Mi lehet a magyarázat a szüleim viselkedésére velem szemben? (hosszú kifejtés)

Szóval hárman vagyunk testvérek, mindhárman értelmesek vagyunk.

Bátyám már dolgozik, elég sokat keres. Elég gyakran ő is bánt engem szavakkal.

Általános iskolás húgom problémásabb, nem tanul, hanem folyton Facebookon lóg és ismeretlen emberekkel chatel. Ők rossz hatással vannak rá, sokat trágárkodik és egyre pofátlanabb velem, persze a szüleimnek próbál behódolni.

Én a középső gyerek vagyok. Úgy bánnak velem, mintha rosszindulatú lennék, pedig egyáltalán nem vagyok az. Mentálisan sajnos nem vagyok egészséges - autista vagyok, erről orvosi diagnózisom van. Másrészt rendkívül szorongó.

Úgynevezett "kitöréseim" ("céltalan hisztijeim") vannak néha, amely gyógyszerrel is min. havonta egyszer fordul elő. Ezek kiváltó oka az idegesség, vagy az izgatottság.

Múlt héten volt két ilyenem, valószínűleg azért, mert közeleg a július 26.-a.

Ez egy nagy nap számomra, hiszen kihirdetik az egyetemi ponthatárokat. Okos és szorgalmas vagyok, lételemem a tudás, és a kihívások.

Biológus (genetikus) szeretnék lenni, vagy gyógypedagógus (látássérültekkel vagy autistákkal foglalkozó) - aznap kiderül, melyik úton indulhatok el. :)

De mintha nem érdekelné őket, mire törekszem.

Nagyon erkölcsös vagyok. Nem iszok, nem dohányzom, és nem maradok ki éjszakára a szüleim tudta nélkül. (A rosszabbakról ne is beszéljünk.) Lassan két éve van egy nagyszerű társam. Rendszeresen védekezünk, fogamzásgátlóval - mérlegelve a lehetséges következményeket.

A társamban azt szeretem a legjobban, hogy bármit meg lehet vele beszélni, és önmagam adhatom előtte. Ezen kívül becsüli az eredményeimet, és a szorgalmamat.

A családom viszont nem csak a kitöréseimet nem tudja (hajlandó?) elviselni, hanem azt se, ha nevetek, sírok, káromkodok egy jót dühömben.

Ahogy azt se, ha úgy beszélek velük, ahogy tőlük hallom. Pl. ők nyugodtan mondhatják nekem "tessék" helyett, hogy "miva'", engem egyből lecsesznek, hogy ezt nem illik.

Vajon miért bánhatnak így velem? Miért nem adhatom önmagam itthon, és miért nem ismerik el, ha igyekszem?

Létezhetnek olyan szülők, akik képtelenek elfogadni, ha a gyerekük egészen kicsi korától fogva másmilyen - mégis megtartják?

Vagy egy nem tervezett/egy éjszakás kalandból származó gyerek vagyok... Ha ez a helyzet, mit tegyek, hogy elmondják?

Rengeteg önvádtól szabadulnék meg. :(

(Sok dolgot nem írtam még le. Így is elég hosszú lett az írásom.)