Kezd ismételtem nagyon elegem lenni?! Jogosan vagy Én viszem túlzásba a dolgot? -hosszú. -

Apámmal élek. Csak apám van nekem, szeretem is, de olykor kedvem lenne megfojtani, hogy fogja be végre a száját!

Az előbb például az volt, hogy kezdte, hogy a macska már megint felmászott az asztalára, talán még 1 db macskalom kő is volt, amikor elkezdte mondani hogy az a macskariasztó nem működik amit vettem, már ráförmedtem, hogy nem hibáztathat Engem. Hogy miért ment fel a pumpa? Azért mert nem egyszer, nem is kétszer, háromszor volt, hogy lecseszett Engem azért mert a macska felmászott az asztalára és, hogy szedjem le onnan, miért nem szedtem le, pedig egyrészt, amikor látom, hogy fent van, lezavarom, másrészt akkor szokott a kis hölgy fent lenni az asztalán amikor én a szobámba vagyok, Én általában aludni szoktam látni, szóval ezért ment fel a pumpa. Erre jött az, hogy semmivel nem lehet a kedvemben lenni, olyan vagyok mint Anyám, odaadja a havi pénzemet és utána hagyjam békén, ne kérjek pénz tőle és ne szóljak hozzá (oké, könnyen megoldható, hogy ne szóljak hozzá, hogy ne kérjek pénzt de Ő fog hozzám szólni). Van, hogy megkérem, nem is egyszer, hogy most 2-3 órára hagyjon békén, ne szóljon hozzám, ne kérjen semmit, mert tudom, érzem, hogy valamiért olyan hangulatban vagyok, hogy a semmiért is mérges leszek, és nem akarok Vele bunkó lenni, mert fáradt és nyűgös vagyok. Erre mit tesz? Kb 5-10 perccel később odahív magához, hogy megmutasson interneten valamit, ami általában sem érdekel, de meghallgatom, mondja ha jólesik, ha már csak nekem tudja mondani, de ha külön megkérem akkor hagyjon már békén legalább 1 órára!

Mindig próbálom magamat visszafogni amikor érzem, hogy szívem szerint kitörnék mint egy vulkán, mert ismerem Apámat és tudom, hogy Én járnék rosszul, de elég nehezen megy akkor ha nem érti amit mondani akarok, nem fogja fel amit mondok és olyanért is kioktat és lecsesz amiről nem is Én tehetek. Ha azt mondom, amikor pl nem akarok vele beszélni, régen mondtam, hogy előre is bocsánat ha hisztis pi**a leszek mert tinédzserkor (amit igen erőteljesen kell olykor visszafognom), erre az volt a válasza, mindig, hogy tinédzserkor ide vagy oda, ha nem úgy nevelték a gyereket akkor nem lesz semmi, vagy legalább is azt mondta, hogy hülyeség. Közel sem vagyok szent, sok hibát követtem már el, de már kialakult bennem az, hogy amikor úgy érzem, sőt, tudom (fent példa), hogy igazam van akkor igenis ki szoktam állni magamért.

Amúgy nem vagyok rossz gyerek. Nem cigizek, nem iszok, nem lógok rossz arcokkal, nem lopok csalok és hazudok, és nem maradozok ki.

Ha gondja van, mindig meghallgatom, az mellékes, hogy nem tehetek mást, akkor is meghallgatnám. Mindig segítek egy kicsit a háztartásban, mosogatok, felsöprök a lakásban, és amikor kell lemegyek a boltba, nem lényeges de kivasalom a ruháimat, illetve apám pólóit és amiket még kell.

Ha sok idegesség is éri, ne rajtam vezesse le. Beszélhetne a gondjairól, de ehelyett inkább ordibálni szokott. Még ha az én gondjaim lényegtelenek is számára, nekem fontosak és lényegesek, mégsem ordibálok vele, már csak azért sem mert úgy nevelt.