Mi a gond a mai világban az oktató jellegű pofonnal? 21/F

"Hol olvastál tőlem ilyet ? Sehol nem írtam, hogy mindenért pofont kéne a gyereknek adni, azaz kizárólag így nevelni. "

Én sem írtam ilyet.:-) A többi szöveged irreleváns. "Oktató jellegű pofon" jogosságáról van szó, súlyos kilengések esetén. Magyarázza már el valaki, hogy ha a fizikai erőszak nem szükséges minden nevelési célzatú beszélgetéshez, akkor mi a szerepe a fenti esetekben? Mitől lesz "oktató jellegű"? Komolyabban veszi a gyerek a szülőt? Ha igen, miért csak veréssel sikerül ezt elérni?

Két gyerekem végzett már az egyetemen, a harmadik most készül oda. Voltak határfeszegetések, nyegléskedések, viták kamaszkorban, de el sem tudom képzelni, hogy bármelyik valaha is leqrvázzon, vagy szemrebbenés nélkül a képembe hazudjon, soha nem fordult elő ilyesmi. És ehhez nem kellett sem "oktató jellegű", sem egyéb fizikai erőszak, elég vicces is lett volna pl. a 15 évesen már kétméteres, vízilabdázó fiammal szemben.:-)

Engem konkrétan megvertek otthon többször is gyerekkorban. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy az lettem aki (jó értelemben), és még bőven fejlődőképes vagyok, szóval így utólag hálás is vagyok. Rám ez pozitív hatással volt.

Ettől függetlenül nem mindenkinek való a pofon és a verés. Én olyan karakter lehettem gyerekkorban is, aki ebből is inkább erőt kovácsolt. Más azonban nem ilyen erős, hanem összeomlik a verésről, tehát nem ajánlom a szülőknek ezt a módszert. Én sem fogom elverni a gyerekemet.

Most már tényleg látszik, hogy nem neveltél még gyereket (8-9-18). Arra még mindig NEM válaszoltál, hogy TE mit tennél?-egyelőre csak kritizálsz. A gyerekemmel, meg nem fogok haveri viszonyt kialakítani, mert nem a haverom.

Eljuttatam-e odáig, hogy lekvázzon?

Tudod mi történt?- kislányom (nagylányom 16) hazajött egy a barátnőivel eltöltött délutánról, megjegyzem rendesen elengedtem, vita nélkül, csak vigyázzon magára (teázni mentek). Szóval hazajött, majd elkezdett minket ócsárólni, éles váltással, azt sem tudtuk köpjünk-nyeljünk-e : idézem, hogy mekkora "prolik vagyunk, hogy még mindig panellakásban élünk" és semmi erőfeszítést nem teszünk azért, hogy kertesházba költözzünk. Meg, hogy milyen gáz vagyok (én az édesanyja) hogy nem adok neki 20 ezret egy partyra, hogy fog így elmenni a következő héten a "Katika" szülinapjára, mert ajándék is kell neki és nem valami gagyi proli cucc.

Mondtam, hogy kislányom, szerintem túl sokat foglalkozol a külsőségekkel és hogy kezd nem tetszeni a viselkedésed, mivel a mi családunkban ez nem szokás! Nem ilyen emberek vagyunk és rossz irányba befolyásolják a barátnői- és a lakást kemény munkával hoztuk össze (megjegyzem nem 8 általánosból-tehát buták sem vagyunk, nem hogy "prolik")-nyilván hallotta valakitől a kifejezést, inkább csak sértegetni akart vele minket.

Szóval miutan közöltem, hogy nézzen magába, mert a mi családunkban ez nem elfogadott- azt hittem a vitát lezártuk.

De nem! Jött utánam egész este és szajkózta a beképzelt szöveget (olyan igazi kamasz módra provokált)- már az apja is rászólt, inkább ráordított már, mert nagyon zavarta az arrogancia, hogy térjen észhez, mert így egy darabig sehova nem fog menni ezekkel a lányokkal, ha ilyen hatással vannak rá.

