Mi a gond a mai világban az oktató jellegű pofonnal? 21/F

Ez az oktató pofon szerű dolog csak a gyerektől és a személyiségétől függ. Pl: Egy kamasz aki hirtelen felindulásból elkezdett üvöltözni, az anyja pofon vágta és! Ráüvöltött hogy menjen a szobájába.

1. Megsértődik

(a pofon hiába való volt hogyha nem értette meg hogy miért kapta, így a gyerek igazságtalannak és zsarnoknak titulálja az anyját.)

2. Nagyon szomorú lesz

(ha a gyerek nagyon szereti és erősen kötődik a szüleihez akkor egyáltalán nem jó neki a pofon, úgy fogja venni hogy már nem szeretik, még akkor is hogyha az a pofon igazságos volt, plusz, ez a gyerek önbizalmának se tesz jót, talán depressziós lesz.)

4. Belátja

(ez tényleg ritka eset, de van akinek ez használ. Úgy mond felébred amit tett, bocsánatot kér.)

Szóval, mielőtt elkezdenénk pofonokat osztogatni, győződjünk meg a gyerek érzékenységéről. Játsszuk le a fejünkben hogyan reagálna. Egy érzékeny lelkű gyereknél a pofon semmiképpen sem jó, itt mind a ketten elrontották, A szülő nem tudja kezelni a konfliktus helyzetet ezért egy pofonnal "megoldja", de ezzel csak azt bizonyítja a gyerek számára hogy nem szereti. A gyerek le kellene nyugtatni (hogyha hirtelen haragú), hallgassuk meg, és jussunk meg állapodásra. Ettől még nem biztos hogy a gyerek igazságosnak találja a dologot, de sokkal jobb mint egy pofon!

én nem vagyok veréspárti, mégis azt mondom, hogy van akinek nem árt.

engem számtalanszor megvertek gyerekként, de nem nevelő célzatból. illetve annak szánták, de sajnos ezt használták szép szó helyett is. előbb jött a verés, meg a hajtépés, meg a kihajítalak otthonról szöveg, mint a gyere, üljünk le, és segítek a problémádon.

véleményem szerint van olyan gyerek, akinek KELL, de több olyan van, akivel le lehetne ülni beszélni. nekem azóta is fáj, hogy annak idején vert az apám, vele azóta se olyan rózsás a kapcsolatom, inkább elviselem, de nem mennék falnak attól, ha valami érné. utóbbi időben meg kezdek rájönni, hogy anyám is pont olyan ludas volt a verésekben azzal, hogy elnézte neki. bátyámat bezzeg folyton védi a mai napig is, pedig felnőtt ember.

mindezek ellenére rendes ember lett belőlem, dolgozom, csak hát a családi kapcsolataim valahol a béka segge alatt vannak kicsivel az önbecsülésem alatt.

28/N

#113

Az ilyeneken sajnos nem segít pár pofon.

De. Mindig nagyon jó kapcsolatunk volt, aztán 10 éves korában egy haverja "nyomására" lopni kezdett a pénztárcámból. Akkoriban jött be a PlayStation, de még nagyon drága volt, játékteremben is lehetett vele játszani. Megbeszéltük, hogy ennyi és ennyi pénz jut a játékra, és majd ha lesz rá keret, illetve kiérdemli, megkapja. Aztán kezdett tünedezni a pénz. Nem voltak nagy összegek, de akkor is lopás. Amikor számon kértem, letagadta. Aztán kifigyeltem, akkor megszeppent, megbeszéltük, megígérte. Egy ideig minden jó volt, majd megint eltűnt a pénz. Másodszorra kijelentettem, hogy ha még egyszer lop, akkorát kap, hogy körbetekeredik a feje, ha már a szép szó nem használ. Na, két hét múlva pont rajtakaptam megint, és megkérdeztem: ugye tudod, mi jön most? Nekiállt feleselni, hogy de csak ennyi meg ennyi kell, mert nem elég satöbbi, és elcsattant a pofon. Soha többet nem lopott. A PSX-et is megkapta egy év múlva, csórikám sírt örömében, és megint bocsánatot kért a tavalyiért.

A másik maflást a nevelt fiam kapta, de azt a sztorit nem írom le.

Azért, mert ezeknek ma már csak joguk van (mondom mindezt huszonévesen, két csodálatos gyerek anyukájaként és imádom őket, tündériek - tehát nem, nem valami agresszív banya vagyok).

Végignézek cikkeket, riportokat... Mindenhol a bűnpártolás, minden alól kibúvás, tiszteletlenség... És sokszor a szülő is hasonló mentalitás. Persze ehhez üres fej is társul - amiből sokszor adódik az üres pénztárca - aztán a világgyűlölet és mindenért mások okolása. :)

1-2 atyai pofon még nem verés, de ezt nem fogják megérteni pont azok, akikből a nevelés csírája is hiányzik.

Ja persze 119es. Az oké, hogy leveszi a gyerek a pofonból hogy olyat csinált amit nem szabad, de ugyanakkor mi rögzülhet bele? A pofon, az erőszak a megoldás ha nem úgy vannak a dolgok ahogy elvárja. Hurrá. A testi fenyítéssel nevelt gyerekekből lesz felnőtt korukra a két véglet.

1. Meghunyászkodó, alárendelt, lökdöshető, de lehet örülni, mert engedelmes, BRAVÓ, egy konformdroiddal több...

2. Akinek minden konfliktushelyzetre az "Odab@$$zak...?" kezdetű megnyílvánuláe, és az erőszak lesz a válasz. Én szemen köpném magam, ha egyszer is kezet emelnék a lányomra, illetve semmi alapom nem lenne elvárni, hogy az óvodában vagy később a suliban ő ne így kezelje a konfliktusokat. Így is, bár sose emeltem rá kezet, volt rá példa, hogy megcsapott egy kölköt a kiscsaj az oviban