-os így van :D egy mocskos gyerekverő vagyok, aki eddig 1x ! vágta szájba a 16 éves elkanászodott lányát.

Gyerekverő vagyok végülis? -nem. Gyereket nem ütöttem. De tekintve, hogy fizikailag egy súlycsoport 16 évesen, majdnem felnőtt és nem csak tiszteletlenség határán ment át... így kiosztottam egyet.

Ez van...

Majd a te 12 évesed is megbokrosodik meglásd, akkor legyél ember a talpadon. Biztos a Te nevelésed eredménye lesz az ha esetleg káromkodni kezd, vagy elküld a búsba, úgy hogy addig előtte még csúnyán sem beszéltetek egymás előtt.

Majd ha lesz tapasztalatod kemény kamaszokkal akkor fröcsögj!

"Nem CSAK a gyerek intelligenciájától függ, hanem a vérmérsékletétől is + még nagyon sok egyéb körülménytől. Amiket te nem biztos, hogy ismersz. Valószínűleg szerencséd volt/van. Talán lesz is (nem tudom mekkora gyerekekről van szó).

Azért azt érdemes tudni, hogy a gyerek nem tiszta lappal születik, bár sokan úgy gondolják. Vannak bizonyos veleszületett jellemvonások, amiket a nevelés és külső tényezők erősen befolyásolnak. Nagyon klassz dolog, ha sikerül az egyensúlyt megteremteni. De ez nem mindig jön össze."

Nyilván nem tudhatom, mik befolyásolhatják a személyiségfejlődést, 2 huszonéves és 1 17 éves "gyerek" mellett.:-) Van az úgy, hogy a szülőnek "elsül a keze", az enyémekkel is megesett az öcsém esetében, de ne nevezzük már ezt "oktató jellegű"-nek, pláne egyedül üdvözítő megoldásnak. Nevetséges.

nincs olyan hogy jogos pofon. Sem erkolcsileg, sem jogilag.

"Az európai gyermekjog területén folyamatos törekvések voltak a gyermekekkel szembeni erőszak jogi szabályozásának kiterjesztésére. 2004-ben az Európa Tanács tagállamainak parlamenti közgyűlésén elfogadták azt a célkitűzést, mely szerint egész Európában legyen tilos a testi fenyítés minden formája. Még ugyanebben az évben Magyarországon módosították az 1997-es gyermekvédelmi törvényt, s a gyermeki jogok közé beemelték a testi fenyítés teljes tilalmát."

Szoval tilos.

Azt senki nem írta, hogy egyedül üdvözítő megoldás lenne.

Oktató jellegű viszont simán lehet (írták itt páran, hogy értettek belőle), valamint utolsó lehetőség. Amikor már tényleg mindent kimerítettél, és semmi, de tényleg SEMMI nem használt. Van ilyen. Nem túl gyakran szerencsére (nálunk legalábbis), de bizony előfordul.

Ahogy te is írtad, nálatok is elfordult, hogy "elsült" a tenyér. Nyilván nem napi szinten, esti mese helyett. Mert AZ a gyerekbántalmazás és a verés. Vagy akkor te is verted a gyereket, amikor eldurrant az a bizonyos? Nem érzel itt ellentmondást?

Itt a többség pont azt próbálja elmondani, hogy nyilván nem folyamatos gyepálással kell gyereket nevelni - nem is lehet úgy. De az elvakult "liberális" (zárójelbe, mert ez is nagyon pontatlan kifejezés, valójában nem azt jelenti, amire használják) nevelés párti szülők egyszerűen nem fogják fel, hogy igenis, lehet olyan helyzet. És amíg nem fordult elő valaki életében, addig nem állíthatja, hogy soha nem fog megtörténni. Egyszerűen nem tudhatja. Nagyon sarkított példa: én is mondhatom, hogy engem soha nem fog elütni egy autó, mert mindig szabályosan közlekedek. Aztán kilépek a kapun, elindulok át a zebrán, jön egy ámokfutó idióta ezerrel és elszállok mint a győzelmi zászló. Tudom, hülye a hasonlat és morbid, de talán felfogható, hogy előre megjósolni eseményeket nem lehet. Persze hacsak nem médium az illető, ez esetben én kérek elnézést...