Na erre ordított vissza az apjának az ajtóból rám mutatva, hogy biztos az a hülye kva mondta neked, hogy ezt tedd velem!

Ekkor durrant el az agyam és olyat kapot ( szájbavágtam) hogy észhez tért. Szinte lehetett látni, hogy felébredt ebből a delíriumos hülyeségéből- amúgy egy vödör vízzel is nyakon önthettem volna.

Utána pár nappal később bocsánatot kért és átbeszéltük a dolgokat. Azt is, mi az a proli, meg azt is, hogy miért káros a külsőségek alapján ítélkezni. Meg, hogy egy család mitől működik családként és higy szeretjük.

Hónapok óta (ez karácsony előtt volt) nagyon normális és értékeli a családi életet.

Szóval Te mit tettél volna másképp, mert a parttalan pofázás nem segít. Havernak meg nem fogadhatod a gyereked, mert a gyereked...

Javaslat:

Tekintsük ezt egy felmérésnek mint pl. amit a TV-ben is szoktak csinálni.

(csak nincs nyeremény érte :)

Ki hogyan nevel?

"Mi a gond a mai világban az oktató jellegű pofonnal?"

Részemről:

Egy kis taslit úgy tekintek, mint a kreszben egy koccanást. Vagy átléptem a pirost. Hopsz!

Valamit egy pillanatban nem jól csináltam.

Előfordul. Még jó, hogy nem halálos!

Nem csinálok belőle ekkora ramazúrit és dámát sem.

Megtörtént, megtörtént, ez nem "tehetetlenség".

Vagy "verés" egy nevelés során.

Csak egy jelző pofon.

Nem mai találmány és mindig is elő fog fordulni valahol, ...

(az intelligens és tudatos nevelésbe is bele kell férnie ennek)- nem azt mondom, hogy verni kell,

a gyerek nem csak otthon nevelődik, hanem máshol is, ugye?

Tökéletes szülő nincs.

Aki eldönti, hogy én már pedig azért vagyok jó szülő, mert még eddig nem kellett egy pofont lehúzni a gyerekeimnél, szerintem szerencséje volt.

Bárkinél ki lehet húzni a gyufát, olyan ember (szülő) nincs a földön akinél nem lehet.

Nem csak gyereknevelés esetében.

Csak még nem jutott el odáig. :)

Ez nem csak a rajtam múlt, hogy nem jutottam el odáig.

Csak még nem találkoztam kisarkított szituval.

Így nem volt szükség pofonra.

Mázlista lehetek :) Jó Nekem. :)

Lefogadom, hogy másoknál is meg van a határ, amikor már egy tasli kicsúszhat.

Ez egyáltalán nem erőszak és agresszió.

Jelző fény a hajónak, hogy zátony.

Az már szerintem erőszak aki - mint szülő - ha ezt rendszerré teszi és püföl.

Azzal már én sem értek egyet.

Vegyük figyelembe, hogy senki sem nevelődik csak otthon a szülei által, mint gyerek.

Ezért nem lesz olyan a gyerekünk, mint amilyenre szeretnénk nevelni.

Ezt mát másodszor írtam le.

Abban sem hiszek, hogy egy szülő előre elhatározza, hogy milyenre szeretné a gyerekét nevelni egy-két pofonnal is, vagy anélkül. Majd az úgy is fog történni.

Ilyen sincs. Álmodni mindenkinek szabad ;)

Ezeket a tapasztalati cseréket, amiket itt olvasni lehet én úgy tekintem, mint ha sok szülő megosztaná a saját élményét.

Klassz dolog. :)

Semmi baj nincs vele, aki mást mond, az csak elvekben gondolkodik nem gyakorlatban.

Életemben kétszer ütöttek meg, mindkettőre tisztán emlékszem, hogy miért kaptam és tudom, hogy jogos volt.

