Az gond ha anyu sokmintentol eltudja venni a kedvem?

Pontosan értem mi itt gond bár kissé bonyolultan írtad le---Szerintem anyukád elcseszte az életét már bocsánát és azzal akarja kompenzálni hogy téged akar a helyes irányba tererni:)

Ez persze szép dolgoknak hangzik de nem mert ez TE életed és neked kell meghozni a saját döntéseidet HIÁBA rosszak vagy jók a lényeg hogy a te döntéseid legyenek mert csak így jutsz előrébb az életben és leszel az az ember aki megtalálja a saját énjét és ugyan lesznek hibái de boldog lesz...

Összefoglalva:Kérd ki a tanácsát,de ne hagyd hogy manipuláljon ha azt csinálod amit mond és elbuksz őt fogod hibáztatni és megutálod---19F

Mindig van ugye a másik oldal véleménye is. Most te itt leírod ezt, de anyád szempontjait nem ismerjük.

Eléggé úgy jön le a leírásod, hogy szegény te, anyád meg valami gyagyás, de mondjuk nekem itt bújik ki a szög a zsákból:

"A volt baratomat se csípte pedig o az utolso hetekbe lett köcsög."

Kislány, ezt úgy mondjuk, hogy anyád már akkor látta milyen a te pasikád, amikor te még rózsaszín szemüvegen át nézted és nem voltál hajlandó tudomást venni arról, hogy egy tapló. Nem anyád volt a hülye.

Én amondó vagyok, hogy ülj le vele, és pontosan ugyan ezt mondd el neki is amit leírtál...

Én MINDENRŐL!!!! tudtam beszélgetni Anyával... És tudod mit? Ez mentette meg az életem.

A Bizalom amit kiépítettem vele ( Hála neki és annak amilyen profin kezelte a tini koromat ) és, hogy úgy terelt helyes útra, hogy nem éreztem, hogy bele szól az életembe.... Megengedte, hogy elkövessem a hibáimat, ami kellett is, de ő erről mindről tudott. Nem kellett hazudnom, nem kellett terelnem, csak elmondanom az igazat, és amiben tudott segített. Pedig egyedül nevelt fel.

Most lehetnék egy lepukkant drogos 2 gyerekkel - ahogy legtöbb Iskolás barátnőm lett - de ehelyett van 2 szakmám, érettségim, jogsim, egy fantasztikus pasim, és igaz, hogy még gyerekem nincs, de azt is megtanította, hogy csak a megfelelő emberrel vállaljam be. És 28 év után meg is érezett :)

No de... Mondd el anyukádnak, hogy ezzel csak azt éri el, hogy nem fogsz tudni benne megbízni. Ha fél attól, hogy megerőszakolnak, hívd el a srácot hozzátok. A személyes kontakt sokat tud segíteni ilyenkor. Mondd el neki, hogy 17 évesen szeretnél elkezdeni élni. Szükséged van a hibáid elkövetésére, mert ezzel alakul ki a személyiséged. Ha ez nem történik meg, hogyan fogod ezt kezelni 30 évesen? Vissza kell rohannod akkor is hozzá? És ha ő már nem lesz? Tehát hagynia kell, hogy felnőj, máskülönben lesz majd egy lánya aki felnő, de belül mindig gyerek marad.

Ez pedig nem helyes...

L/28

Gondolj bele abba, hogy a látásod mondjuk csak annyira elég, hogy az orrod hegyéig láss el. Anyud meg mondjuk ellát a kinyújtott karjáig. Előbb fogja meglátni a bajokat?

Ez a példa azt illusztrálja, hogy a többet megélt ember esetleg sokkal előbb észreveszi azokat a buktatókat, amiket már ismer.

DE: nem kizárt az sem, hogy túlzottan félt. Lehet, hogy ezt szeretnéd hallani, és menni a fejed után, de, ha belegondolsz, hogy esetleg az érvei miatt is megy el a kedved emberektől, akkor lehet a szavaiban igazság.

Beszélgess, azaz kérdezd meg, hogy "miért...?", amikor valakiről véleményt mond, és ebben az legyen benne, hogy milyen saját maga által megélt dolog miatt látja vagy gondolja azt az illetőről, amit.

Emellett pedig jelezzed, hogy az élet nagy buktatóira nem lehet úgy felkészülni, hogy az életbe egyedül kilépésedig a kicsiktől is megóv, hiszen ő is a tapasztalataiból tanult többet, nem pedig mások tanácsaiból.

A bulizáshoz azért nem ártana 1-2 csaj, akivel figyeltek egymásra, mert jobb családoknál is megesett már, hogy előbb a leányzó italába, majd a leányzóba került olyasmi, amire nem számított. Úgy meg, ha ki is ütnek valami anyaggal, lesz aki segítséget hív vagy hazajuttat.

Szülői oldalról megtapasztalva egy ilyen biztos, hogy nem élmény: a "gyerek" elég nagy ahhoz, hogy bulizni akarjon, és zavarja, ha nem mehet, de, ha a buli véletlenül mindenben a legrosszabbul sül el, akkor azt már nem ő fogja/tudja elsimítani, hanem a szülőre vár.

Ha erről is kommunikálsz, akár csak módjával, de mutatod, hogy felnövőben vagy, és a társaiddal összefogva vigyáztok magatokra, bejelentkeztek, stb., hogy nem kell miattatok idegeskedni-aggódni, egyrészt nagyobb teret fog engedni, másrészt a kapcsolatotok elindul a felnőtt barátság irányába, ami családon belül nem rossz, csak elég kevesen tudják megvalósítani.