Nehéz kérdés: szerintem - semmi baj nincs vele.

Magam részéről nem emlékszem, hogy valaha is kaptam volna pofont, kézre, illetve fenékre csapást igen.

Én ezt levetíteném kicsit társadalmi szintre. Szerintem a gyereknevelésben kicsit háttérbe szorult a család szerepe, vagy nem is így mondanám, ez erős, inkább csak a külsőbb tényezők emelkedtek fel. A család nagyon fontos szerepe mellé felemelkedett a média, a környezet (nem a legszűkebb), az iszonyatos beilleszkedési vágy.

Amikor már az óvodában, a 3-4 éves gyerekek cikinek tartják, hogy valaki karácsonyra társast kapott és nem valami telefont, amin lehet játszani. Természetesen ezeknél a gyerekeknél nem megfelelő a nevelés, mert valószínűleg az elektronikus eszközökkel foglalják le őket, de ember legyen a talpán az a kisgyermek, akinek nem facsarodik össze a szíve, kis lelke, amikor bántják ilyenek miatt. Otthon meg sír, hisztizik, veszekszik szüleivel, nem érti, hogy miért bánthatják ezért és ő miért nem kapott.

Más. Középiskolámban volt egy fiú. Tehát itt már nagy kamaszokról beszélünk 15/6/7 évesekről. Visszahúzódó, jó tanuló, csendes fiú volt. Joggal mondhatja az ember, hogy rendes családi környezet, mindenkivel, diákokkal, tanárokkal tisztelettudó volt a srác. Aztán valami baromságból kifolyólag elkezdték piszkálni a "menők", hetekig. Olyannyira, hogy kórházba került miatta. Szokás otthon ezeket a terrorokat az iskolából elrejteni, engem is piszkáltak egy időben, nem tudnak róla otthon. Miután visszajött a srác az osztályba, beállt ebbe a bandába és ő lett az, aki vezényelte a cseszegetéseket mások fele. Nem ő akart lenni az, aki bántanak. Ennyi. A jegyek romlottak, elment a külsőségek felé teljesen, bully lett. Otthon nem tudom, mennyire érzékelték ezt. Persze, lehet mondani, hogy nem figyelnek a gyerekre, de rám is figyeltek, Anyum rám kifejezetten, MÉGSEM tudja, hogy fél évig - nem annyira mint a srácot - de azért piszkáltak. Én voltam annyira erős jellem, hogy ezen felül kerekedjek.

Szintén más. A 7 éves öcsém, aki amúgy visszamaradott a fejlődésben, úgy kezeli a telefonokat, gépeket, mint én 16 évesen se. Ezzel máris egy új világ tárul ki a gyermek elé, amit a szülő nem tud elvenni tőle. Befolyásolja, ingerek érik, fejlesztik a gondolatait, vagy lehet, hogy rosszul hat rá. És sokszor minden jobb, mint amit a szülő mondana, mivel a szülőnek nem csak az a feladata, hogy elhalmozza törődéssel, csokit adjon, ölelést, hanem hogy ha rossz fát tett a tűzre a gyerek, akkor megvonásokkal éljen. Akár egy szidó beszélgetés is tud ellenszenvet kiváltani. Persze, erre is lehet mondani, hogy akkor meg miért nem érti meg az a gyerek, hogy érte van, stb. Bármit fel lehet hozni, DE! _Nem_ vagyunk egyformák. Simán lehet, hogy akinek egy szó, megrovó tekintet is elég, addig a másik, aki lehet, hogy az előző testvére, tehát hasonló nevelésben részesültek, már keményebb dió, és csakazértis típus, és csak visszafelesel. Csakazértis megcsinálja. Aztán majd meséli a barátainak, hogy "ahj anyám olyan hülye, most nem érti meg, ezért miért b*szott le? válasz: jaaa, az enyém is ilyen, tiszta hülyék..." És ezzel megerősíti magában. Kamaszként ez tud ilyen lenni.

