Hogyan dolgozzam fel, hogy ki lettem dobva otthonról?
Miután apám ott hagyta anyám szépen lassan (részben ezért hagyta ott) elkezdett mentálisan leépülni.
A végefele nagyon látványos volt, és senki másba nem tudott már belemarni, mert mindenki elkerülte, csak belém. A fiába.
Én persze kőkemény voltam, nem foglalkoztam vele, beleadtam a rezsibe és keményen tanultam. De megtalálta a módját, hogy megkeserítse az életem. Rendőröket hívott a lakásra, ügyeket indíttatott el, stb.
Most végül elköltöztem a barátnőmhöz, de annyira egy rossz érzés, hogy nincs semmim és az utcára is kerülhetek, a mentálisan nem ép anyám akkor sem engedne vissza a kis birodalmába.
Hogy értsétek mennyire súlyos a helyzet hozzáteszem, hogy még el is adogatta az ott hagyott cuccaimat, biciklimet, könyveimet, bútoraimat.
most 24 éves vagyok szóval ebben a korban még nem a halál, de 4 évet elrabolt az életemből anyám betegsége. És egyszerűen senki sem segített rajtunk.
Viszont most sem fenékig tejfel minden, mert a barátnőmnek van egy háza, de az anyja is benne lakik és ő a haszonélvező és eléggé el vagyunk nyomva.
Nagyon rossz lehet ilyen gyökértelennek lenni, ráadásul ilyen fiatalon. Édesapáddal mi van?
Lehet, hogy nincs igazam, de valószínűleg a ház úgy a barátnődé, hogy az anyja a nevére íratta, de megtartotta magának a haszonélvezeti jogot, hogy élete végéig ne lehessen kitenni. Ez ellen nem tudtok mit tenni és nem is jogos.
Ha végkép nem jöttök ki vele, akkor albérlet. Még mindig jobb, mint marni egymást.
Ha anyukád beteg, akkor nem tehet róla, hogy ilyen.
Nem jár orvoshoz, valamilyen kezelésre? Segítségre lenne szüksége. Nem tudom, hogy ő mennyire látja be, de valahogy segítség kéne neki. Akkor talán a ti viszonyotok is rendeződne, ha jobban lenne.
Jár orvoshoz, próbáltunk is neki segíteni de az a rögeszméje, hogy mi elmegyógyintézetbe akarjuk záratni (valahogy retteg is ettől) (egyébként teljesen alaptalanul) és részben ezért is akarta, hogy elköltözzek.
Apám albérletben él, gyakorlatilag ott hagyta anyámra a lakást. Kicsit félek, hogy az ilyen zavart embert eladósíthatják, elcsalhatják a vagyonát, talán még úgy is, hogy félig apám nevén van.
Na mindegy.
Nem könnyű, de azért ne szakítsd meg vele a kapcsolatot, nehogy kihasználják mások az állapotát.
Nincs valaki más családtag, akire tud rá hatni? Szülei? Testvér? Vagy egy jó barátnő?
Jesszus, azért ez nem semmi sors.... Mélységesen elítélem az anyádat. Ő neki nem segítség kell, mert egyszerűen nem lehet rajta segíteni.
Csak kemény munkával tudsz előre törni, és úgy hiszem, most a barátnőd minden kapaszkodód, remélem, nagyon szeretitek egymást, és kitartotok, míg jobbra fordul a sorsotok!!!
Meg lehet, hogy egy másik orvos sem ártana, ha folyamatosan jár kezelésre és semmi változás, akkor talán más módszerrel kéne próbálkozni.
Nekem is van néhány mentális problémákkal küzdő ismerősöm, és sajnos néhány pszichológus úgy foglalkozik a betegekkel, mint a futószalagon érkező élettelen tárgyakkal.
Sajnos a volt barátai is elkerülik már, őket felváltották olyan emberek akik érdekből barátkoznak vele. Többek között ők hordták el a cuccaimat is és majd az ő cuccait is el fogják gondolom én.
Egyébként próbáltam, de nem tudok segíteni rajta. Ő mindig is olyan volt, hogy a család a szemét (kisbaba korom óta) a vadidegenek meg rendesek. Minél kevesebbet látott valaki a családból annál jobban bízott benne anyám. Szóval ez van.
Barátnőmnél élek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!