Mi a gond a mai világban az oktató jellegű pofonnal? 21/F

Az ilyen pofonok általában hirtelen felindulásból csattannak el, nem úgy, hogy szól a fater, hogy gyere fiam, rossz voltál, most oktatólag felpofozlak. Ebből pedig következik, hogy az okításhoz semmi köze a dolognak, egyszerűen a szülő annyira felidegesíti magát, hogy üt. Ez pedig nem helyes, és nem szabad annak beállítani. Az embernek türtőztetnie kell magát akármilyen helyzetben. Képzeljük el, hogy valamilyen vitába keveredünk egy másik emberrel, mondjuk közlekedési helyzetben, és annyira felidegesít a másik, hogy leütjük. Senki nem mondja erre, hogy okító jellegggel kiütöttem, mert hülyeség, és jó eséllyel büntetőjogi következménye is van a dolognak. De ha a saját gyerekét üti valaki (netán a saját feleségét is...), akkor az már hirtelen oktatásnak számít, és semmi baj vele.

Hozzáteszem a dologhoz: lehet, hogy van olyan szituáció, hogy érthető a szülő aggresszív reakciója. Simán elképzelhető, és ez nem jelenti azt, hogy rossz szülőről van szó. Viszont az nem helyes, hogy mindezt pedagógiai módszernek állítjuk be, mert nem az. Egyszerű feszültséglevezetés.

Kedves 91, beleestél abba a hibába, hogy nem olvastad és értelmezted a kérdező kérdést.

Nincs benne olyan, hogy társadalmi szinten van szó pofonról?

Pl. ismeretlen embert pofon vág egy másik ismeretlen.

"Szülő"-ről van szó.

Családról. Belső problémáról.

Már lassan 100-an szóltak arról, hogy értelmezzük az igét.

Folyamatos igeidőről van e szó, vagy egy gyorsan lezajló egyszerű és nem véres pofonról.

Ami valójában nem is arcon és testileg fáj, hanem emocionálisan.

A különbség definícióján itt elsiklani nem lenne jó.

Mert van különbség, és nem is kicsi.

Azt tapasztaltam, hogy a névelő jellegű pofonokkal a szüleim átestek a ló túloldalára és napi szinten vertek, majdnem mindenért, jól levezették rajtam a feszültséget, nekem meg személyiségzavarom van.

Szerintem ez a gond a pofonnal.

A kérdésre az összes logikus variáció kimerítve.

Minek tovább ragozni?

9#

"csakhogy a veres nem neveles, hanem megfelemlites".

Ugyan, mitől félemlíti meg a gyereket?

Pl. a máshonnan szerzett hülyeségektől?

(amit nem a családtól kapott)

Egy pofon egyáltalán nem tragédia.

A tragédia az, ha nem kapja meg a pofont.

Az még nem "verés". Csak észhez térítést.

De ezt már 100-an leírták.

Ennyire érthetetlen?

Na ez a tragédia.

"Megfélemlítés" :D

:D :D

"Én még sohasem utaztam a szellemvasúton

Sohasem láttam a nagy sárkányt

Mikor odaérkeztem a rémes kapuhoz

Bátorságom rögtön elszállt

lálálálálálálá

Én még sohasem utaztam a szellemvasúton

A szomszéd gyerekek elmondták

Hogy a fejük fölött egy síri folyosón

A halál lengette a kaszáját

Így volt!

Így volt!

Így volt!

ááááááá

Én még sohasem utaztam a szellemvasúton

Míg meg nem szállt a bátorság

Ittam egy kortyot és vettem egy nagy levegőt

Meglesem mi is ott az igazság

Csak egyszer utaztam a szellemvasúton

De nem is tagadom le a csalódást

Csúf mese volt csak minden a falakon

Mást vártam, mint a mi a valóság

Nem utazom többé a szellemvasúton

Biztos, hogy sosem válik hobbimmá

Szellemeket látni én ingyen sem akarom

Főleg nem, hogy jegyet is én vegyek rá

Nem utazom többé a szellemvasúton

Biztos, hogy sosem válik hobbimmá

Szellemeket látni én ingyen sem akarok

Főleg nem, hogy jegyet is én vegyek rá

úúúú yaeh!