És néha nem elég a szó. Ha a gyerek, kamasz tiszteletlen nagyon mint pl a prolis eset kicsivel előbb, vagy magára illetve másokra káros, akkor bizony nem árt egy pofon. És nem úgy kell elképzelni, hogy a fogát ki kell vele ütni, ököllel üsse az ember, meg eredjen el az orra vére, de abba senki nem hal bele, ha kipirosodik egyszer az arca a tizenakárhányévben egyszer-kétszer.

Ma nehezebb gyereket nevelni. És természetesen ekkor találkozik az a nagy öntudatos kamasz azzal, hogy csak fellép a netre, és máris ömlik felé a saját, még kiforratlan gondolatait megerősítő infó, hogy nem szabad verni a gyereket úristen, különben szörnyeteg vagy, törvényellenes, ezért lett öngyilkos a kislány, mert megverték stb.

Nem egyszerű, nehéz igazságot tenni. De azt mindenképpen állítom, hogy amikor az öcsém, 5!!! évesen kezet emelt az anyjára, elfért volna neki egy pofon. Az apja (apám) fel is állt, lendült a keze, máris meghunyászkodott a gyerek, rájönni ébredezett, hogy rosszat csinált. Annyi "szerencséje volt" az öcsémnek, hogy egy étteremben voltunk, emberek előtt. Pedig, megérdemelte volna. Azóta se kapta meg a megfelelő megruházást, akár a fenekére is mehet, de amúgy ugyanilyen az anyjával. Igen, az anyja rosszul csinálja. De van neki egy apja is, aki elvileg jól, tenné is, de nem teszi, mert már nem szabad megütni a gyereket, és nem kapja meg azt a beidegződést a gyerek, hogy nem ütünk meg mást, mert az visszajön ránk is.

Erdekes ez. Igazabol egy erdekesseget felhoznek a parommal kapcsolatban.

Nalam volt pofon, nala egyaltalan nem. Sokszor nagyon hulye tud lenni, es egyszer beszeltuk a gyereknevelesrol es azt vallottam/vallom, hogy igenis nem art ha tudja a gyerek, hogy hol a hatar, ha nagyon elkanaszodik. Erre csak ennyit valaszolt, hogy Ot felneveltek ugy, hogy egyszer sem emeltek ra kezet es ha en ezt megtennem, engem visszakezbol megutne. Na hat kopni-nyelni nem tudtam, 1 oraig veszekedtem vele, hogy ez a sajat szembekopese tulajdonkeppen. :) Mert a gyereket nem lehet megpofozni, de a felesegnek beverhet...?

Amugy eleg csak megnezni az ocsem volt osztalytarsait. Szerencsetlen testveremet terrorba tartottak es egy eletre megkeseritettek. Ongyujtoval megegettek a tarkojat, veszelyes hulladekba loktek, elhasznalt tukkel dobaltak, elloptak a penzet es az ebedjet, gunyoltak, megvertek akar tobben is egyszerre. Mind azert mert nem volt benne minden hulyesegben es egy kis nadszal, csendes gyerek volt. Anyukam nem egyszer szolalt fel a szuloin, erre a reakcio, hogy az O gyerekuk szent es jo, ilyet nem csinalna egyik sem. Inkabb le se irom mit gondolok errol. Az osszest elinteznem a draga anyukakkal egyutt, vagy ha nem is ezt, szivbol kivanom, hogy hozzajuk hasonlo gyerekek kapjak majd el a pondroikat.

Ez a gyerekpofonosdi, hasonlít egy orvosi esetre, egy boka ficamra.

:D

A gyerek üvölt, hogy kificamodott a bokája.

Az orvos megfogja a bokáját, és közben beszél hozzá, hogy elterelje a figyelmét.

A doki ezt megfigyeli, hogy sikerült elterelni a figyelmét, hogy ami következik az fájni fog, és egy gyors rántással helyre teszi a bokáját a gyereknek.