Azzal meghúztak egy határt, amit addig 300 magyarázat, simogatás meg ajándékozás után se értettem meg, egy pofon helyrerakott. Persze, csak akkor működik, ha nem általános nevelés, hanem végső eset, mert különben egy idő után persze, hogy nem lesz hatása..

#25

Kedves 25!

"Azzal egyetértek hogy létezhet az a helyzet mikor más eszköz nincs de akkor valamit csúnyán elrontott a szülő a nevelés során."

Na és mi van akkor, ha ezt nem a szülő rontotta el, hanem a gyerek környezete?

A gyerekem nincs itthon napi 24 órában.

A haverok és amit máshonnan tanul. stb.

És még én eshetek pofára, hogy a francba lett drogos a lányom? Mikor ilyen példát itthon nem kapott?

- Szerencsére ez a helyzet nem áll fenn.

Ez is talán mázli. Mert nem csöppen bele olyan társaságba.

Jó példát tanult itthon, ez alapnak jó.

De hát a jó pap is holtig tanuló.

A rossz pap is ;)

Köszi a véleményed.

64%-osnak fogalma nincs a gyerwkekröl, meg arrol milyen ha kamaszként pofázik és kváz ok nélkül vagy hisztizik a semmin, csak osztja a nemlétezö észt.

Én is kaptam kétszer, mégis szeretem apát, egy pillanatig nem félek töle, de megtanultam, hogy nem ugatunk vissza a másiknak, aki a lelkét is kiteszi érted.

Amugy is, egy pofon semmi a folyamatos lelki terrorhoz képest, amiben szintugy részem volt évekig.

"Most már tényleg látszik, hogy nem neveltél még gyereket (8-9-18)."

Hat persze hogy nem. 12 eves eppen a nem letezo gyerekem. Es hozzateszem: engem sem utottek meg soha, pedig a hozzatok hasonlok biztos talaltak volna ra okot.

"Arra még mindig NEM válaszoltál, hogy TE mit tennél?"

Nevelnem a gyereket. Ezt teszem.

leirtal egy sztorit amibol tipikusan lejon a gyerekverok lelkivilaga: nevelni nem tudnak, kommunikalni nem tudnak, amikor a frusztracio az egeket veri akkor meg nem birnak uralkodni magukot es bevernek egyet a gyereknek. Aztan pedig eladjak az egeszet nevelesnek, holott csak a sajat alkalmatlansagukat bizonyitottak.

Szanalmas. En inkabb szegyellnem magam a helyedben.

""Hol olvastál tőlem ilyet ? Sehol nem írtam, hogy mindenért pofont kéne a gyereknek adni, azaz kizárólag így nevelni. "

Én sem írtam ilyet.:-) A többi szöveged irreleváns. "

Nem írtál ilyet ??? xD Legalább vaknak ne nézd az embert.

Akkor ez mégis mi ? :

"Szerintem egybites az az ember, aki kizárólag fizikai erőszakkal tudja elérni, hogy a gyereke komolyan vegye a mondanivalóját.:-) "

Mivel én használtam az "egybites" kifejezést, így jogosan érzem, hogy ezt nekem címezted.

Azt is fel kellene fogni, hogy nem minden gyermek egyforma és ez a környezetére is igaz. Nem mindenkinek a liberális nevelés - már ha ezt annak lehet nevezni - használ. Azért régebben nem volt ennyi elkényeztetett, követelőző kis hülye. Pl. a kisgyerek belerúg az anyjába, mert nem kapott meg valamit a boltban. A kamasz a fejedhez vágja, hogy nem ő kérte, hogy megszülessen, amikor nem kapja meg az új iphone-t vagy egy 20 ezer fortintos cipőt. Vagy menj be egy felsős osztályba. Mintha az ember állatkertben járna. Pofátlan tinik nem egyszer szexuálisan zaklatják a tanárnőt órán vagy a sírásig kikészítik, mert csesznek az órán viselkedni és hagyni a tanítást. Én az iskolába is bevezetném a pofont.