Hogy dolgozzam ezt föl?

16 éves vagyok,34 hetes terhes.Későn derült ki hogy terhes vagyok ezért elvetetni már nem tudtuk.Igazából én nem is szerettem volna akkor se elvetetni ha tudtam volna róla.De erről nem én döntök hiszen még nem vagyok nagykorú.Viszont a szüleim szeretnék örökbe adni a babát.Úgy hogy utánna már nem látogathatnám stb.Én úgy érzem hogy ebbe én fele fogok őrülni,már most minden nap sírok,és máson nem jár az eszem csak ezen,éjszakánként gyakran felébredek és akkor is csak sírok.Hogyan tudnám ezt feldolgozni?Hiszen én hordom ki,én érzem hogy rugdos minden nap,én fogom hallani ahogy legelőször felsír,ébn fogom először látni,az enyém,belőlem van.:'( Már most nagyon szeretem pedig még nem is láttam.Úgy érzem képtelen leszek rá hogy ezt feldolgozzam.Nem tudnám elfelejteni mindig eszembe jutna pl.anák napján hogy igen én is anya vagyok.Tudom hogy fiatal vagyok hozzá de nem bírom.:'( Annyira rossz anyagi helyzetbe nem élünk.Apa olyanokat mondogat hogy ha megtartjuk akkor elköltözik.És hasonlók.Nekik fontosabb a büszkeségük,hogy más meg ne tudja hogy terhes vagok.(mert nem járhatok sehova nehogy metudják.Nem állnak mellettem.Tudom hogy megtudnám csinálni,hogy mellette tanulok.Nem én vagyok az első szerintem aki ezt megtette.Ront a helyzeten az is hogy a baba apukája félig roma származású de nem olyan körülmények között élnek,és nem is hülye.Védekeztünk,a gumi kiszakadhatott amit nem vettünk észre,ezért is nem vettem észre hogy terhes vagyok.Azóta már régen szét mentünk de én még mindig szeretem és naygon nehéz őt elfelejtenem.Tudja hogy terhes vagyok de mikor elmondtam neki akkor annyit mondott rá hogy nem tőle van.:'( Úgy érzem én ebbe bele fogok betegedni ha elveszítem még a babámat is.Terhesség elött se voltam jó lelki állapotban a szakítás miatt.Sokáig együtt voltunk.Hosszú lett,de remélem érthetően írtam le,A válaszokat köszönöm.:'(