Na ez az egyszeri pofon definíciója (szerintem)

Amitől felüvölt a gyerek, és - jé, !!!

- Tudok járni!

Doktorbácsi!

Köszi. :D

Na, kb. ennyit egy gyógyító pofonról is el lehet mondani.

Néha helyre teszi az agyat. :D

És aki azt írta, hogy értelmezzük, már az igeidőt.

Azt, ami folyamatos verés, vagy csak egy eset.

Szuper!

Valóban, szerintem sem ugyan az!

Mint egy folyamatos ütlegeléses nevelés.

Mert nem folyamatos veréssel való nevelés, hanem csak egy gyógyító pofon, - bár nem pont így írta - hanem csak egy alkalmi eset. Totál egyetértek.

És az előttem szólóval is és - mindenkivel, aki azt írta, hogy, egy elcsattan pofon hasznos, sőt valaki még meg is köszönte, hogy így tették helyre a szülei.

... és nem okozott neki lelki sérülést, hanem pont ellenkezőleg.

Ettől tért észhez.

(és "köszöni a szüleinek"), "szükség volt rá".

De csak később jött rá, hogy helyes volt a szüleitől ez!

Még a szerelmesek közt is előfordulhat egy csattanós puszi, vagy egy pofon.

Csak úgy hirtelen. :D

-------------------------

Én azt szoktam mondani, hogy: lányom vannak jogaid.

Ez nem kétség és vita kérdés.

De amikor már felnőtt módon éled a saját életed, és saját magad viselkedsz úgy, ahogy már érett embereknek illik.

Akkor van igazi jogod, és biztos, hogy apád már nem fog nevelni egy elrittyentett pofonnal.

Amíg éretlen vagy, addig a jogaidért is mi vagyunk felelősek, nem csak Teérted.

Mert ahhoz sem vagy még érett, hogy tudd kezelni a jogaidat.

Hiszen még azt sem érted, hogy a menzeszed az mi?

Kérdezz meg minket és elmondjuk.

#46

Jó.

És akik egy pofont megszavaztak, vagy kettőt, szintén :)

Nem baj, ha két szemlélet ütközik.

Az már baj, ha nem tanulok belőle.

Egyenlőre nem tartok krízis problémának egy nyaklevest, vagy egy "seggre ütést", vagy egy "kézre ütést".

Ez a biológia minden területén megtörténik.

Az agressziót, a rendszeres ütlegelés váltja ki és rögzíti be egy gyerekbe. És ezzel rossz példaként beégetődik a lelkivilágába.

Épp nem rég mondták be a Hírekben, hogy 850-nél több gyereket mészároltak le egy háborús országban.

Én inkább ezekért aggódom.

Még ha "más kultúra és vallás is".

Ők is gyerekek.

Elég nagy pofonokat osztogat ki rájuk a sorsuk, és a jog még ehhez képest hol tart ott?

Bocsi, más kutúra mindenhol van.

Csak az tarjuk természetesnek amiben mi vagyunk?

A többit már nem kell megértenem?

Mert nem hasonlít rám?

De azért finom az ananászuk és a banánjuk :)

És minden, amit a gyomromba tölthetek Tőlük.

Amit a fejembe az nem finom?

Akkor parányi vagyok még.

Így jártam.

Ez nekem egy "oktatólag" kapott pofon, és nem vagyok már rég 18.

Jah, és semmi közöm S.Gy.-höz.

Meg nem a %-okért írtam.

Csak úgy kijött.

Gondolom a sok ide irogató mintaanya, aki a pofozást néha jogosnak ítéli meg, annak is örül ha a férje történetesen őt vágja pofán ha valami nem tetszik neki. Pusztán nevelési célzattal. Hiszen van jogos pofon, nem? Elsóztad a levest? Bamm.

Nem véletlen ennyire beteg pszichésen a magyar társadalom, az erősebbek ütik a gyengéket, és még büszkék is rá.