Nem utazom többé a szellemvasúton

A szellemeket látni én ingyen sem akarok

úúúú yeah!

Nem utazom többé a szellemvasúton

úúúú yeah baby

úúúú yeah!

Szellemeket látni én ingyen sem akarok

úúúú yeah baby

úúúú yeah!

Nem utazom többé a szellemvasúton

úúúú yeah baby

úúúú yeah!

Szellemeket látni én ingyen sem akarok

úúúú yeah!

Nem utazom többé a szellem vasúton

yeah!!

Szellemvasút!

Sohasem utazok rajta én!!

Oh baby!!"

Szellemvasút Lyrics

Én sem sokszor kaptam pofont a szüleimtől, de az általánosan elfogadott önámítással szemben (miszerint "ma már hálás vagyok érte", "megérdemeltem", "ettől lettem ember", stb lózungok) én nem jó szívvel emlékszem rá vissza, és most, felnőttként is azt mondom, hogy mindössze megalázó volt a dolog, de nem tanultam belőle semmit.

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy szülő higgadtan, hideg fejjel végiggondolja, hogy ő akkor most nevelési célzattal meg fogja pofozni a gyerekét. Akkor pofoz, amikor úgy érzi, nincs más eszköze, de valamit kell csinálni a büdös kölökkel.

Na ez viszont számomra elfogadhatatlan, hiszen ha más emberekkel nem csinálom ezt, akkor miért pont a gyerekemmel tenném, akit a legjobban szeretek? Ha nem pofozom fel a kollégámat, amikor ellenem áskálódik, nem pofozom fel a fölöttem lakót, amikor hatodszorra pottyantja a cigicsikket az erkélyünkre, nem pofozom fel bunkó újságost, aki minden alkalommal rosszul ad vissza, és amikor jelzem, csak vonogatja a vállát, nos, akkor miért pofozzam fel a saját gyerekemet? Milyen jogon ütném meg? Milyen ember az, aki megüti a nála gyengébbet, azt, aki rá van utalva?

Nagyapám tanárként dolgozott, még a "régi" időkben. Az egyik legszigorúbb tanár volt a suliban, és bizony rendszeresen osztogatta a körmösöket, ha kiérdemelte az adott diák. Ilyen szempontból ő volt a "suli réme".

És ennek ellenére (éppen ezért?) a mai napig emlegetik a régi diákjai, hogy mennyit tanultak tőle. Annak idején szó szerint nem engedték(!) el nyugdíjba, hosszú éveket ráhúzott, amíg az egészsége engedte. Ahol ő volt az osztályfőnök, az osztálytalálkozókra mindig visszajártak, akár még külföldről is, sőt, mikor már olyan beteg volt, hogy ő nem tudott elmenni ezekre, akkor házhoz jöttek, hogy lássák. A temetésén végül akkora tömeg volt a régi diákokból és családjaikból, hogy szó szerint nem fértek el a kígyózó sorok a sírok között.

Apának, nagyapának is ugyanilyen volt: szigorú, de szeretnivaló, őszinte ember. Viszont a tanáros példámból talán látszik, hogy mennyire nem nyomorította meg azt a sok gyereket az élete során - ez nagyobb minta, mint az a néhány saját gyerek és unoka.

Nem állítom, hogy a verés jó, és a pofon is ritkán hasznos igazán (mivel, ahogy korábban is írták, az indulatból születik, így nem lehet következetes), de a manapság agressziónak titulált nevelési formák nem minden esetben rosszak. Erre a nagyapám az egyik nagyon jó példa.