Mi a gond a mai világban az oktató jellegű pofonnal? 21/F

"Szerintem egybites az az ember, aki kizárólag fizikai erőszakkal tudja elérni, hogy a gyereke komolyan vegye a mondanivalóját.:-) "

Hol olvastál tőlem ilyet ? Sehol nem írtam, hogy mindenért pofont kéne a gyereknek adni, azaz kizárólag így nevelni. Sokszor csodálkozok, hogy sikerült a magyar érettségi ilyen szövegértéssel. Nem vagy egyedül. A kompetencia felmérések is ezt igazolják sajnos.

Egy nevelő tasli még semmilyen torzulást nem okoz és az még bele fér a nevelésbe.

(kissé túl vannak eresztve a jogok és a kötelességek határai és arányai mostanság)

Ezzel a taslival csak az van jelezve, hogy túl lépett a csemete a neki megengedett határokon.

Egy jelzés és nem erőszakos regulázás.

(nem kell, hogy fájjon!)

Nem hiszem, hogy káros egy pofon.

Egy gyerek megérzi, ha azt kihasználhatja, hogy csak jogai vannak és azt csinálhat amit akar.

Ezzel vissza is élhet. Ez a határ, amit nem szabad megengedni, hogy átlépje.

A gyerekek nem hülyék, ha taktikázni kell.

Meg is tehetik, hogy taktikáznak és kipróbálják a lázadó korszakukban, mi az a határ amit nem illene átlépni.

Direkt kipróbálják. Mert ez is kíváncsiság.

Azért a szülőnek is van idegrendszere. Nem illik a húrjait sportszerűen tépni.

A gyerek nem csak a szülőktől tanul magatartást, hanem a környezetéből is.

És ezt haza viszi.

Az otthoni neveltetésnek azt a haza vitt negatív viselkedést valahogy korrigálni illik a szülőnek, és néha egy taslinak bele kell férnie, hogy - ácsi gyerekem! Azért ez már sok(k)!

Ezt tanultad az iskolában a haveroktól?

Én nem erre neveltelek.

En azt gondolom van külömbség az között hogy valaki minden héten kap egy pofont és az között hogy egész életében kapott 2 nyaklevest.

Én is kaptam anno egyet.de megérdemeltem!nem gyülöltem meg a szüleimet.es egészséges maradt a lelkivilágom..

A testi fenyítés a nevelésben minden formában baromság. Tapasztalat. Nálunk nem volt jellemző. Egyszer kaptam fatertól egy emberes sallert, de pont az ellenkezőjét érte el vele.

Sportról volt szó. Neki van egy sport, amiben felnőtt, nagyon szerette, a városunkban van ennek a sportnak egy egyesülete. Persze, hogy engem is arra járatott, holott én utáltam, sose volt az én világom, se az a sport, se az emberek, akik közé nap mint nap kellett mennem. Hiába mondtam faternak, mint ha meg se hallotta volna. Aztán, ha már nem tudom "megtéríteni", meg bármit mondtam, lepattant róla, elkezdtem kimaradni az edzésekről. Amikor erre rájött, akkor kevert le egy emberes sallert (valamennyire jogos volt, mert hazudtam, de azért "kellett" hazudnom, mert nem lehetett vele beszélni a dologról), én meg erre (voltam kb 14 éves) ott az ezer éves cimborái előtt a rám jellemző nem túl nagy kifinomultsággal elküldtem az p1c$ába az egész sporttal, összes sporttársával együtt, nem nagyon volt más opció.

Aztán végre rájött, hogy nem az én világom az egész, de csak annyit ért el a pofonnal, hogy mégjobban megutáltam az egészet (szinte összességében a sportokat utálom, ami nem valamilyen motorsport, kivéve a futást, meg a téli sportokat).

Röviden: a testi fenyítés bármilyen formáját, illetve a túlzott szigort elítélem. Erélyes fellépés, már egészen kicsi kortól (de semmiképpen sem ordibálás a gyerekkel), ha valami rosszat csinál, meg egy kvázi "haveri" viszony kialakítása. Nálunk ez működik.

#14

"A testi fenyítés a nevelésben minden formában baromság. "

Ez így kategorikusan nem igaz.

Vitáznék ezzel a felfogással.

Testet érintő lelki fenyítésre pontosítanám :)

Kb. olyasmi, mint amikor valaki megvágja az ujját, az testet is érintő, de egyben szellemi képességet is javító infó. Vagy tapasztalat.

Ha te pl. rálépsz véletlenül valaki lábára a buszon, azért nem jár pofon.

De ha már nyúlkálsz valakinek a szoknyája alá a buszon, azért ne csodálkozz, ha kapsz egy átszállót, még akkor is, ha gyerek vagy.

Aztán gondolkozz el a tetteden, és hogy miért kaptad.

Mert manapság az a divat, hogy a gyereknek mindent szabad. Nem szabad még csak rászólni sem, mert megsérül a pici lelke. Nem baj, ha árt magának, másoknak, de nehogy rászóljon bárki is.

Aztán majd nagyobb gyerekként és felnőttként nem érti, hogy miért nem tud sehova sem beilleszkedni, meglepődik, hogy nem körülötte forog a világ.

"Kérlek írd le, hogyan kezelsz egy olyan gyereket, aki kamasz korára bitang szemtelen lesz veled, holott egy angyali gyermek volt előtte és biztos!jól nevelted. "

A szemtelenseg nem problema, kamasz, tagitja a hatarokat, ez teljesen normalis.

" aki a gondos nevelés ellenére annyira kifordul magából, hogy az ajtóból üvölt veled és lekváz? "

Gondos neveles mellett nem tortenik ilyen.

A pofonnal itt egy hosszu evek ota tarto elbaxott nevelest kivansz kompenzalni.

"Mert manapság az a divat, hogy a gyereknek mindent szabad. Nem szabad még csak rászólni sem, mert megsérül a pici lelke. "

Tipikus egybites buta gondolkodas. Vagy mindent szabad a gyereknek, vagy utni kell.

Nem csoda hogy itt tart a magyar tarsadalom. Tragedia ez a felfogas.

Az a baj, hogy ezek a "nevelő pofonok" csak a tehetetlen szülő indulatának levezetése. Nem ér el semmit a gyereknél,max,hogy fél a szüleitől.

Én is kaptam 2-3at kisebb koromban, nem utáltam meg miatta a szüleimet, nem lett jellembeli torzulásom, de mindig az a tehetetlenség, idegesség van előttem ami kiült a szüleim fejére, és a mai napig nem értem, hogy ilyen normális szülők, hogy tudtak akkor ilyen dührohamot kapni, mert egy gyerek(!) nem nekik tetszően cselekedett.

22/L